Munkásélet, 1983 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-27 / 21. szám

SZOCIÁLPOLITIKA-MUNKAJOG EGY PANASZLEVÉL NYOMÁN Széna vagy szalma? 1. Mindjárt dél van, s Molnár Dénes ru­hástól feleszik a bevetett ágyaim. — Ne haragudjon, nem tudok felkel­ni, mozdulni se tudok, annyira elővett a diszkoszom. Le kellett feküdjek, hogy egy kicsit szűnjön, pedig annyi dolgom lenne. Nagy út előtt állok, este indu­lunk egy hónapos kiküldetésbe, Dolj megyébe. Hát ha addig talpra tudok állni. (Mint később megtudtam, aznap este elutazott, de a kiküldetésben a be­tegség újból leverte, jelenleg a segesvá­ri kórháziban ápolják.) — Igen, én írtam azt a levelet. Azért fordultam a laphoz, mert állandó elő­fizetője vagyok, s láttam, hogy foglal­kozott olyan kérdésekkel, amelyek a munkások jogait védik a törvényes elő­írásoknak megfelelően. Azért írtam, hogy én is megkapjam jogomat. — Miről van szó? — Mint a levélben írtam, a makk­­falvi lenfeldolgozó vállalat traktoristája vagyok. Hallgassa meg a történetet, a­­mi annyi keserűséget okozott nekem. A múlt év októberében lenszalmát szállí­tottunk Mehedinţi megyéből, a stre­­haiai állomásról. Egy-egy fuvar lebo­nyolítása Makkfalva-Strehaia között több napot, átlagosan egy hetet vett igénybe. A javadalmazás akkoriban — tonna-kilométerre megszabott díjszabás alapján — történt. Ez rendben is lett volna., Abban a hónapban a mi me­gyénkből hordtam szalmát, s kettőt tet­tem Strehaiaról is lenszalmával. Az u­­tolsó fuvarnál arrafelé egy cseretrak­tort vittem a traileremen, két tonnán felül volt a súlya. Ezért nem számoltak el semmit, mert hát az nem szalma, úgy vették, mintha üresen mentem vál­na. Hazafelé sem szalmát kellett szál­lítsak, hanem egy szalmaprést, és egy villával felszerelt traktort, az összsúly több mint hét tonna volt. Ezt két pót­kocsival tudtam lebonyolítani. A Stre­­haia—Makkfalva utat először rende­sen elszámolták tonna-kilométeres díj­szabással, de utólag a novemberi java­dalmazásomból levontak 631. lett, mert hát a hét tonna se volt szalma. — Hogyan számolták el azt a fu­vart? — Nem tudom, azt hiszem órabérben. Én úgy gondolom, jogtalan ez a java­dalmazáslevonás. Azzal a tudattal in­dultam el, hogy akár szalmát hozok, a­­kár gépeket, tonna-kilométerben fog­ják elszámolni. Hoztam volna szalmát is, azt még könnyebben hoztam volna, mert nagyon megkínlódtam hegyeken­­völgyeken át a nagy súllyal. Később is értem haza, mint azok, akik szalmát hoztak. — A javadalmazáslevonás után ka­­pott-e megterhelési határozatot és meg­magyarázták-e hová fordulhat pana­szával? — Nem mondtak semmit, csak egy­szerűen levonták. Nem kaptam semmi papírt. Aki a pénzt adta, még az is cso­dálkozott, hogy milyen keveset kapok. Szóltam a könyvelőségen, de azt mond­ták, hogy a főkönyvelő döntött így. Kálmán László főkönyvelő: A többi traktorista reklamációja alapján utá­nanéztem a fizetési listáknak, ellenőriz­tem az októberi fuvarokat. Molnár Dénes utolsó fuvarját úgy számolták el mintha szalmát hozott volna, holott ő a szalmánál sokkal súlyosabb gépeket hozott, erre kapta a tonna-kilométeres javadalmazást. A gépek szállítását nem vehetjük a szalmához, mert nem jöhet ki nagyobb összegű szállítási díj, mint ahány tonna szalmát szállítottak. — Akkor eredetileg miért számoltak tonna-kilométerben? — Hogy is mondjam? Még csúsznak be elszámolási hibák. Szerintem jogta­lanul kapta a tonna-kilométeres elszá­molást. — Másodszor hogyan számolták el az utolsó fuvart? — Arra a fuvarra százszázalékos nor­mateljesítést adtunk. A normában meg­szabott súlyt számoltuk el, és levontuk, az eredetileg elszámolt súly közötti kü­lönbséget. De sajnos még mindig nem kaptam meg. Most már hová forduljak? Molnár J. Mária, a szakszervezeti bi­zottság elnöke: A végrehajtó büró va­lóban úgy vélekedett, hogy jogos a pa­nasz. A vállalat érdekében dolgozott és előre kellett volna tudja, hogy az el­végzendő munkáért milyen javadalma­zást kap, ne utólagosan vonják le. Kálmán László: Láttam a Molnár Dé­nes kérését, de a végrehajtó bürónak azon az ülésén, amelyen tárgyalták, nem voltam jelen, így tudja a főkönyvelő. Idemásolom hát a végrehajtó büró január 15-i ha­tározatát."„A végrehajtó büró elfogad­ja Molnár Dénes kérését. A strehaiai utat, mely órabérben volt elszámolva, számolják el újból tonna-kilométerben és január hónap folyamán fizessék ki“ Aláírás: Lőrincz Pál igazgató. A hatá­rozatot kifüggesztették a kapura, hogy mindenki lássa, ahogy a többi határo­zatokat szokták. És akkor? 3. — Igazgató elvtárs, miért nem kapta meg Molnár Dénes azóta sem a járan­dóságát? Lőrincz Pál: Engem úgy tájékoztat­tak, hogy megkapta. — Hogyhogy, mikor? MUNKÁSÉLET _­6 TÁRSADALMI ANKÉT . És ez a különbség olyan nagy? Egyetlen fuvarnál több mint hatszáz lej? Nehezen hihető, hiszen egy-egy átlagos fuvarnyi szalma öt és fél tonna, olyan nagy a díjszabásbeli kü­lönbség? Másrészt az lett volna a tör­vényes eljárás, hogy megterhelési ha­tározatot hozzanak, lehetőséget teremt­ve a panaszosnak, hogy az igazáért tör­vényes úton eljárást indíthasson. Kálmán László: Igen, az lett volna... 2. Apró ügy, mondhatnók. Hányan fu­varoznak az országban, hányféle díj­szabás létezik? Gyakran megtörténik, hogy nem egyeznek a vélemények al­kalmazásuk körül. Apró ügy mindad­dig, míg mással fordul elő. De ha a mi javadalmazásunkból tartanak vissza hatszázharmincegy lejt, mert a múlt hónapban többet kerestünk, mint kel­lett volna? S ha mi úgy érezzük, hogy a levonás jogtalan, mert megdolgoztunk érte? Mindjárt megváltoznak az ará­nyok. S ha azok, akiknek hivatása len­ne, nem is tartják be a törvényes elő­írásokat? Méginkább megváltoznak. Molnár Dénes két hónapig füstölgett magában, nem tudta hová fordul­jon pa­naszával. Ha megterhelési határozatot kapott volna, s azt is megmagyarázták volna, hol keresse igazát, a vállalati bí­ráskodási bizottság rég tisztázta volna az ügyet, akár az ő, akár a vállalat ja­vára. Így csak január elején szánta rá magát a cselekvésre. Molnár Dénes: Kéréssel fordultam a vállalat vezetőségéhez és kértem, hogy kapjam meg járandóságomat. A végre­hajtó büró helyet adott panaszomnak és határozatban utasította a javadal­­mazás-elszámoló osztályt az összeg ki­fizetésére, még január hónap folyamán. Kálmán László: Mondtam már, hogy azért a fuvarért kapott egy 100%-os norma teljesítést. — De éppen ezt sérelmezi. Hogy óra­bérben számolták el és nem tonna­­kilométerben. A januári határozat pa­naszát jogosnak találta. Itt valami fél­reértés vagy félremagyarázás van... Lőrincz Pál: Véleményem szerint a vállalat helyesen járt el hogy órabér­ben fizette, hiszen nem fizethette a szalmaprés és a traktor súlyát szalma­ként. A gépek szállítása esetében más­kor is órabért fizettünk, de a trakto­rista a többlet­fáradságért, a hosszabb időért szabadnapot kapott. Molnár Dé­nes fuvarja valóban nehéz volt, később is ért haza, mint azok a társai, akik szalmát hoztak. A többletfáradságát, többletmunkaidejét szabadnapban kel­lett volna kiadni. Tévedés történt tehát az ő kárára. De ezt nem a dolgozók tanácsában, a végrehajtó büróban kellett volna meg­tárgyalni? Ott ezzel ellentétes tartalmú határozatot hozott? Azt is az igazgató írta alá. Egyszóval panaszosunk várhatja a végrehajtó büró határozatának vég­rehajtását. Várhatja, mert „tévedés tör­tént“. Mintha tévedések láncolata len­ne az ügy... Tévedtek, mikor úgy gon­dolták, hogy a „szalma“ az „széna“ (e­­setünkben traktor és szalmaprés), aztán a többi traktorista reklamációja alap­ján rájöttek tévedésükre... és levonták a díjszabásbeli különbözetet... De köz­ben újból tévedtek, mert nem tartottak be egy törvényes előírást... És a vég­rehajtó büró is tévedett, mikor elhatá­rozta, hogy számítsák újból ezt a fuvart és Molnár Dénes kapja meg járandósá­gát? De már azelőtt tévedtek, hogy nem adták ki szabadnapban a nehéz fuvar­ral járó többlet-munkaidőt, többlet-munkát... Már-már komédiába illő té­­vedések sorozata... Vagy székely nép­mese, melyben arról vitatkoznak egyre hevesebben, hogy amit látnak, szena-e vagy szalma? Molnár Dénes nem tévedett, ő a mun­káját elvégezte becsülettel. Az üzem legjobb traktoristáinak egyike. Fárad­ságos a munkája, beteg, s közben az igazát propalja keresni. 4. Mint ahogy lenni szokott, az ő esete, tünet. Jészése annak, hogy a makkfalvi lemfeldolgozo vállalatban a normák, a díjszabasok alkam­azasa teren nincse­nek rendjen a dolgok, s kerapjesen me­­reteznek a kolektiv­ vezetesi, a mun­­kasdemokrácia ervenyeszteseben is. A szálosztályozoban beszélgetek Ga­­lambfalvi Ilonával, a szakszervezeti bi­zottság tagjával. — az a baj, hogy itt a szálosztályo­­zóban nem tudjuk pontosan, hogy mi a norma, hol placerben fizetnek, hol akkordban. Nem vagyunk tisztában, hogyan számolnák el, nőnap végén sem tudjuk, mennyi lesz a javadalmaz­­­sunk. Ez a munkánkra egyáltalán nem ösztönző. Egy éve mind mondjuk, hogy nem jól van, panaszra is voltunk, de nem történt semmi. Most hozzá va­gyunk csapva a turbinásokhoz, de ak­kor miért kevesebb a javadalmazá­sunk, mint az övék? Ugyanez a vélemé­nye Nagy Ilonának, Orbán Ilonának és a többi szálosztályozónak is. Molnár J. Mária: Az osztályozó rész­legen valóban nem ismerik a normá­kat és a teljesítmény után járó java­dalmazást. A tavaly tapasztalatcserén vettem részt a cartai testvérvállalatban, s elbeszélgettem a szálosztályozókkal is. Mind ismerték a konkrét normákat, a teljesítményeket és a javadalmazás legapróbb részleteit. Miután hazajöt­tem, a szakszervezeti bizottság felada­tul adta a javadalmazás elszámoló osz­tálynak, hogy minden munkahelyre függessze ki a normákat, de sajnos ez még nem történt meg. Az áztató részlegen, Molnár József mesternél egészen más a helyzet. Itt mindenki ismeri a globális akkord fel­tételeit, jól látható helyen kifüggesztet­te, s napról-napra vezeti a teljesítmé­nyeket. Kálmán Mihály, Bányai György és társaik napi pontossággal tisztában vannak a teljesítményekkel és a javadalmazással. Miért nem lehet minden részlegen ugyanígy? 5. Tisztes múltú, de kicsi vállalat a makkfalvi lenfeldolgozó egység. Messzi­ről szállítja a lent, termelési nehézsé­gekkel küzd. Itt mindenki ismeri egy­mást, figyelik egymás munkáját, rokon­sági, barátsági szálak fűzik egymáshoz vagy éppen az ellenszenv taszítja egy­mástól az embereket. De egyik sem ok arra, hogy minden munkahelyen, min­den egyes dolgozó ne ismerje a nor­mákat, a teljesítményeket, a javadalma­zási formákat, hogy „tévedésből“ bár­kit is megkárosítsanak, hogy egymás­nak ellentmondó határozatokat hozza­nak, hogy hónapokig elintézetlenül hagyjanak ügyeket. Ideje lenne már alaposan megvizs­gálni, hogyan is áll a vállalat széná­ja. Avagy szalmája? BARABÁS LÁSZLÓ A dolgozó, személyzet kihelyezése (1­) A kihelyezés ideje alatt a dolgozó megtartja az előző tisztségét és java­dalmazását. Ha a kihelyezés ideje alatt a dolgozó olyan munkát végez, amely­nek esetében a törvény magasabb ja­vadalmazást ír elő, akkor a kihelyezett dolgozó jogosult az elvégzett munká­ért járó magasabb javadalmazásra. Viszont, ha a végzett munkáért járó, TÖRVÉNYI­SMERTETŐ javadalmazás alacsonyabb, a kihelye­zett dolgozó továbbra is a kihelyezést megelőző időszakban kapott javadal­mazásban részesül. A kihelyezett dolgozó is javadalma­zás-emelésben részesül a kihelyezést elrendelő egység dolgozó személyzeté­vel egyidőben, ha ennek javadalmazás­emelésére korábbi időpontban kerül sor az általános javadalmazás kereté­ben, mint azon egység dolgozó személy­zetének javadalmazásemelésére, ahová az illető dolgozót kihelyezték. A kihelyezést elrendelő egység köte­les megtartani a kihelyezett dolgozó állását, és őt visszavenni a kihelyezés idejének leteltével. A kihelyezés ide­jére az illető állásba más személyt le­het besorolni helyettesítés céljából. A kihelyezett dolgozó pihenőszabad­ságának a kihely­ező egység által elő­irányzott időpontja kötelező érvényű azon egység számára is ahová a kihe­lyezést eszközölték. De a gyakorlatban megtörténhet, hogy ez utóbbi egy­ség megváltoztatja a pihenőszabadság időpontját, mert érdekei úgy kívánják meg, természetesen jól megindokolt e­­setekben. A szabadságpénzt, ugyanúgy mint a javadalmazást az az egység fi­zeti ki, amelyhez kihelyezték a dol­gozót. Ugyancsak ennek az egységnek a kö­telessége a kihelyezett dolgozó elszál­lásolásáról gondoskodni. A kihelyezett dolgozó kihelyezési pótlékban részesül, ha munka és uta­zási körülményei nem teszik lehetővé naponta való hazatérését abból a hely­ségből ahová kihelyezték. A kihelye­zési pótlékot havonta fizeti az az egy­ség, amelynek érdekében történt a ki­helyezés. A kihelyezés első 30 napjára a kihelyezési pótlék egyenlő a kikül­detési napidíjjal, az ezt meghaladó időszakra a pótlék a havi díjszabás szerinti javadalmazás 20 %-át teszi ki, de nem haladhatja meg a 400 lejt. A kihelyezett dolgozó személyzet u­­tazási költségeinek megtérítése ugyan­azon törvényes előírásoknak megfele­lően történik, mint a dolgozó személy­zet kiküldetése esetében, amit egy kö­zelebbi cikkünkben ismertetünk. KEREKES KÁROLY jogtanácsos

Next