Munkásélet, 1972 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1972-01-07 / 1. szám

2 „Egyik állandóan napirenden lévő problémánk az alkal­mazottak szociális és kulturális tevékenységével kapcsola­tos. Gondolok itt többek között a szabadidő ésszerű meg­szervezésére és kihasználására. Ahhoz, hogy ezzel a kér­déssel érdemlegesen foglalkozhassunk — véleményem sze­rint — mindenek­előtt a közösségi szellemet kell kialakí­tanunk. Nos, éppen itt adódik a legtöbb probléma. Kirán­dulásokat szerveztünk, mert ezek a legkedveltebb szórako­zások közé tartoznak, ugyanakkor kitűnő lehetőséget bizto­sítanak arra, hogy az emberek közelebb kerüljenek egy­máshoz. Sajnos ezeken a kirándulásokon is családonként és kisebb-nagyobb baráti csoportonként váltak külön az emberek, egyáltalán nem közeledtek egymáshoz, nem je­lentkezett a közös szórakozás igénye. Ugyancsak a közös­ségi szellem hiányával magyarázható a sport- és a műve­lődési élet silánysága is. Az egy tekecsapaton kívül sem­miféle sportkör nem működik kórházunkban. Színjátszó csoportot is próbáltunk szervezni, de igyekezetünk nem sok sikerrel járt. Az elmúlt év során mindössze két szimpoziont sikerült rendeznünk. A kölcsönös megértés hiánya meg­mutatkozik az üdülő és kezelési beutalók szétosztásával kapcsolatos viták és osztozkodások alkalmával is. Mintha képtelenek lennének megérteni, hogy nem küldhetünk min­denkit nyáron üdülni. Tevékenységünknek egy néhány ne­gatív aspektusáról beszéltem, de nem szeretném, ha valaki azt hinné, hogy nálunk minden így megy. Viszont úgy gon­dolom, ezekről a dolgokról is kell szólni. Mert nem elég, ha a tulajdonképpeni profeszionális munkánkat elvégezzük. A jövőben minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy a szakszervezeti csoportokban és az egész munkakollektíván belül kialakítsuk a közösségi szellemet." Úgy véljük, a szilágycsehi kórház szakszervezeti bizott­sága a helyzet felismerésével az első lépést már megtette. Reméljük, a következő sem fog sokáig váratni magára. (szaniszló) IUSCO IOAN elvtárssal, a szilágycsehi kórház szakszervezeti bizottságának alelnökével • Nemrégiben írtunk a lá­nyai bányászok nagyszerű kezdeményezéséről: minden héten a legfelkészültebb mes­terek — a dirigensek megbe­szélésre hívják a csoport tag­jait, számba véve, ki, hogyan tett eleget feladatainak. A dolgozók felelősségérzete nö­velésének, a munka szeretete ápolásának — egyszóval a kommunista nevelés kiváló módszerének bizonyult a munkás-dirigencia elnevezés alatt indított kezdeményezés. S a lónyai példa hamar kö­vetőkre talált nemcsak a Zsüvölgyében, hanem a me­gye más vállalatainál is. Újabban a hunyadi építők al­kalmazzák sikerrel, s amint megtudtuk, a szakszervezetek megyei tanácsa igyekszik va­lamennyi gazdasági egységnél meghonosítani e hatékony nevelési módszert. Mi a vé­leménye, kedves olvasó, az ön munkahelyén nem lenne hasznos a munkás­dirigencia létrehozása? • Sok a sportkedvelő Ba­­láton. Ezt igazolja többek között, hogy a Bányász sport­egyesület pártoló tagjainak száma meghaladja a 4500-at. Persze, az egyesület is igyek­szik a szakszervezeti bizott­ság segítségével minél gazda­­gabbá, változatosabbá tenni a sporttevékenységet. Nem­régiben például újabb három szakosztályt alakítottak, a ké­zilabdázóknak, a sízőknek, és röplabdázóknak. Az ifjú jég­­korongozóknak és kedvelőik­nek is nagy örömben volt részük az elmúlt év végén. Új, saját pályát kaptak, hogy ne bérelt pályákon, hanem otthon, a lehető legjobb kö­rülmények között edzzenek, játsszanak, fejlesszék magu­kat. 22 SOR • „Boldog Ütővel !“ — idézet 546 olvasónk leveléből. (Nincs helyünk sem a feladók nevének, sem a jókívánsá­gok folytatásának a közlésére. Köszönet helyett kétszavas ígérettel válaszolunk , jobb lappal.) • Aradon tizenöt mű­kedvelő együttes színpadi vetélkedőjének a második sza­kaszát szervezik januárban.­­Elmélázásra az szolgáltat okot, hogy egyeseket megróttak, mert nem vonultattak fel a műkedvelés minden műfajában csoportokat. Még jó, hogy a galambszelidítés nem tartozik az együttesek reper­toárjába, különben táncosoktól, dalosoktól egyaránt szá­­monkérték volna ezt is.) • Szatmáron felavatták a 204 férőhelyes Aurora szállót. (Az építők nem késtek — a sze­mélyzet nem szilveszterezhetett családi körben.) A leg­hosszabb szilveszterről Sepsiszentgyörgyről számoltak be — december 31-én kezdődött, január 5-én ért­­véget (leg­alábbis a színház szilveszteri vidám műsora). • Libia meg­döntötte az évi teafogyasztás világcsúcsát (a 4,55 kilóval mégsem angolabbak az angoloknál). • Jürgen Blin nyu­gat-német nehézsúlyú ökölvívó 41. profi mérkőzésén el­szenvedte első kiütéses vereségét (most már ő is Cassius Clay öklére esküszik, mert Zürichben ő siettette a 7. me­netben a végső gongütést.) (rajk) MUNKÁSÉLET A szakszervezetek (Folytatás az 1. oldalról) és a kollektív vezető szerv meghozta határozatát a foga­natosítandó intézkedések tekin­tetében, a szakszervezet elsőd­leges kötelessége, megismertet­ni a hozott határozatokat az il­lető vállalat valamennyi alkal­mazottjával és azok minél ope­ratívabb gyakorlati alkalmazá­sára mozgósítani őket. A szakszervezetek által — a megyei pártszervezetek vi­szonylatában indított nagy versengés keretében — szerve­zett szocialista verseny egyike a legértékesebb munkaformák­nak, amely érvényre juttatja a dolgozók képességeit és alkotó energiáját; hasznos eszköze a közvetlen politikai-erkölcsi rá­hatásnak, a munkásöntudat fo­kozásának a tervfeladatok tel­jesítéséért folyó küzdelemben. A szakszervezetek a verseny keretében különös fontosságot tulajdonítottak azoknak a konk­rét célkitűzéseknek, amelyek nemzetgazdaságunk valamennyi ágát érdeklik. Ilyenek például az össztermelés és az áruter­melés, a munkatermelékenység fokozása, az önköltség csökken­tése, a termékek minőségének megjavítása, az exportfeladatok teljesítése, a munkaerők és a munkaidő ésszerű felhasználá­sa stb. A szakszervezeti szervek tá­mogatják a munkások, mérnö­kök és technikusok munkakö­zösségeit, hogy helyesen jelöl­jék ki a szocialista versenyben felajánlott vállalásaikat és rendszeresen gondoskodnak ar­ról, hogy a termelési folyama­tok irányítói megteremtsék a vállalások teljesítéséhez szük­séges körülményeket. Ugyanak­kor népszerűsítik az elért jó eredményeket és a fejlett mun­kamódszereket. Szakszervezeteink ezzel a te­vékenységükkel lényegesen ki­vették részüket abból, hogy iparvállalataink 1971 első há­rom negyedévében csaknem öt­­milliárd lejjel túlteljesítették értéktervüket. Nem hallgathatjuk el azon­ban, hogy az emberi és anyagi lehetőségek minél tökéletesebb kihasználására irányuló versen­gésben nem minden területen teljesítették példamutatóan a ki­tűzött feladatokat, nem minden termelőegységben biztosították a verseny eredményes kibonta­koztatásához szükséges anyagi feltételeket és nem mindig számolták fel kellő határozott­sággal azokat az akadályokat, amelyek útját álltak a gazda­sági hatékonyság fokozásának. Azok a nagy feladatok, ame­lyeket pártunk a mostani ötéves terv keretében munkaközössé­geink elé helyezett, megkövete­lik a szakszervezetektől, hogy szoros kapcsolatban és összefüg­gésben a munkaközösségek ver­senyre mozgósításával, továbbra is tevékenyen kivegyék részü­ket azokból az akciókból, ame­lyek a párt kezdeményezése nyomán a termelés és a munka magasabbrendű megszervezésére, a végzett tanulmányok opera­tív hasznosítására, az új elem­zések végrehajtására, a műsza­ki fejlesztési terv valóra váltá­sára, az üzemek önerőből való gépellátásának fokozására, a gé­pek, berendezések, gépcsopor­tok és a meglévő más felszere­lési tárgyak tökéletesítésére és korszerűsítésére, a fejlett gyár­tási eljárások széles körű beve­zetésére irányulnak. Mindezek­kel együtt jár az alkalmazottak soraiban végzett politikai-ideoló­giai és kulturális-nevelő munka elmélyítése is. A szakszervezeti bizottságok­nak kötelességük ösztönözni és cselekvően támogatni a szakká­dereknek a termelés és a mun­ka tudományos megszervezésére irányuló erőfeszítéseit. Küzde­niük kell az empirizmus és a kisipari munkastílus ellen, a­­mely itt-ott még mindig észlel­hető. Okvetlenül figyelembe kell vennünk a hozandó intézkedé­sek hatékonyságának azt a fon­tos előfeltételét, hogy azokat a szóbanforgó munkahelyeken, vagy termelő részlegeken dolgo­zó alkalmazottak segítségével kell megalapozni. A dolgozók közgyűlései, ame­lyek a kollektív vezetői tevé­kenység rendszeres gyakorlatá­vá váltak, ismételten beigazol­ták a hozott intézkedések he­lyességét, kimutatták azt a fon­tos és egyre növekvő szerepet, amelyet a gazdasági-termelő te­vékenységnek ez a szervezési módja nemzetgazdaságunkban betölt. Az iparüzemek, szállítási és építkezési vállalatok, kutató és tervező intézetek, kereskedelmi egységek alkalmazottainak köz­gyűlései nemcsak tanácskozásra adtak lehetőséget, hanem egy­ben arra is, hogy a dolgozók önként — mint legfőbb terme­lők és legfőbb fogyasztók — vállalásaikkal hozzájáruljanak a szocialista építés nagy művé­hez. A közgyűlések megfelelő kereteket teremtettek a végzett tevékenység és az elért ered­mények mélyreható és sokol­dalú elemzéséhez, alkalmat ad­tak a részvevőknek a széles körű véleménycserére, értékes javaslatok és elgondolások hasz­nosítására. Sokatmondó az a tény, hogy a múlt év folyamán nem kevesebb, mint 50 000 indít­vány hangzott el az alkalmazot­tak közgyűlésein. A szakszervezetek tevékeny­ségének súlypontját a szakszer­vezeti csoportok alkotják. Való­jában itt dől el a termelés sor­sa. Ezért szakszervezeteinknek nagy figyelmet kell szentelniük a szakszervezeti csoportok havi gyűléseire, biztosítaniuk kell minden dolgozó számára a lehe­tőséget, hogy véleményt nyil­vánítson munkacsoportjának te­vékenységéről, a termelési terv és a vállalások teljesítésének módjáról, a munkaviszonyokról ■s a munkatörvények tiszteletben tartásáról , hogy javaslatokat terjeszthessen elő a termelési tartalékok minél teljesebb hasz­nosításáról, a politikai-nevelő munka megerősítéséről, a mun­kafegyelem betartásáról, a biz­tonságtechnikai és munkahigié­­niai intézkedésekről. Objektív szükségszerűség, hogy a vállalatok és intézmé­nyek szakszervezeti csoport­jaiban közhangulat alakuljon ki minden olyan magatartással szemben, amely a munkaidő el­­fecsérelését eredményezi. A munkaidő felbecsülhetetlen kin­csünk, amelynek értékét a tech­nika fejlődése mindinkább nö­veli. Ezért szükséges, hogy az igazolatlan hiányzások, késések ellen folytatott nevelő munkát nagyobb mértékben kiegészítse a műszaki vezetőségek foko­zott felelőssége, a munka he­lyes megszervezése. Az újítók és ésszerűsítők mozgalma igen eredményesnek bizonyult a legkülönbözőbb ér­tékes erőforrások feltárása és hasznosítása szempontjából. So­katmondó e tekintetben, hogy csupán a múlt év első felében az előterjesztett több mint 10 000 javaslat alkalmazása nyomán elért megtakarítások összege meghaladta a 700 000 000 lejt. A műszaki fejlődés e fontos tényezőjének minél teljesebb ki­használása szükségessé teszi, hogy a szakszervezeti szervek fokozott mértékben gondoskod­janak újabb újító­körök létesí­téséről, azok megszilárdításáról és munkájuk érvényre juttatá­sáról, az újítók és ésszerűsítők támogatásáról, hogy minél ha­tékonyabban hasznosíthassák javaslataikat. A szakszervezetek, mint a munkásosztály, az összes dolgo­zók szakmai tömegszervezetei, közreműködnek a munkaerő­­szükséglet kielégítésére irányuló széles körű tevékenységben, az oktatás különböző fokozatainak megszervezésére és tökéletesí­tésére irányuló intézkedések ki­dolgozásában. Szorosan együttműködve a ve­zető szervekkel, szakszerveze­teink állami vonalon is részt vesznek a káderszükséglet meg­állapításának, a káderek tobor­zásának munkájában, az iskoláz­tatási terv kidolgozásában és mindazoknak az intézkedések­nek a megvalósításában, ame­lyek a tanfolyamok és az üzemi gyakorlat eredményes kibonta­kozását biztosítják. Ügyelnek arra, hogy a tanfolyamok min­den hallgatója élvezze azokat a jogokat, amelyeket törvé­nyeink biztosítanak számukra. Szakszervezeteinknek az ed­diginél nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az iskolai műhelyek megszervezésére, korszerű fel­szerelésére, a szükséges felsze­relés és más tananyagok saját eszközökkel való előállítására, a vállalatok által patronált álta­lános iskolák működésére. A jelen szakaszban és a jövő­ben is, szakszervezeteink tevé­kenysége szoros összhangban áll azokkal a feladatokkal, ame­lyeket az RKP KB 1971 novem­ber 3—5-i plenáris ülésének az ideológiai tevékenység javításá­ról, az általános ismereti szín­vonal emeléséről és a tömegek szocialista neveléséről, vala­mint társadalmi viszonyainak a szocialista és a kommunista etika és méltányosság elveire való alapozásáról hozott határo­zata tűzött eléjük. Az RSZASZ Központi Taná­csának plenáris ülésén elfoga­dott intézkedések arra irányul­nak, hogy a szakszervezetek te­vékenysége egybekapcsolódjék a kommunista nevelés programjá­val, amelyet a párt dolgozott ki, azzal a célzattal, hogy minden egyes dolgozó öntudatában és magatartásában kifejezésre jus­son a fokozott felelősségtudat. Hazánk szakszervezetei, foko­zott határozottsággal és hozzá­értéssel folytatva ezirányú tevé­kenységüket, kiszélesítik hozzá­járulásukat ahhoz a hatalmas erőkifejtéshez, amellyel népünk, a párt vezetésével, a jólét újabb magaslataira emeli a szocialista Romániát. (A MUNCA-ban megjelent cikk rövidített szövege) -i LEVÉLBONTÁS Szerkesztőségünk kollektí­vájának is sok kellemes meg­lepetést hoztak az óév utolsó napjai. Táviratok, levelek, üd­vözlő lapok sokasága tanúsko­dott, hogy mindinkább sikerül úgy dolgoznunk, ahogy azt ol­vasótáborunk elvárja tőlünk. Egyre közelebb kerülünk min­dennapi problémáihoz, arra törekszünk, hogy szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat azok­kal, akiknek írunk, állandó­sítsuk a munkánkban oly­annyira szükséges alkotó dia­lógust olvasóinkkal, a fizikai és szellemi dolgozók ezreivel. Mondanunk sem kell, hogy nagyon megörvendtünk ezek­nek a meleghangú leveleknek. Köszönetünket tolmácsoljuk valamennyi kedves olvasónk­nak, levelezőnknek és önkén­tes terjesztőnknek, aki az új esztendő küszöbén elismerő szavakkal, jókívánsággal em­lékezett meg rólunk. Persze, egy nyúlfarknyi írásban nem sorolhatjuk fel mindannyiu­­kat, hadd idézzünk hát csupán néhány levélből. Báró Hajnal, székelyudvar­helyi olvasónk és szorgalmas lapterjesztőnk többek között így ír: „Nagyon sajnálom, hogy a városunkban tartott szerkesztő-olvasó találkozón izgalmamban nem mondtam el még azt, hogy azért szere­tem a Munkáséletet, mert cik­kei közérdekűek, rövidek, egy­szerűek, mindenki számára érthetőek.“ „Valóban a magam lapjának tartom a Munkáséletet — írja Budai Ferenc, a margittai Ru­hagyár dolgozója —, tetszik stílusa, szókimondása, a hibák őszinte feltárása, elvszerű ál­lásfoglalása. Szólaltassanak meg a jövőben is még több dolgozót a lap hasábjain, is­merkedjenek meg minél ala­posabban az őket foglalkoztató kérdésekkel és írjanak ezek­ről. A dolgozók között élek és tudom mit jelent, mikor az emberek saját munkájukról, ügyes-bajos dolgaikról olvas­nak az újságban.“ „Bánom, hogy nem vehet­tem részt a Székelyudvarhe­lyen rendezett szerkesztő-ol­vasó találkozón, éppen szolgá­latos voltam. Lett volna né­hány javaslatom nekem is — olvassuk Kovács Ilona könyv­tárosnő levelében. „Továbbra is figyelmesen olvasom a la­pot, hogy a következő találko­zón alapos véleményt mond­hassak.“ Tankó Gyula gyímesközéi löki olvasónk arról tájékoztat, hogy: „Immár az erdőkiterme­lő dolgozók sorában is egyre népszerűbbé válik a Munkás­élet. Az emberek szívesen ve­szik kezükbe a lapot, tetszik nekik az újság. Örömmel szá­molok be róla, hogy 1972 ja­nuártól vágterünkön megkét­szereződött az előfizetők szá­ma. Mint szakszervezeti cso­­portszervező ezután is azon leszek, hogy munkatársammal, Főcse Miklós kultúrfelelőssel együtt tovább gyarapítsuk az olvasók táborát, s rendszere­sen, idejében eljuttassuk dol­gozóinknak a Munkásélet min­den példányát.“ Hasonló tartalmú levelet küldött még Iszlai Albert és Goldstein Heinrich Kolozsvár­ról, Izsáki Annamária Szat­­márról, Kósa Lajos Szalontá­­ról, Gazsi Károly Érmihály­­falváról, Dombi László Nagy­váradról, Kolozsvári József Segesvárról... és sokan má­sok. Mégegyszer valamennyiük­nek köszönjük elismerő sza­vaikat, jókívánságaikat s az elmúlt esztendőben lapunknak nyújtott baráti támogatásukat.

Next