Munkásélet, 1982 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1982-01-08 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! MUNKÁSÉLET A ROMÁNIAI,SZAKSZERVEZETEK ÁLTALÁNOS SZÖVETSÉGÉNEK HETILAPJA ■ ■. ....................................................................- ------------- 1 III. SOROZAT • XXVI. ÉVFOLYAM • 1982. január 8. , 8. OLDAL, ARA 33 BANI NICOLAE CEAUŞESCU ÚJÉVI RÁDIÓ- ÉS TELEVÍZIÓÜZENETE KEDVES ELVTÁRSAK, BARÁTAINK! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG HONPOLGÁRAI! Pár pillanat múlva befejezzük az 1981-es évet, a VII. ötéves terv első esztendejét, fontos eredményekkel a gaazdasági-társadalmi fejlődésben, szocialista nemze­tünk anyagi és szellemi jólétének gyarapításában. A párt Központi Bizottságának plénuma értékelte az ipar, a mezőgazdaság, a többi gazdasági szektor fejlődésé­ben, a tudomány, az oktatás és a kultúra haladásában elért kiemelkedő eredményeket, s egyben nyomatékosan hangsúlyozta az ebben az időszakban észlelt hiányos­ságokat és nehézségeket, intézkedéseket szabva meg felszámolásukra, a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom megteremtéséről és a kommunizmus felé ha­ladásról szóló pártprogram, a XII. kongresszusi hatá­rozatok töretlen valóra váltására. Meg kell jegyeznem, hogy mindezeket az eredményeket a világgazdaságban létrejött, és amint nem egyszer megjegyeztem, orszá­gunkban is jelentkező nehéz körülmények között ér­ük el. Eredményeink bizonyítják a Román Kommunista Párt, ama párt politikájának helyességét, amely alkotó mó­don, Románia adottságainak megfelelően alkalmazza a tudományos szocializmus általános igazságait, elveit. Eredményeink tanúsítják a szabad és sorsának urává vált román nép alkotó erejét, szocialista rendszerünk magasabbrendűségét, erőteljesen hangsúlyozzák a párt vezető szerepét, az egész nép egységét abban a munkában és forradalmi harcban, amelynek célja, hogy Románia a haladás és a civilizáció újabb csú­csait hódítsa meg. Ezekben az ünnepi pillanatokban a munkásosztályra, a parasztságra és az értelmiségre, nemzetiségi különb­ség nélkül az összes dolgozókra, a pártszervekre és -szervezetekre, a tömeg- és társadalmi szervezetekre, egész népünkre gondolunk, amely áldozatteljes mun­kájával biztosítja a szocialista Románia szüntelen fejlő­dését. Az idei esztendő nagyszerű sikereihez a legme­legebben gratulálok mindannyiuknak, kedves elvtársak, és további, még nagyobb győzelmeket kívánok a nép­nek, szocialista hazánknak szentelt munkásságukban! Pár pillanat múlva, 1982-be, az 1981—1985-ös ötéves terv második esztendejébe lépünk egy olyan gazdasági­társadalmi fejlesztési programmal, amelyet szociális a demokráciánk összes szerveinek, a széles néptömegek­nek a közreműködésével dolgoztunk ki, és amely bizto­sítja a XII. kongresszuson megszabott stratégiai cé­ki­tűzés, alapvető feladat töretlen megvalósítását, új mi­nőség elérését az egész nép munkájában és életében, Románia rátérését egy magasabb fejlődési szakaszra. A következő esztendőben is számos nehézséget kell legyűrnünk mind a világgazdasági válságból, mind pe­dig a műszaki-anyagi alap biztosítása terén észlelhető egyes lemaradásokból adódóan. Éppen ezért a leghatá­rozottabban, forradalmi szellemben kell munkálkod­­nunk a hiányosságok felszámolásáért, a felelősség és az igényesség erősítéséért az egész gazdasági-társadalmi életben, mindent megtéve a nyersanyag- és energetikai alap fejlesztéséért, a termékek minőségének és mű­szaki színvonalának szüntelen emeléséért. Következetesen alkalmazva az új gazdasági mecha­nizmust, az önálló gazdálkodást és a munkásönigazga­tást, biztosítsuk a gazdasági hatékonyság, a munka­termelékenység növekedését, a termelési költségek csök­kentését, a nemzeti jövedelem szüntelen gyarapodását. Hassunk oda, hogy 1982 hozza meg mezőgazdasá­gunk erőteljes haladását a korszerűsödés útján, a termelékenység növekedését, a növényi és állattenyész­tési mezőgazdasági termelés gyarapodását, az új ag­rárforradalom megvalósulását. A haza gazdasági-társadalmi fejlesztésének egész munkáját építsük a tudomány és a technika legfej­lettebb vívmányaira, növeljük mindinkább a tudomány, az oktatás és a kultúra szerepét az új társadalmi rend megteremtésében. 1982 folyamán fejlesszük még erőteljesebben a szo­cialista demokráciát, nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók, az egész nép cselekvő részvételét szocialista és kommunista jövője tudatos alakításában. A jelenlegi nehéz világgazdasági körülmények között bizonyítsuk nagyszerű népünk erejét és képességeit, népünkét, amely évezredes történelme során nem egy­szer tanúbizonyságot tett magasztos erényeiről, az ősi rög iránti határtalan szeretetéről, nem hátrált meg semmilyen nehézség elől. Most, amikor népünk ura sorsának és szabadon, saját belátása szerint rendezi életét, bizonyítsuk ren­díthetetlen egységét a Szocialista Demokrácia és Egy­ség Frontja keretében, a Román Kommunista Párt . (Folytatása a 2. oldalon) ELVTÁRS EGÉSZ NÉPÜNKHÖZ Mint­­minden évben, 1982 előestéjén, az újév küszöbén gyermekek és fiata­lok, a haza sólymai, pionírok és KISZ- tagok, munkások és parasztok, tanulók és diákok ezrei, ifjú nemzedékünk kép­viselői sorakoztak fel a párt Központi Bizottságának székháza elé, hogy jó e­­gészséget és boldogságot, hosszú életet és munkabírást kívánjanak Nicolae Ceauşescu elvtársnak, Elena Ceauşescu elvtársnőnek, a többi párt- és államve­zetőnek a haza és a nép jóléte, kom­munista jövőnk szolgálatában. Az ősi és kedves laikus szokás, a Pluguşorul ez alkalommal is annak a színpompás ünnepségnek a vezérm­otívuma volt, amely mai új életünk összképét a ro­mán nép munkájával és életével, ne­mes béke- és haladástörekvéseivel kap­csolatos régi szokásokkal tette teljessé. Az 1982-es Pluguşor ugyanakkor ékes­szólóan tanúsította a szocialista Romá­nia ifjú nemzedékének forró szeretetét és határtalan háláját a párt iránt, Nicolae Ceauşescu elvtárs, a gyermekek és az ifjúság közeli barátja és irányító­ja iránt. A színpompás ünnepség, a Pluguşor, a sorcova népi jókívánságai­val zárult, majd több mint ezer kolin­­dás előadta a régi és kedvelt sorokat, amelyben boldog újévet, jó egészséget kívánt a pártfőtitkárnak, valamint azt, hogy minden kívánsága teljesüljön, boldogságban éljen. Nicolae Ceauşescu elvtárs, Elena Ceauşescu elvtársnő, a többi párt- és államvezető elvtárs szeretettel viszonoz­ta a kolindások jókívánságait A párt főtitkára, a köztársaság elnöke meleg szavakat intézett a gyermekekhez, az ifjakhoz, valamennyi jelenlevőhöz, az egész országhoz. A párt és az állam ve­zetőjének meleg jókívánságai és lelke­sítő ösztönző szavai mélységes vissz­hangra találtak ifjú nemzedékünk lel­kében és tudatában. (Folytatása a 3. oldalon) Év telt, újabb. Bizalmas beszélgeté­seink órái is a tele idő mélyrétegeiben, hulló naptárlapok avarában, munkana­pok múló hangulatában maradtak ta­lán (és néhány írott sor vázlatában). De úgy véljük, bizonnyal ismétlődni fognak, jelen esztendőben is az őszin­te szóváltásokra hangolt alkalmak, gé­pek világában, munkacsarnokok zajá­ban ismételten egymásra találunk; gondolatban, szóban, véleményben és állásfoglalásban. „Négyszemközt" meg­alapozott bizalom családi házába, hagytuk eddig is, nyisson be bárki, jöj­jön közénk az, aki választ vár a meg­válaszolatlannak tűnő kérdésekre. A betűsorok rendjébe szedve közös gond­­jaink, „rátapintásaink", jobbító szán­dékú ötleteink, felismeréseink szorong­tak, avagy nyitottak teret újabb, v­­­laszt­ kereső és váró utaknak. Közös gond pedig mindig akad, ahogy öröm és elégtétel is, éppen annyi, amennyit ki-ki önmagának kivív a mindennapok békés, dolgos csatározásaiban. Tudván ezt, igyekeztünk együtt, a lehető leg­őszintébb módon, kommunista felelős­séggel megközelíteni azokat. Egyéni sérelmek, megbántottságok is a figye­lem felszínére kerültek, de hiszen így kell ennek lennie. A dolgok megfelelő alakulásában szerepük megvan ezek­nek is, illik róluk beszélni. Emberek va­gyunk. És semmi (gond, probléma) sem maradhat idegen tőlünk, ami (közér­dekűen) emberi. Bízunk abban, hogy eredményesek, hasznosak voltak beszél­getéseink. Eredményességről, hasznos­ságról szóltunk. Vajon, így volt ez? Er­re csak az olvasó tud válaszolni. For­dult-e kellő érdeklődéssel a jegyzett felcímű sorok felé, jelentettek-e fonto­sat számára a négyszemközti beszélge­tések? Reméljük, a válasz hiányában is, lesz alkalmunk gyakrabban egy­máshoz fordulni. Közös gondjainkkal, töprengésünkkel, egészséges életszemlé­letű, felismerő gondolatainkkal. Levél­ben, élő szóban egyaránt. Hogy ne al­kalomszerű, hanem állandó dialógus váljon az együttlétből. Mert olvasó, új­ságíró az együttlétben nyeri el értel­mét, lényegét. És a bizalom, az egy­másra alapozott töretlen bizalom any­­nyira emberi dimenzióiban! — murgu —• p­lu se împrumută ne­n.

Next