Munkásélet, 1978 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-06 / 1. szám

­romm­x­im­átum Világ proletárjai, egyesüljetek! MUNKÁSÉLET ROMÁNIAI SZAKSZERVEZETEK ÁLTALÁNOS SZÖVETSÉGÉNEK HETILAPJA III. SOROZAT • XXII. ÉVFOLYAM 1978. január 6 . OLDAL, ARA 30 BANI NICOLAE CEAUŞESCU ELVTÁRS, rádió- és televíziós üzenete egész népünkhöz az újév alkalmából Kedves elvtársak, barátaink! Románia Szocialista Köztársaság honpolgárai! Gazdasági és társadalmi eredményekben, vala­mint az ország jelene és jövője szempontjából mesz­­szemenő jelentőségű belpolitikai eseményekben rend­kívül gazdag esztendőt zárunk. Az 1977. évi tervelő­irányzatokat teljesítettük, sőt túlszárnyaltuk; az ipari termelés több mint 11,5 százalékos ütemben növeke­dett, a mezőgazdasági termelést pedig, bár a ter­mészeti körülmények nem voltak a legkedvezőbbek, kielégítőnek tekinthetjük. Az anyagi termelés rohamos fejlődése, a nemzeti vagyon gyarapodása lehetővé tette a dolgozók, jövedelmeinek, különösen a java­dalmazásból származó jövedelmeinek a pótlólagos nö­velését, a nép életszínvonalának az eredeti előirány­zatokon felüli emelését. Mindez ismételten kidombo­rítja gazdaságunk erejét, épülő új társadalmi rend­szerünk felsőbbrendűségét, azt, hogy népünk képes biztosítani a haza haladását és jólétét. Ebben az évben újabb intézkedéseket tettünk a gazdaság, az egész társadalom egységes tervezésé­nek és vezetésének tökéletesítésére. Bővítettük az ar­ra szolgáló szervezési kereteket, hogy a tömegek részt vegyenek a gazdasági és társadalmi, az államélet vezetésében, méginkább megerősítettük a szocialista demokráciát. Az idén megünnepeltük az állami függetlenség centenáriumát és a Köztársaság megteremtésének harmincadik évfordulóját, s ez alkalommal hódolatun­kat fejeztük ki a román nép kiváló erényei, a sza­badságért, a függetlenségért és társadalmi igazságos­ságért vívott hősi harca, a román társadalom forra­dalmi átalakításában elért nagyszerű győzelmek iránt, s egyben ismét kifejeztük azt a szilárd elhatározásun­kat, hogy erőt nem kímélve munkálkodunk a haza nagyszerűségéért, függetlenségének és szuverenitásá­nak megvédelmezéséért és erősítéséért. Az év legfontosabb politikai eseménye a párt Or­szágos Konferenciája volt. A konferencia átfogó in­tézkedéseket határozott el a gazdasági fejlődés meg­gyorsítására, a nép életszínvonalának hangsúlyozot­­tabb emelésére, a munka tökéletesítésére a társada­lom összes szektoraiban, hogy sikeresen megvalósítsuk a párt történelmi jelentőségű programját. Ezekben az ünnepi pillanatokban a párt- és az államvezetőség, valamint a magam nevében szeret­nék a legmelegebben gratulálni az összes tevékeny­ségi területeken elért nagyszerű sikerekhez a mun­kásosztálynak, a parasztságnak, az , értelmiségnek, nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozóknak, egész népünknek , szabad és boldog sorsa tudatos építőjének. Világos perspektívával, pontos programmal lépünk az új esztendőbe, amely program biztosítani hivatott Románia további sokoldalú felvirágoztatását. 1978 — az ötéves terv harmadik esztendeje döntő év a párt XI. kongresszusán elfogadott történelmi jelentőségű határozatok, az 1980-ig terjedő gazdasági-társadalmi­­ fejlesztési terv sikeres megvalósítása szempontjából. Éppen ezért kell biztosítanunk — amint az Országos Konferencián is hangsúlyoztam — a forradalmi ug­rást a mennyiségi felhalmozásról egy új, magasabb minőségre a szocialista építés egész munkájában. To­vább kell tehát tökéletesíteni az anyagi termelés ter­vezését, szervezését és vezetését, maximális hatékony­sággal kell hasznosítani a gazdasági és emberi po­tenciált. Az egész tevékenységet építsük a jelenkori műszaki-tudományos forradalom legfejlettebb vívmá­nyaira, biztosítsuk az összes termékek műszaki színvo­nalának és minőségének javítását, új technológiák­at­(Folytatása a 2. oldalon) (Folytatása a 2. oldalon) Olyan körülmények között köszön­töttük köztársaságunk 30. születés­napját és búcsúztattuk az óévet, ami­kor dolgozó népünk lelkesen teljesítet­te ötéves tervünk második esztendejé­nek feladatait és odaadóan hozzálátott az Országos Konferencia történelmi je­lentőségű célkitűzéseinek a valóra vál­tásához. Feladataink tudatában opti­mizmussal, magabiztosan léptünk az új évbe, mert tudjuk, csak rajtunk múlik, kitartó munkánkon, szorgalmunkon, hogy minden téren gyarapítsuk ered­ményeinket, gyorsabb ütemben fej­lesszük nemzetgazdaságunkat, s ennek alapján növeljük jólétünket, szebbé, gazdagabbá tegyük életünket és szo­cialista hazánkat. Az esztendőforduló hagyományos e­­seményei, jellegüknél fogva is ehhez a jobbr, szebbre törekvő elhatározás­hoz nyújtottak újabb ösztönzést Romá­nia minden fiának — románoknak, magyaroknak, németeknek és más nemzetiségűeknek —, akik a Román Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak, az Államtanácsnak és a Kormány­nak a Köztársaság Romániában való megteremtésének 30. évfordulója alkal­mából közreadott kiáltványa szellemé­ben, lelkesítő felhívásának eleget téve erejüket nem kímélve mindent meg­fognak tenni azért, hogy Romániából egyre gazdagabb és virágzóbb orszá­got teremtsenek, megteremtsék a bő­ségnek és az összes dolgozók méltó életének szocialista államát. Az események időrendjében szól­nunk kell mindenekelőtt arról, hogy december 30-án, az esztendő forduló­jának előestéjén a haza sólymai, pio­nírok és KISZ-tagok a Központi Bi­zottság székháza előtt hosszas életet, jó egészséget, boldogságot és lankadat­lan munkabírást kívántak Nicolae Ceauşescu elvtársnak, a párt főtitká­rának, a Köztársaság elnökének, a többi párt- és államvezetőnek. A téli délelőttön felhangzottak a Pluguşorul verssorai, a gyermekek és fiatalok vi­dám újévi jókívánságai. A pártunk és államunk vezetője iránti határtalan szeretet eleven megnyilatkozásaként megható és őszinte szavakkal köszön­tötte hazánk ifjúsága Nicolae Ceauşescu elvtársat, mintegy előreve­títve a mindannyiunk számára drága, közelgő ünnepnapot, 1978. január 26-át, amikor Nicolae Ceauşescu elvtárs be­tölti 60. életévét. Mint minden hagyo­mányos újévi találkozón, Nicolae Ceauşescu elvtárs ezúttal is rövid be­szédet mondott a pionírok, iskolások. A LELEMÉNY TITKA Noha tudom, hogy valójában taníthatatlan — külön tantárgyként taní­tanám a leleményességet. Jó, rendben, tudom, ellentmondás van már az első mondatban. Mégsem tagadom meg. Mert noha az ötlettelen emberből­­ nem lehet ötletest nevelni — annyi talán mégis mozdítható a lelkén, hogy élvezni tudja legalább, mint egy detektívregényt, egy ötlet születését. A fiataloknak elsősorban a nagy találmányok történetét leíró regényeket ad­nám a kezébe. De nyúlnék egyszerűbb eszközökhöz is. Azonos kényszer­­helyzetbe hoznám egy iskolai osztály fiataljait — olyan kényszerhelyzetbe, amelyből van kiút; a kiút eszközei rejtettek, de föl kell lelni őket. Ráven­ném őket, hogy maguk keressék az eszközöket — hogy azután mélyen át­érezzék a szellemi diadal mámorát azok, akiknek sikerült, és bosszankod­janak azok, akiknek nem. Bosszankodjanak úgy, hogy ez sarkallja őket. Egy ipari vállalat szakembere magyarázta nekem: „A hegyekben voltunk, a menedékházban volt villany, azonban, min­den szobában csak éjjeli lámpa, csillár nem. Az ember ugyanazt a stekkert használta kávéfőzésre és mindenre. Reggel az ember kávét főzött, elment, nem dugta vissza az éjjeli lámpát. Este hazajött s gyufával kínlódott. Fő­leg, mert a stekker az ágy mögött volt, nehéz volt hozzájutni. Ott akár foszforeszkáló vagy fluoreszcens is lehetett volna, nem ért semmit. Amikor hazamentem, elkészítettem egy vezetősáncos stekker mintapéldányát. Érti, ugye, hogy miként? A lyukak felé csíkokban mélyedt a stekker műanyag, szinte tölcsérszerűen — nem lehetett nem beletalálni. Egyébként nem fo­gadták el az ötletemet, nem gyártjuk, és nem is bánom, elvégre elismerem, roppant ritka esetben szükséges az ilyen. De örülök, hogy megoldottam. Ak­kor is, ha soha sem lesz szükség rá. Agy- és kéztornának jó volt. Egyébként ugyanott ötöltem ki más egyebet is. Az asztali porszívót. Mind figyeltem az ebédlőben, mennyi időt veszít a pincérleányka az asztalok letakarításával. Rendes lány volt, mindenki után szépen leseperte a kezével vagy egy asz­talkendővel a morzsáktól a térítőt. Hát készítettem egy kis könnyű, hordoz­ható porszívó-prototípust, külön erre a célra. Teljesen hangtalan, nem za-(Folytatása a 2. oldalon) BODOR PÁL Nu se imprum­ua *

Next