Munkásélet, 1979 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-19 / 3. szám
SZOCIÁLPOLITIKA — MUNKAJOG _____~T: Való-e férfimunka nőknek ? A Maros megyei Munkaügyi Igazgatóság már évek óta megkülönböztetett figyelmet szentel a női munkaerő foglalkoztatásának. A női munkaerő-többlet ugyanis objektív jelenség, a múlt örökségeként maradt ránk, kevés a sajátosan nőket foglalkoztató üzem és mesterség, ezért a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának utasítására, illetékes központi szervek kidolgozták a nőknek ajánlott foglalkozások jegyzékét, és javasolták kevésbé hagyományos mesterségek felé való irányításukat. Ez igen hasznos kezdeményezés és nem újkeletű Marosvásárhelyen. Több vállalat, köztük az Electromureş és a Metalotehnica, élenjáró volt ezen a téren, s igen szép eredményeket mutathattak fel a közelmúltban. Az öt-hat évvel ezelőtti 25 százalékról 36 százalékra emelkedett Maros megyében a nők részaránya az összdolgozók keretében, s ez országos átlagnak megfelelő eredménynek minősíthető. Jelenleg több mint ötvenötezer nőt foglalkoztatnak Maros megye gazdasági egységei. A női munkaerő foglalkoztatását célzó, 1980-ig kidolgozott országos programnak megfelelően, a legtöbb marosvásárhelyi és Maros megyei vállalat megtette a szükséges intézkedéseket. Hogyan sikerült a nők termelésbe való bevonása, és a nem hagyományos női foglalkozások felé való irányítása? — ez után érdeklődtem három különböző profilú marosvásárhelyi ipari egységnél. Moga Petru, a marosvásárhelyi Azomureș vegyipari kombinát szakszervezeti bizottságának alelnöke mondotta: " A női munkaerő foglalkoztatásának kérdését vállalatunkban is differenciáltan kezelik. Az optimális arány 23 százalék lenne, de sajnos, minden igyekezetünk ellenére jelenleg a nők részaránya csak 17,4 százalék. Mégis állítom, sokat tettünk, próbáltunk tenni az ügyért. A csomagolásnál eddig is női dolgozók alkották a nagy többséget, az utóbbi időben a villamos targoncákon is ők foglalták el a helyet, sőt, bár néhány munkahelyen nagyon nehéz, most vegyi kezelőknek is őket alkalmazzuk. Természetesen más szakmákban sem ritka nálunk a nő, csak az idén több mint tíz lakatosnőt alkalmaztunk, tekercselőrészlegünkön villanyszerelőkként dolgoznak a karbantartásnál pedig nem egy vasesztergályos teszi le a garast a legjobb mesteremberek között. A tavaly 61 lányt szakképesítettünk vegyi kezelőnek. Jelenleg több mint hétszázötven nő dolgozik vállalatunknál. A jövőt illetően még jelentősebb erőfeszítéseket kell tennünk. Épülő, fotoszenszibilis anya — A női munkaerő foglalkoztatásáról — sokat előállító részlegünk leendő, több mint hatszáz dolgozójának háromnegyede nő lesz. A szakképesítés már folyamatban van, a vegyipari líceum tanulólányai kizárólag hozzánk kapnak kihelyezést, így minden bizonnyal sikerül megvalósítanunk az optimális részarányt, anélkül, hogy nehezebb munkakörülmények közé kényszerülnének a „gyengébb nem“ képviselői. Ősz Ildikó, a marosvásárhelyi Bőrés Kesztyűgyár szakszervezeti bizottságának alelnöke az adódó nehézségek említésén túl, szintén eredményekről számol be. — Néha egymásnak ütköznek az érdekek. Bejan Elenával, a vállalati nőkomisszió elnökével bizony jól meg kell fontolnunk bármi módosítást a vállalati személyzet struktúrájában, tekintve a férfiak és a nők részarányát, ismerve egyes munkahelyek kedvezőtlen kihatásait a női szervezetre. A közeljövőben nem tudnánk nagyobb ütemben növelni a nők részarányát. A tímárságon például igazi férfimunka, helyesebben, férfiszervezet szükségeltetik, ott ugyanis nagyon nehezek a munkakörülmények — nedves a levegő, ártalmas anyagokkal érintkezik a cserzőn, a kesztyűszabászaton és a bőrkabát részlegen is inkább férfiak dolgoznak, hiszen a bőrnek kézzel való nyújtása komoly, fárasztó erőfeszítéseket igényel. Ellenben a többi részlegeken, a szállításnál, csomagolásnál, s természetesen a varrás minden fázisán szinte kizárólag nők dolgoznak. Szakiskolánkban jelenleg két osztálynyi — összesen hetvennégy — lány tanul szabásznak, varrónőnek, a tavaly 35 lányt szakképesítettünk a munkahelyen. Természetesen az arány jelenleg is nagyon jó: vállalatunk személyzetének közel 65 százaléka nő. Dragomir Constantin, a marosvásárhelyi IMATEX textilipari felszereléseket gyártó vállalat szakszervezeti bizottságának titkára is eredményekről beszél: — Vállalatunk kezdettől fogva támogatta az ügyet, jelentős eredményeket mutathatunk fel. Gépgyártóipari egység vagyunk, ötszázötvenhét nő dolgozik jelenleg a termelésben (jórészük közvetlenül), félautomata esztergapadok mellett, az öntödében a formakészítésnél, vagy a festőrészlegen, de nem ritka a „gyengébb nem“ képviselője a többi munkafázison, hogy ne is beszéljünk a csomagolórészlegen, sőt a szerelőrészlegen levő fiatal szakmunkásnőinkről. A hasonló profilú Metalotehnica vállalat iskolaközpontjában működő fémfeldolgozó osztályok tanulói között az arány máris a lányok javára fordult, tehát, állíthatom, hogy a közeljövőben egyre több nőt foglalkoztathat vállalatunk kevésbé hagyományos munkahelyeken is. Amint látható, a női munkaerő foglalkoztatásának problémája megoldódóban van Maros megyében is. (Bár a Munkaügyi Igazgatóság szerint a közeljövőben csaknem háromezer nőt kell még bevonni a gazdasági tevékenységbe megyei szinten. Itt jelentős szerepet vállalhat a Marosvásárhelyen épülő selyemszövöde is. Különösen, ha a kérelmezők nem viszolyognak nem hagyományosan női mesterségektől. MURGY PÁL A cukorbetegségről A cukorbetegség öröklésének módja korántsem tisztázott. Több mint ötven évvel az insulin felfedezése óta a bántalom ma is az orvosi kutatás egyik központi kérdése. Ismereteink gazdagodása ellenére sok kérdésre ma sem tudunk válaszolni. Nem vonjuk kétségbe a bántalom örökletes jellegét, de emellett külső tényezők befolyásának is nagy szerepet tulajdonítunk. Csak így magyarázható, hogy cukorbeteg szülők utódai sok esetben egészségesek maradnak hosszú életük során. Mások fiatal vagy idősebb korukban válnak beteggé. A fiatal korban és az érett korban jelentkező betegség súlyossága és lefolyása merőben eltérő. Úgy tűnik, mintha nem is ugyanarról a bántalomról lenne szó. Mai tudásunk alapján azoknak, akiknek családjában a bántalom előfordul, javasoljuk: 1. Már fiatal koruktól kezdve kerüljék a túltápláltságot, tartózkodjanak a zsíros ételektől (szalonna, vaj), az édességektől (cukor, csokoládé). Étrendjük legyen fehérjedús, salakanyagokban, vi- ORVOSI TANÁCS taminokban gazdag (hús, túró, joghurt, sovány sajtok, főzelékfélék, retek, uborka, paradicsom, zöldpaprika, nem túl édes gyümölcsök). 2. Tartózkodjanak a szeszes italoktól, melyek a máj, a hasnyálmirigy sejtjei károsítják. 3. Ne éljenek tunya életet. A mozgás minden fajtáját ajánljuk. A sportokkal, az izommunkával nemcsak az elhízást gátoljuk, hanem a szénhidrátok elégését is segítjük. 4. Igyekezzenek elkerülni, vagy erélyesen kezeltetni a fertőző betegségeket. Vannak olyan tapasztalatok,melyek szerint különböző vírusos betegségek hasnyálmirigy-gyulladást okozhatnak, így olyan ellenanyagok képződésére vezethetnek, melyek a hasnyálmirigy insulintermelő sejtjeit károsítják, és enetek kapcsán jelentkezik a cukorbaj. 5. A vércukor és a vizeletcukor ellenőrzését évenként tartják kötelezőnek. Nem mindegy, mikor ismerjük fel a bántalmat. Minél korábban történik a bajmegállapítás, annál valószínűbb a szövődmények elkerülése vagy azok kitolása az emberi kor végső határáig. Ehhez elengedhetetlen a beteg fegyelmezett magatartása. Dr. KOVÁCS LÁSZLÓ -------------------------------------------------------- - Vándorkönyvtár a munkahelyen Nem találós kérdést teszünk fel, armikor azt kérdezzük, hogyan viszonyulhat egy személy mintegy 1800 dolgozóhoz. Szeibert Júlia, a máramarosszigeti kisipari termelőszövetkezetek könyvtárosa igazán megtalálta az utat a szövetkezeti tagok lelke felé. Igaz nem egyedül, nem, mert amint mondta, magára hagyottan vajmi kevés eredményt ért volna el. Mert ugyebár, Szeibert Júlia csak egy ember az 1800 dolgozó közül. Képzeljük el, mikor találkozna ő mindegyikkel? Meddő számítgatás. A tény az, hogy leleményessége oda vezetett, hogy a szövetkezetek majd minden dolgozója ma már olvasója a könyvtárnak. Hogyan érte el e rendkívüli szép eredményt ? Nem volt ördöngős munka. A könyvtár költözött a dolgozók munkahelyére. Vagyis úgynevezett vándorkönyvtárat létesített minden nagyobb szekcióban, ahol megbízott valakit a könyvek kiosztásával, cserélésével. Elég, ha a dolgozó megmondja a vándorkönyvtár felelősének, hogy mit szeretne olvasni és másnap a könyv már a kezében is van. Vagy éppen abban a „mini-könyvszerényben“, amely a munkahelyen van berendezve. Szeibert Júlia szerint a több mint 10 000 könyv kölcsönzése az olyan önkéntes könyvtárosok érdeme, mint Tamás Anna, Zsurzs Klára, Guzu Petru , Giiz Livia, Ardeleanu Maria, Bena Ileana, Csurka Mária, Rus Judith, Stan Ecaterina, Paţ Aurica, akik szabad idejüket nem sajnálva, szorgalmas népszerűsítői lettek a könyveknek. (Rácz Miklós, Máramarossziget). Biznisz Vonaton. Ingázó munkás száll fel. Nem ül le, tucatnyi konyhakést vesz elő a táskájából. Idekacsint, kell egy sörre, cigarettára a pénz, szabad idejében készítette (a munkahelyén). Elindul. Beérünk Marosvásárhelyre mire visszatér. Alig két darab maradt az áruból. Ugyancsak vonaton , egy Ingázó fakanalaival, villákat, késeket árul. Ügyesen faraghat. Nem is drága az áruja , egy másik otthonról diót hoz, táskányit, marékja egy lej, meg ne tudja az aszszony, megy az üzlet. Szobafestő szomszédom betegségére hivatkozik. Sikerül beteglapot szereznie. A közelben „maszekol“, reggeltől késő estig. Egy öntő ismerősöm félnormás állásba jut Munkabaleset Jersey anyaggal kereskedik, bedolgozik valahová. Asztalos barátom rádiókat, televíziós készülékeket „javít“ (nem „megjavít“). Kitűnő üzlet. Ki vetné ellen, hogy nem divat a „biznisz“ ? Sajnos, divat De még ha csak divat lenne... ! (Murgu Pál) ISMERJÜK MEG FÜRDŐHELYEINKET * Tusnád Évszázadokon át mosta, vájta az Olt vize a Hargita megkövesedett láváját míg kialakult az a páratlan szépségű völgy, ahol a Tusnád fekszik. Országunkban sok olyan üdülőhely van, ahova évről évre visszatérnek mindazok, akik egyszer ott jártak. Ilyen Tusnád is. Helyi statisztikák tartják számon azt is, hogy minden ötödik üdülő közül legalább kettő már harmadszorra tölti pihenőszabadságát Tusnádon. A kiváló körülményeknek, a korszerű létesítményeknek köszönhetően télen talán még nagyobb a „forgalom“, mint bármely más évszakban. Hozzájárul ehhez természetesen az is, hogy központi fűtéssel látták el az új szállodákat, a villákat, de a természeti szépségek is: a kora télen lehullott hó tavaszig nem olvad el. Az ózondús levegő, a vakító fehérséget beragyogó napfény, a táj festői szépsége egymagában is gyógyszer az idegkimerültségben, mindenféle neurózisban és aszténiában szenvedők számára. A természetes faktorok — ahogy az orvostudomány nevezi —, tehát a levegő, a napfény, a gyógyvizek minden más kezelés nélkül is gyógyítólag hatnak számos betegségben, s nemcsak az idegrendszeri bántalmakra gondolunk. Szív- és vérkeringési zavarokban szenvedők is kitűnően érzik magukat: stabilizálódik a vérnyomás — akár túl magas, akár túl alacsony —, gyorsabb az érvelés, jobban „dolgozik" a szív. Egy séta— utána pihenés, egymagában is meglepő eredményekre vezet. Ha ehhez hozzászámítjuk az orvosi tanácsra és felügyelet alatt végzett különböző balneológiai procedúrákat, a szénsavas ásványvizek hatását, érthetővé válik, miért keresik fel évről évre olyan sokan Tusnád-fürdőt. Mert, nemcsak az említett betegségekben, hanem egész sor más — például emésztőszervi, táplálkozási, belső elválasztási mirigyek, mozgásszervi stb. — bántalmakban szenvedők is enyhülést, gyógyulást találnak. Beutaltak és üdülők egyaránt mindent megkapnak itt, ami egy pihenőszabadság kellemes eltöltéséhez szükséges. Mert a tél folyamán kiváló lehetőségek vannak sízni, korcsolyázni és szánkózni, továbbá turisztikára, fedett bazinokban pedig az úszást lehet gyakorolni. Egy okkal több, hogy a fehér évszakban töltsük pihenőszabadságunkat e Hargita gyöngyének számító üdülőhelyen.