Munkásélet, 1983 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-27 / 21. szám
SZOCIÁLPOLITIKA-MUNKAJOG EGY PANASZLEVÉL NYOMÁN Széna vagy szalma? 1. Mindjárt dél van, s Molnár Dénes ruhástól feleszik a bevetett ágyaim. — Ne haragudjon, nem tudok felkelni, mozdulni se tudok, annyira elővett a diszkoszom. Le kellett feküdjek, hogy egy kicsit szűnjön, pedig annyi dolgom lenne. Nagy út előtt állok, este indulunk egy hónapos kiküldetésbe, Dolj megyébe. Hát ha addig talpra tudok állni. (Mint később megtudtam, aznap este elutazott, de a kiküldetésben a betegség újból leverte, jelenleg a segesvári kórháziban ápolják.) — Igen, én írtam azt a levelet. Azért fordultam a laphoz, mert állandó előfizetője vagyok, s láttam, hogy foglalkozott olyan kérdésekkel, amelyek a munkások jogait védik a törvényes előírásoknak megfelelően. Azért írtam, hogy én is megkapjam jogomat. — Miről van szó? — Mint a levélben írtam, a makkfalvi lenfeldolgozó vállalat traktoristája vagyok. Hallgassa meg a történetet, ami annyi keserűséget okozott nekem. A múlt év októberében lenszalmát szállítottunk Mehedinţi megyéből, a strehaiai állomásról. Egy-egy fuvar lebonyolítása Makkfalva-Strehaia között több napot, átlagosan egy hetet vett igénybe. A javadalmazás akkoriban — tonna-kilométerre megszabott díjszabás alapján — történt. Ez rendben is lett volna., Abban a hónapban a mi megyénkből hordtam szalmát, s kettőt tettem Strehaiaról is lenszalmával. Az utolsó fuvarnál arrafelé egy cseretraktort vittem a traileremen, két tonnán felül volt a súlya. Ezért nem számoltak el semmit, mert hát az nem szalma, úgy vették, mintha üresen mentem válna. Hazafelé sem szalmát kellett szállítsak, hanem egy szalmaprést, és egy villával felszerelt traktort, az összsúly több mint hét tonna volt. Ezt két pótkocsival tudtam lebonyolítani. A Strehaia—Makkfalva utat először rendesen elszámolták tonna-kilométeres díjszabással, de utólag a novemberi javadalmazásomból levontak 631. lett, mert hát a hét tonna se volt szalma. — Hogyan számolták el azt a fuvart? — Nem tudom, azt hiszem órabérben. Én úgy gondolom, jogtalan ez a javadalmazáslevonás. Azzal a tudattal indultam el, hogy akár szalmát hozok, akár gépeket, tonna-kilométerben fogják elszámolni. Hoztam volna szalmát is, azt még könnyebben hoztam volna, mert nagyon megkínlódtam hegyekenvölgyeken át a nagy súllyal. Később is értem haza, mint azok, akik szalmát hoztak. — A javadalmazáslevonás után kapott-e megterhelési határozatot és megmagyarázták-e hová fordulhat panaszával? — Nem mondtak semmit, csak egyszerűen levonták. Nem kaptam semmi papírt. Aki a pénzt adta, még az is csodálkozott, hogy milyen keveset kapok. Szóltam a könyvelőségen, de azt mondták, hogy a főkönyvelő döntött így. Kálmán László főkönyvelő: A többi traktorista reklamációja alapján utánanéztem a fizetési listáknak, ellenőriztem az októberi fuvarokat. Molnár Dénes utolsó fuvarját úgy számolták el mintha szalmát hozott volna, holott ő a szalmánál sokkal súlyosabb gépeket hozott, erre kapta a tonna-kilométeres javadalmazást. A gépek szállítását nem vehetjük a szalmához, mert nem jöhet ki nagyobb összegű szállítási díj, mint ahány tonna szalmát szállítottak. — Akkor eredetileg miért számoltak tonna-kilométerben? — Hogy is mondjam? Még csúsznak be elszámolási hibák. Szerintem jogtalanul kapta a tonna-kilométeres elszámolást. — Másodszor hogyan számolták el az utolsó fuvart? — Arra a fuvarra százszázalékos normateljesítést adtunk. A normában megszabott súlyt számoltuk el, és levontuk, az eredetileg elszámolt súly közötti különbséget. De sajnos még mindig nem kaptam meg. Most már hová forduljak? Molnár J. Mária, a szakszervezeti bizottság elnöke: A végrehajtó büró valóban úgy vélekedett, hogy jogos a panasz. A vállalat érdekében dolgozott és előre kellett volna tudja, hogy az elvégzendő munkáért milyen javadalmazást kap, ne utólagosan vonják le. Kálmán László: Láttam a Molnár Dénes kérését, de a végrehajtó bürónak azon az ülésén, amelyen tárgyalták, nem voltam jelen, így tudja a főkönyvelő. Idemásolom hát a végrehajtó büró január 15-i határozatát."„A végrehajtó büró elfogadja Molnár Dénes kérését. A strehaiai utat, mely órabérben volt elszámolva, számolják el újból tonna-kilométerben és január hónap folyamán fizessék ki“ Aláírás: Lőrincz Pál igazgató. A határozatot kifüggesztették a kapura, hogy mindenki lássa, ahogy a többi határozatokat szokták. És akkor? 3. — Igazgató elvtárs, miért nem kapta meg Molnár Dénes azóta sem a járandóságát? Lőrincz Pál: Engem úgy tájékoztattak, hogy megkapta. — Hogyhogy, mikor? MUNKÁSÉLET _6 TÁRSADALMI ANKÉT . És ez a különbség olyan nagy? Egyetlen fuvarnál több mint hatszáz lej? Nehezen hihető, hiszen egy-egy átlagos fuvarnyi szalma öt és fél tonna, olyan nagy a díjszabásbeli különbség? Másrészt az lett volna a törvényes eljárás, hogy megterhelési határozatot hozzanak, lehetőséget teremtve a panaszosnak, hogy az igazáért törvényes úton eljárást indíthasson. Kálmán László: Igen, az lett volna... 2. Apró ügy, mondhatnók. Hányan fuvaroznak az országban, hányféle díjszabás létezik? Gyakran megtörténik, hogy nem egyeznek a vélemények alkalmazásuk körül. Apró ügy mindaddig, míg mással fordul elő. De ha a mi javadalmazásunkból tartanak vissza hatszázharmincegy lejt, mert a múlt hónapban többet kerestünk, mint kellett volna? S ha mi úgy érezzük, hogy a levonás jogtalan, mert megdolgoztunk érte? Mindjárt megváltoznak az arányok. S ha azok, akiknek hivatása lenne, nem is tartják be a törvényes előírásokat? Méginkább megváltoznak. Molnár Dénes két hónapig füstölgett magában, nem tudta hová forduljon panaszával. Ha megterhelési határozatot kapott volna, s azt is megmagyarázták volna, hol keresse igazát, a vállalati bíráskodási bizottság rég tisztázta volna az ügyet, akár az ő, akár a vállalat javára. Így csak január elején szánta rá magát a cselekvésre. Molnár Dénes: Kéréssel fordultam a vállalat vezetőségéhez és kértem, hogy kapjam meg járandóságomat. A végrehajtó büró helyet adott panaszomnak és határozatban utasította a javadalmazás-elszámoló osztályt az összeg kifizetésére, még január hónap folyamán. Kálmán László: Mondtam már, hogy azért a fuvarért kapott egy 100%-os norma teljesítést. — De éppen ezt sérelmezi. Hogy órabérben számolták el és nem tonnakilométerben. A januári határozat panaszát jogosnak találta. Itt valami félreértés vagy félremagyarázás van... Lőrincz Pál: Véleményem szerint a vállalat helyesen járt el hogy órabérben fizette, hiszen nem fizethette a szalmaprés és a traktor súlyát szalmaként. A gépek szállítása esetében máskor is órabért fizettünk, de a traktorista a többletfáradságért, a hosszabb időért szabadnapot kapott. Molnár Dénes fuvarja valóban nehéz volt, később is ért haza, mint azok a társai, akik szalmát hoztak. A többletfáradságát, többletmunkaidejét szabadnapban kellett volna kiadni. Tévedés történt tehát az ő kárára. De ezt nem a dolgozók tanácsában, a végrehajtó büróban kellett volna megtárgyalni? Ott ezzel ellentétes tartalmú határozatot hozott? Azt is az igazgató írta alá. Egyszóval panaszosunk várhatja a végrehajtó büró határozatának végrehajtását. Várhatja, mert „tévedés történt“. Mintha tévedések láncolata lenne az ügy... Tévedtek, mikor úgy gondolták, hogy a „szalma“ az „széna“ (esetünkben traktor és szalmaprés), aztán a többi traktorista reklamációja alapján rájöttek tévedésükre... és levonták a díjszabásbeli különbözetet... De közben újból tévedtek, mert nem tartottak be egy törvényes előírást... És a végrehajtó büró is tévedett, mikor elhatározta, hogy számítsák újból ezt a fuvart és Molnár Dénes kapja meg járandóságát? De már azelőtt tévedtek, hogy nem adták ki szabadnapban a nehéz fuvarral járó többlet-munkaidőt, többlet-munkát... Már-már komédiába illő tévedések sorozata... Vagy székely népmese, melyben arról vitatkoznak egyre hevesebben, hogy amit látnak, szena-e vagy szalma? Molnár Dénes nem tévedett, ő a munkáját elvégezte becsülettel. Az üzem legjobb traktoristáinak egyike. Fáradságos a munkája, beteg, s közben az igazát propalja keresni. 4. Mint ahogy lenni szokott, az ő esete, tünet. Jészése annak, hogy a makkfalvi lemfeldolgozo vállalatban a normák, a díjszabasok alkamazasa teren nincsenek rendjen a dolgok, s kerapjesen mereteznek a kolektiv vezetesi, a munkasdemokrácia ervenyeszteseben is. A szálosztályozoban beszélgetek Galambfalvi Ilonával, a szakszervezeti bizottság tagjával. — az a baj, hogy itt a szálosztályozóban nem tudjuk pontosan, hogy mi a norma, hol placerben fizetnek, hol akkordban. Nem vagyunk tisztában, hogyan számolnák el, nőnap végén sem tudjuk, mennyi lesz a javadalmazsunk. Ez a munkánkra egyáltalán nem ösztönző. Egy éve mind mondjuk, hogy nem jól van, panaszra is voltunk, de nem történt semmi. Most hozzá vagyunk csapva a turbinásokhoz, de akkor miért kevesebb a javadalmazásunk, mint az övék? Ugyanez a véleménye Nagy Ilonának, Orbán Ilonának és a többi szálosztályozónak is. Molnár J. Mária: Az osztályozó részlegen valóban nem ismerik a normákat és a teljesítmény után járó javadalmazást. A tavaly tapasztalatcserén vettem részt a cartai testvérvállalatban, s elbeszélgettem a szálosztályozókkal is. Mind ismerték a konkrét normákat, a teljesítményeket és a javadalmazás legapróbb részleteit. Miután hazajöttem, a szakszervezeti bizottság feladatul adta a javadalmazás elszámoló osztálynak, hogy minden munkahelyre függessze ki a normákat, de sajnos ez még nem történt meg. Az áztató részlegen, Molnár József mesternél egészen más a helyzet. Itt mindenki ismeri a globális akkord feltételeit, jól látható helyen kifüggesztette, s napról-napra vezeti a teljesítményeket. Kálmán Mihály, Bányai György és társaik napi pontossággal tisztában vannak a teljesítményekkel és a javadalmazással. Miért nem lehet minden részlegen ugyanígy? 5. Tisztes múltú, de kicsi vállalat a makkfalvi lenfeldolgozó egység. Messziről szállítja a lent, termelési nehézségekkel küzd. Itt mindenki ismeri egymást, figyelik egymás munkáját, rokonsági, barátsági szálak fűzik egymáshoz vagy éppen az ellenszenv taszítja egymástól az embereket. De egyik sem ok arra, hogy minden munkahelyen, minden egyes dolgozó ne ismerje a normákat, a teljesítményeket, a javadalmazási formákat, hogy „tévedésből“ bárkit is megkárosítsanak, hogy egymásnak ellentmondó határozatokat hozzanak, hogy hónapokig elintézetlenül hagyjanak ügyeket. Ideje lenne már alaposan megvizsgálni, hogyan is áll a vállalat szénája. Avagy szalmája? BARABÁS LÁSZLÓ A dolgozó, személyzet kihelyezése (1) A kihelyezés ideje alatt a dolgozó megtartja az előző tisztségét és javadalmazását. Ha a kihelyezés ideje alatt a dolgozó olyan munkát végez, amelynek esetében a törvény magasabb javadalmazást ír elő, akkor a kihelyezett dolgozó jogosult az elvégzett munkáért járó magasabb javadalmazásra. Viszont, ha a végzett munkáért járó, TÖRVÉNYISMERTETŐ javadalmazás alacsonyabb, a kihelyezett dolgozó továbbra is a kihelyezést megelőző időszakban kapott javadalmazásban részesül. A kihelyezett dolgozó is javadalmazás-emelésben részesül a kihelyezést elrendelő egység dolgozó személyzetével egyidőben, ha ennek javadalmazásemelésére korábbi időpontban kerül sor az általános javadalmazás keretében, mint azon egység dolgozó személyzetének javadalmazásemelésére, ahová az illető dolgozót kihelyezték. A kihelyezést elrendelő egység köteles megtartani a kihelyezett dolgozó állását, és őt visszavenni a kihelyezés idejének leteltével. A kihelyezés idejére az illető állásba más személyt lehet besorolni helyettesítés céljából. A kihelyezett dolgozó pihenőszabadságának a kihelyező egység által előirányzott időpontja kötelező érvényű azon egység számára is ahová a kihelyezést eszközölték. De a gyakorlatban megtörténhet, hogy ez utóbbi egység megváltoztatja a pihenőszabadság időpontját, mert érdekei úgy kívánják meg, természetesen jól megindokolt esetekben. A szabadságpénzt, ugyanúgy mint a javadalmazást az az egység fizeti ki, amelyhez kihelyezték a dolgozót. Ugyancsak ennek az egységnek a kötelessége a kihelyezett dolgozó elszállásolásáról gondoskodni. A kihelyezett dolgozó kihelyezési pótlékban részesül, ha munka és utazási körülményei nem teszik lehetővé naponta való hazatérését abból a helységből ahová kihelyezték. A kihelyezési pótlékot havonta fizeti az az egység, amelynek érdekében történt a kihelyezés. A kihelyezés első 30 napjára a kihelyezési pótlék egyenlő a kiküldetési napidíjjal, az ezt meghaladó időszakra a pótlék a havi díjszabás szerinti javadalmazás 20 %-át teszi ki, de nem haladhatja meg a 400 lejt. A kihelyezett dolgozó személyzet utazási költségeinek megtérítése ugyanazon törvényes előírásoknak megfelelően történik, mint a dolgozó személyzet kiküldetése esetében, amit egy közelebbi cikkünkben ismertetünk. KEREKES KÁROLY jogtanácsos