Munkások Dal- és Zeneközlönye, 1927 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1927-01-01 / 1. szám

MUNKÁSOK DAL- ÉS ZENEKÖZLÖNYE Előfizetési dij: V4 évre 90 fillér, V2 évre 1.80 P, egész évre 3.60 pengő, III. évfolyam, 1. sz. M Will— A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSDALEGYLETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és ki­­adóhivatal Budapest, VII. Aréna­ ut 68. sz. 1927 január hó 1907—1927 Húsz esztendővel ezelőtt néhány munkás­dalár­da lelkes vezetői megalakították a Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetségét, attól a tudattól vezérelve, hogy Magyarországon is — külföldi min­tára —­ kapcsolatot teremtsenek az akkoriban működött munkás­dalárdák között. Központi szervezetet teremtettek, hogy legyen egy szerv, mely a dalárdák közös érdekeit védi és amely megtalálja azt a plattf­ormot, melynek alapján az összes munkásdalárdák úgy elvi, mint művészi kérdésekben együtt haladhatnak. Meg kellett alakítani a Szövetséget, hogy legyen egy szerv, amely belevilágít a sötét magyar dalos éjszakába, megmutatja a helyes utat és irányt sziníle. Nem volt vitás,­­hogy elvi kérdésekben csak a szociáldemokrata alap lehet az egyedüli járható út. Ugyancsak egyhangú volt a véle­mény, hogy a művészi kérdésekben szocialista etikai szempontokat, esztétikai és egyéb szempontokat nem szabad ügyeimen kívül hagyni. Mi új irányt képviselünk, élesen megvontuk a határt, amely ben­nünket azoktól a dalárdáktól elválaszt, akik királydíjért, serlegekért, érmekért és egyéb díjakért versenyeznek. Hogy helyes irányt szab­tunk, azt igazolja az ilyen versenyek utáni botrányokon kívül az a tény, hogy ellenfeleink táborában, egyre többen látják be a díjver­­senyzés káros voltát. A karéneklés művészete Magyarországon is több évtizedes m­nk­ra tekinthet vissza. Nálunk körülbelül 3—4 évtizeddel ezelőtt indult meg a modern munkásmozgalom. Ezzel a mozgalommal egyidejűen ala­kultak át egyes polgári alapon, álló dalárdák munkásdalárdákká és amilyen arányban fejlődött a munkásmozgalom, ugyanolyan mér­tékben fejlődött ki a munkásdalos mozgalom is. Elmondhatjuk tehát, hogy a munkásdalárdák ott voltak már a munkásmozgalom bölcső­jénél. Beszéljünk talán a jubileumi év kezdetén a hatóságról, a meg­próbáltatásokról, üldöztetésről? Óh nem! Ez túlságosan prózai volna és nem volna méltó ahhoz a fölényes nyugalomhoz, amellyel mi áll­tuk a harcot és vertünk vissza minden ellenünk irányuló támadást. Egy tényt azonban le kell szegeznünk. A fokozottabbb üldözésre a munkásdalárdák mindig tökéletesebb művészi fölkészüléssel feleltek. Min­él nagyobb volt az üldözés, annál intenzívebben foglalkoztunk művészi kérdésekkel. Ha a 20 esztendő mérlegét megcsináljuk, igen örvendetes ered­ményt kapunk. Végigjártuk a kálváriát, de büszkén mutatunk rá az elért eredményre. Gyarapodtunk, fejlődtünk, dalárdáink szaporodtak, a dalosok száma megsokszorozódott. A legszembetűnőbb a fejlődés művészi téren, mert egyre több dalárdánk van, amelyik megüti az első klasszist. Nagy volt az út a kőbányai Régi sorháztól, a szabad­­téri hangversenyektől a Városi Színházban rendezett válogatott kórusok hangversenyéig és ezen keresztül a jelenlegi zeneakadémiai hangversenyeinkig, ahol már nem a kivételes tehetséggel megáldott dalosok, hanem az egyes dalárdák produkálnak olyat, ami az igénye­ 1

Next