Munkások dal- és zeneközlönye, 1931 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1. szám
MUNKÁSOK DAL- ÉS ZENEKÖZLÖNYE Előfizetési díj: 1/4 évre 90 fillér, l/2 évre 1.800, egész évre 3.60 pengő. VII. évfolyam, 1. sz. 3 A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSDALEGYLETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, Vll. Aréna út 68. sz. 1931 január hó Múlt és jövő A történelem óramutatója ismét egy újabb esztendőt jelez: 1931-et. Egy újabb esztendőt, mely újabb küzdelmekre és munkára nyújt lehetőségeket. De mielőtt elindulnánk az ismeretlen úton, meg kell állnunk az új év küszöbén és visszapillantani az 1930-as esztendőre. Meg kell vizsgálnunk azt a rögös és tövises utat, amelyen a munkásdalosmozgalom eljutott az 1931-es esztendőhöz. Kezdjük talán ott: az 1930-as esztendő úgy kezdődött, hogy telve voltunk ambícióval és lelkesedéssel, mert előttünk lebegett egy hatalmas ünnepélynek, a győri országos dalosünnepélynekmegvalósítása. Ügyszeretetünk diadalra vitte a gondolatot és győri megnyilatkozásunk egy kimagasló eseménye lett az elmúlt esztendőnek. De igen értékes eredményiként könyvelhetjük el tagdalá,Máinknak a rádióiban való szereplését is. A városligeti Iparcsarnok előtt rendezett szabadtéri hangversenyeink is művészi fölkészültségünk melllett tanúskodtak. Szokásos nyári dalosünnepélyünk az idő mostohasága folytán nem záródott teljes anyagi sikerrel, de erkölcsi tekintetben méltó volt több mint két évtizedes pályafutásunkhoz. Ezekből a tényekből azt láthatjuk, hogy minden olyan akciónkat, melyet szeretettel és lelkesedéssel igyekeztünk keresztülvinni, sikerült és dicsőséget jelentett. Azonban voltak az elmúlt esztendőnek olyan eseményei is, amelyek némi szomorúsággal töltöttek el bennünket. A mindjobban reánk és osztályunkra nehezedő nyomorúság megbénította a dalárdák tökéletes működését, mert fölvetődött az a probléma, hogy „lehet-e éhgyomorral énekelni?“ Súlyos kérdés ez és nem egyszerű rá a válasz. Majd külön fogunk vele foglalkozni. Most csak meg kell állapítanunk azt a szomorú tényt, hogy nagyon sok dalosunkat veszítettük el, ha csak ideiglenesen is, akik villamos- és kapupénz hiányában kénytelenek voltak távolimaradni a dalórákról. Daltársaink 65%-a munkanélküli és a legnagyobb nélkülözések köziben tengeti életét egyik napról a másikra. Az ilyen embernek bizony nincs kedve az éneklésihez és ez okozta azt, hogy a dalárdák taglétszáma megcsappant. Egy egész sereg dalostársunk kezébe vette a vándortotót és világgá ment. Egy nagy hányada a munkásdalosoknak — és ezek a kiválóbb énekesek — gyári és üzemi dalárdákba mentek énekelni, ahol jó hangjuk révén munkát kaptak (sok esetben napszámosmunkát) és meggyőződésük ellenére ott kell szerepelniük, ahová a gyár igazgatósága vagy a munkavezetőik vezénylik őket. De ez csak egy átmeneti idő, amelyet a gazdasági válság szült és a viszonyok javulásával a mai helytelen és ferde állapot kártyavárként fog összedőlni. Nekünk, munkásbalosoknak, pedig siettetnünk kell a viszonyok jobbrafordulását. Oda kell állnunk a nagy tömegek élére és lelkesítő kultúrmunkával elősegíteni gazdasági küzdelmüket. 1931-ben nagy feladatok várnak reánk, mertreorganizálnunk kell dalárdáinkat és az elhullottak, lemaradtak helyébe új énekeseket kell szereznünk, akik új vérkeringést hoznak majd mozgalmunkba. Minden munkásdalos .