Munkásélet, 1972 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-07 / 1. szám
2 „Egyik állandóan napirenden lévő problémánk az alkalmazottak szociális és kulturális tevékenységével kapcsolatos. Gondolok itt többek között a szabadidő ésszerű megszervezésére és kihasználására. Ahhoz, hogy ezzel a kérdéssel érdemlegesen foglalkozhassunk — véleményem szerint — mindenekelőtt a közösségi szellemet kell kialakítanunk. Nos, éppen itt adódik a legtöbb probléma. Kirándulásokat szerveztünk, mert ezek a legkedveltebb szórakozások közé tartoznak, ugyanakkor kitűnő lehetőséget biztosítanak arra, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz. Sajnos ezeken a kirándulásokon is családonként és kisebb-nagyobb baráti csoportonként váltak külön az emberek, egyáltalán nem közeledtek egymáshoz, nem jelentkezett a közös szórakozás igénye. Ugyancsak a közösségi szellem hiányával magyarázható a sport- és a művelődési élet silánysága is. Az egy tekecsapaton kívül semmiféle sportkör nem működik kórházunkban. Színjátszó csoportot is próbáltunk szervezni, de igyekezetünk nem sok sikerrel járt. Az elmúlt év során mindössze két szimpoziont sikerült rendeznünk. A kölcsönös megértés hiánya megmutatkozik az üdülő és kezelési beutalók szétosztásával kapcsolatos viták és osztozkodások alkalmával is. Mintha képtelenek lennének megérteni, hogy nem küldhetünk mindenkit nyáron üdülni. Tevékenységünknek egy néhány negatív aspektusáról beszéltem, de nem szeretném, ha valaki azt hinné, hogy nálunk minden így megy. Viszont úgy gondolom, ezekről a dolgokról is kell szólni. Mert nem elég, ha a tulajdonképpeni profeszionális munkánkat elvégezzük. A jövőben minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy a szakszervezeti csoportokban és az egész munkakollektíván belül kialakítsuk a közösségi szellemet." Úgy véljük, a szilágycsehi kórház szakszervezeti bizottsága a helyzet felismerésével az első lépést már megtette. Reméljük, a következő sem fog sokáig váratni magára. (szaniszló) IUSCO IOAN elvtárssal, a szilágycsehi kórház szakszervezeti bizottságának alelnökével • Nemrégiben írtunk a lányai bányászok nagyszerű kezdeményezéséről: minden héten a legfelkészültebb mesterek — a dirigensek megbeszélésre hívják a csoport tagjait, számba véve, ki, hogyan tett eleget feladatainak. A dolgozók felelősségérzete növelésének, a munka szeretete ápolásának — egyszóval a kommunista nevelés kiváló módszerének bizonyult a munkás-dirigencia elnevezés alatt indított kezdeményezés. S a lónyai példa hamar követőkre talált nemcsak a Zsüvölgyében, hanem a megye más vállalatainál is. Újabban a hunyadi építők alkalmazzák sikerrel, s amint megtudtuk, a szakszervezetek megyei tanácsa igyekszik valamennyi gazdasági egységnél meghonosítani e hatékony nevelési módszert. Mi a véleménye, kedves olvasó, az ön munkahelyén nem lenne hasznos a munkásdirigencia létrehozása? • Sok a sportkedvelő Baláton. Ezt igazolja többek között, hogy a Bányász sportegyesület pártoló tagjainak száma meghaladja a 4500-at. Persze, az egyesület is igyekszik a szakszervezeti bizottság segítségével minél gazdagabbá, változatosabbá tenni a sporttevékenységet. Nemrégiben például újabb három szakosztályt alakítottak, a kézilabdázóknak, a sízőknek, és röplabdázóknak. Az ifjú jégkorongozóknak és kedvelőiknek is nagy örömben volt részük az elmúlt év végén. Új, saját pályát kaptak, hogy ne bérelt pályákon, hanem otthon, a lehető legjobb körülmények között edzzenek, játsszanak, fejlesszék magukat. 22 SOR • „Boldog Ütővel !“ — idézet 546 olvasónk leveléből. (Nincs helyünk sem a feladók nevének, sem a jókívánságok folytatásának a közlésére. Köszönet helyett kétszavas ígérettel válaszolunk , jobb lappal.) • Aradon tizenöt műkedvelő együttes színpadi vetélkedőjének a második szakaszát szervezik januárban.Elmélázásra az szolgáltat okot, hogy egyeseket megróttak, mert nem vonultattak fel a műkedvelés minden műfajában csoportokat. Még jó, hogy a galambszelidítés nem tartozik az együttesek repertoárjába, különben táncosoktól, dalosoktól egyaránt számonkérték volna ezt is.) • Szatmáron felavatták a 204 férőhelyes Aurora szállót. (Az építők nem késtek — a személyzet nem szilveszterezhetett családi körben.) A leghosszabb szilveszterről Sepsiszentgyörgyről számoltak be — december 31-én kezdődött, január 5-én értvéget (legalábbis a színház szilveszteri vidám műsora). • Libia megdöntötte az évi teafogyasztás világcsúcsát (a 4,55 kilóval mégsem angolabbak az angoloknál). • Jürgen Blin nyugat-német nehézsúlyú ökölvívó 41. profi mérkőzésén elszenvedte első kiütéses vereségét (most már ő is Cassius Clay öklére esküszik, mert Zürichben ő siettette a 7. menetben a végső gongütést.) (rajk) MUNKÁSÉLET A szakszervezetek (Folytatás az 1. oldalról) és a kollektív vezető szerv meghozta határozatát a foganatosítandó intézkedések tekintetében, a szakszervezet elsődleges kötelessége, megismertetni a hozott határozatokat az illető vállalat valamennyi alkalmazottjával és azok minél operatívabb gyakorlati alkalmazására mozgósítani őket. A szakszervezetek által — a megyei pártszervezetek viszonylatában indított nagy versengés keretében — szervezett szocialista verseny egyike a legértékesebb munkaformáknak, amely érvényre juttatja a dolgozók képességeit és alkotó energiáját; hasznos eszköze a közvetlen politikai-erkölcsi ráhatásnak, a munkásöntudat fokozásának a tervfeladatok teljesítéséért folyó küzdelemben. A szakszervezetek a verseny keretében különös fontosságot tulajdonítottak azoknak a konkrét célkitűzéseknek, amelyek nemzetgazdaságunk valamennyi ágát érdeklik. Ilyenek például az össztermelés és az árutermelés, a munkatermelékenység fokozása, az önköltség csökkentése, a termékek minőségének megjavítása, az exportfeladatok teljesítése, a munkaerők és a munkaidő ésszerű felhasználása stb. A szakszervezeti szervek támogatják a munkások, mérnökök és technikusok munkaközösségeit, hogy helyesen jelöljék ki a szocialista versenyben felajánlott vállalásaikat és rendszeresen gondoskodnak arról, hogy a termelési folyamatok irányítói megteremtsék a vállalások teljesítéséhez szükséges körülményeket. Ugyanakkor népszerűsítik az elért jó eredményeket és a fejlett munkamódszereket. Szakszervezeteink ezzel a tevékenységükkel lényegesen kivették részüket abból, hogy iparvállalataink 1971 első három negyedévében csaknem ötmilliárd lejjel túlteljesítették értéktervüket. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy az emberi és anyagi lehetőségek minél tökéletesebb kihasználására irányuló versengésben nem minden területen teljesítették példamutatóan a kitűzött feladatokat, nem minden termelőegységben biztosították a verseny eredményes kibontakoztatásához szükséges anyagi feltételeket és nem mindig számolták fel kellő határozottsággal azokat az akadályokat, amelyek útját álltak a gazdasági hatékonyság fokozásának. Azok a nagy feladatok, amelyeket pártunk a mostani ötéves terv keretében munkaközösségeink elé helyezett, megkövetelik a szakszervezetektől, hogy szoros kapcsolatban és összefüggésben a munkaközösségek versenyre mozgósításával, továbbra is tevékenyen kivegyék részüket azokból az akciókból, amelyek a párt kezdeményezése nyomán a termelés és a munka magasabbrendű megszervezésére, a végzett tanulmányok operatív hasznosítására, az új elemzések végrehajtására, a műszaki fejlesztési terv valóra váltására, az üzemek önerőből való gépellátásának fokozására, a gépek, berendezések, gépcsoportok és a meglévő más felszerelési tárgyak tökéletesítésére és korszerűsítésére, a fejlett gyártási eljárások széles körű bevezetésére irányulnak. Mindezekkel együtt jár az alkalmazottak soraiban végzett politikai-ideológiai és kulturális-nevelő munka elmélyítése is. A szakszervezeti bizottságoknak kötelességük ösztönözni és cselekvően támogatni a szakkádereknek a termelés és a munka tudományos megszervezésére irányuló erőfeszítéseit. Küzdeniük kell az empirizmus és a kisipari munkastílus ellen, amely itt-ott még mindig észlelhető. Okvetlenül figyelembe kell vennünk a hozandó intézkedések hatékonyságának azt a fontos előfeltételét, hogy azokat a szóbanforgó munkahelyeken, vagy termelő részlegeken dolgozó alkalmazottak segítségével kell megalapozni. A dolgozók közgyűlései, amelyek a kollektív vezetői tevékenység rendszeres gyakorlatává váltak, ismételten beigazolták a hozott intézkedések helyességét, kimutatták azt a fontos és egyre növekvő szerepet, amelyet a gazdasági-termelő tevékenységnek ez a szervezési módja nemzetgazdaságunkban betölt. Az iparüzemek, szállítási és építkezési vállalatok, kutató és tervező intézetek, kereskedelmi egységek alkalmazottainak közgyűlései nemcsak tanácskozásra adtak lehetőséget, hanem egyben arra is, hogy a dolgozók önként — mint legfőbb termelők és legfőbb fogyasztók — vállalásaikkal hozzájáruljanak a szocialista építés nagy művéhez. A közgyűlések megfelelő kereteket teremtettek a végzett tevékenység és az elért eredmények mélyreható és sokoldalú elemzéséhez, alkalmat adtak a részvevőknek a széles körű véleménycserére, értékes javaslatok és elgondolások hasznosítására. Sokatmondó az a tény, hogy a múlt év folyamán nem kevesebb, mint 50 000 indítvány hangzott el az alkalmazottak közgyűlésein. A szakszervezetek tevékenységének súlypontját a szakszervezeti csoportok alkotják. Valójában itt dől el a termelés sorsa. Ezért szakszervezeteinknek nagy figyelmet kell szentelniük a szakszervezeti csoportok havi gyűléseire, biztosítaniuk kell minden dolgozó számára a lehetőséget, hogy véleményt nyilvánítson munkacsoportjának tevékenységéről, a termelési terv és a vállalások teljesítésének módjáról, a munkaviszonyokról ■s a munkatörvények tiszteletben tartásáról , hogy javaslatokat terjeszthessen elő a termelési tartalékok minél teljesebb hasznosításáról, a politikai-nevelő munka megerősítéséről, a munkafegyelem betartásáról, a biztonságtechnikai és munkahigiéniai intézkedésekről. Objektív szükségszerűség, hogy a vállalatok és intézmények szakszervezeti csoportjaiban közhangulat alakuljon ki minden olyan magatartással szemben, amely a munkaidő elfecsérelését eredményezi. A munkaidő felbecsülhetetlen kincsünk, amelynek értékét a technika fejlődése mindinkább növeli. Ezért szükséges, hogy az igazolatlan hiányzások, késések ellen folytatott nevelő munkát nagyobb mértékben kiegészítse a műszaki vezetőségek fokozott felelőssége, a munka helyes megszervezése. Az újítók és ésszerűsítők mozgalma igen eredményesnek bizonyult a legkülönbözőbb értékes erőforrások feltárása és hasznosítása szempontjából. Sokatmondó e tekintetben, hogy csupán a múlt év első felében az előterjesztett több mint 10 000 javaslat alkalmazása nyomán elért megtakarítások összege meghaladta a 700 000 000 lejt. A műszaki fejlődés e fontos tényezőjének minél teljesebb kihasználása szükségessé teszi, hogy a szakszervezeti szervek fokozott mértékben gondoskodjanak újabb újítókörök létesítéséről, azok megszilárdításáról és munkájuk érvényre juttatásáról, az újítók és ésszerűsítők támogatásáról, hogy minél hatékonyabban hasznosíthassák javaslataikat. A szakszervezetek, mint a munkásosztály, az összes dolgozók szakmai tömegszervezetei, közreműködnek a munkaerőszükséglet kielégítésére irányuló széles körű tevékenységben, az oktatás különböző fokozatainak megszervezésére és tökéletesítésére irányuló intézkedések kidolgozásában. Szorosan együttműködve a vezető szervekkel, szakszervezeteink állami vonalon is részt vesznek a káderszükséglet megállapításának, a káderek toborzásának munkájában, az iskoláztatási terv kidolgozásában és mindazoknak az intézkedéseknek a megvalósításában, amelyek a tanfolyamok és az üzemi gyakorlat eredményes kibontakozását biztosítják. Ügyelnek arra, hogy a tanfolyamok minden hallgatója élvezze azokat a jogokat, amelyeket törvényeink biztosítanak számukra. Szakszervezeteinknek az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az iskolai műhelyek megszervezésére, korszerű felszerelésére, a szükséges felszerelés és más tananyagok saját eszközökkel való előállítására, a vállalatok által patronált általános iskolák működésére. A jelen szakaszban és a jövőben is, szakszervezeteink tevékenysége szoros összhangban áll azokkal a feladatokkal, amelyeket az RKP KB 1971 november 3—5-i plenáris ülésének az ideológiai tevékenység javításáról, az általános ismereti színvonal emeléséről és a tömegek szocialista neveléséről, valamint társadalmi viszonyainak a szocialista és a kommunista etika és méltányosság elveire való alapozásáról hozott határozata tűzött eléjük. Az RSZASZ Központi Tanácsának plenáris ülésén elfogadott intézkedések arra irányulnak, hogy a szakszervezetek tevékenysége egybekapcsolódjék a kommunista nevelés programjával, amelyet a párt dolgozott ki, azzal a célzattal, hogy minden egyes dolgozó öntudatában és magatartásában kifejezésre jusson a fokozott felelősségtudat. Hazánk szakszervezetei, fokozott határozottsággal és hozzáértéssel folytatva ezirányú tevékenységüket, kiszélesítik hozzájárulásukat ahhoz a hatalmas erőkifejtéshez, amellyel népünk, a párt vezetésével, a jólét újabb magaslataira emeli a szocialista Romániát. (A MUNCA-ban megjelent cikk rövidített szövege) -i LEVÉLBONTÁS Szerkesztőségünk kollektívájának is sok kellemes meglepetést hoztak az óév utolsó napjai. Táviratok, levelek, üdvözlő lapok sokasága tanúskodott, hogy mindinkább sikerül úgy dolgoznunk, ahogy azt olvasótáborunk elvárja tőlünk. Egyre közelebb kerülünk mindennapi problémáihoz, arra törekszünk, hogy szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat azokkal, akiknek írunk, állandósítsuk a munkánkban olyannyira szükséges alkotó dialógust olvasóinkkal, a fizikai és szellemi dolgozók ezreivel. Mondanunk sem kell, hogy nagyon megörvendtünk ezeknek a meleghangú leveleknek. Köszönetünket tolmácsoljuk valamennyi kedves olvasónknak, levelezőnknek és önkéntes terjesztőnknek, aki az új esztendő küszöbén elismerő szavakkal, jókívánsággal emlékezett meg rólunk. Persze, egy nyúlfarknyi írásban nem sorolhatjuk fel mindannyiukat, hadd idézzünk hát csupán néhány levélből. Báró Hajnal, székelyudvarhelyi olvasónk és szorgalmas lapterjesztőnk többek között így ír: „Nagyon sajnálom, hogy a városunkban tartott szerkesztő-olvasó találkozón izgalmamban nem mondtam el még azt, hogy azért szeretem a Munkáséletet, mert cikkei közérdekűek, rövidek, egyszerűek, mindenki számára érthetőek.“ „Valóban a magam lapjának tartom a Munkáséletet — írja Budai Ferenc, a margittai Ruhagyár dolgozója —, tetszik stílusa, szókimondása, a hibák őszinte feltárása, elvszerű állásfoglalása. Szólaltassanak meg a jövőben is még több dolgozót a lap hasábjain, ismerkedjenek meg minél alaposabban az őket foglalkoztató kérdésekkel és írjanak ezekről. A dolgozók között élek és tudom mit jelent, mikor az emberek saját munkájukról, ügyes-bajos dolgaikról olvasnak az újságban.“ „Bánom, hogy nem vehettem részt a Székelyudvarhelyen rendezett szerkesztő-olvasó találkozón, éppen szolgálatos voltam. Lett volna néhány javaslatom nekem is — olvassuk Kovács Ilona könyvtárosnő levelében. „Továbbra is figyelmesen olvasom a lapot, hogy a következő találkozón alapos véleményt mondhassak.“ Tankó Gyula gyímesközéi löki olvasónk arról tájékoztat, hogy: „Immár az erdőkitermelő dolgozók sorában is egyre népszerűbbé válik a Munkásélet. Az emberek szívesen veszik kezükbe a lapot, tetszik nekik az újság. Örömmel számolok be róla, hogy 1972 januártól vágterünkön megkétszereződött az előfizetők száma. Mint szakszervezeti csoportszervező ezután is azon leszek, hogy munkatársammal, Főcse Miklós kultúrfelelőssel együtt tovább gyarapítsuk az olvasók táborát, s rendszeresen, idejében eljuttassuk dolgozóinknak a Munkásélet minden példányát.“ Hasonló tartalmú levelet küldött még Iszlai Albert és Goldstein Heinrich Kolozsvárról, Izsáki Annamária Szatmárról, Kósa Lajos Szalontáról, Gazsi Károly Érmihályfalváról, Dombi László Nagyváradról, Kolozsvári József Segesvárról... és sokan mások. Mégegyszer valamennyiüknek köszönjük elismerő szavaikat, jókívánságaikat s az elmúlt esztendőben lapunknak nyújtott baráti támogatásukat.