Munkások Dal- és Zeneközlönye, 1933 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1933-01-01 / 1. szám
1933 január hó MUNKÁSOK DAL- ÉS ZENEKÖZLÖNYE Előfizetési díj : V4 évre 90 fillér, V2 évre 1.80 P, egész évre 3.60 pengő. IX. évfolyam: 1 mtm. A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSDALEGYLETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, Vll. Aréna út 68. sz. Az új esztendő küszöbén Mi is megállunk egy pillanatra és lopva, félve visszatekintünk a múlt esztendőre, erre a csúnya, torz, kivénülten kimúlt évre, amelyre ma még nem szívesen gondolunk vissza. Mennyi hittel, mennyi szeretettel és reménységgel vártuk, amikor fiatalon, szépen jött, és mennyi csalódás után búcsú nélkül hagytuk ott. Most pedig egész szívvel az új, a daliás, a sokat ígérő ifjú felé fordulunk, akitől mi annyit várunk és akitől szenvedő, sorvadó tömegeink a megváltást várják. Mielőtt boldogan megszorítjuk kezét, leemelt süveggel megcsináljuk a múlt esztendő mérlegét, azután hát legyen, lássuk az iíj, a szobi, a boldogabb esztendőt. Most egy éve ugyancsak teli lelkesedéssel, tettrekészséggel indultunk el az ismeretlen jövendő felé. Akkor is a gazdasági válság sanyargatta tömegeinket és azt hittük, hogy elértük a mélypontot, ami után már csak fölfelé haladhatunk és csak jobb lehet sorsunk. Csalódtunk, mert bizony azóta sokat romlottak a viszonyok és ma már senki nem meri állítani, hogy ennél rosszabb nem lehet. Most egy éve már teljes pompájával bontakozott ki a pünkösdi nemzetközi dalosünnepély. Úgy látszott, hogy ezúttal a hatóságok is a helyükön lesznek és akadályok helyett támogatásban lesz részünk. 3000 külföldi és vidéki dalost toboroztunk össze, oly hatalmas és tartalmas művészi program keretében, hogy ezzel a legnagyobb zeneünnepélyt rendezhettük volna meg, amit ez a kis ország látott. Csalódtunk. A régi tradíciót ezúttal sem hagyták cserben. Ünnepélyünket 5 héttel pünkösd előtt, amikor már előkészületeinket mind megtettük, betiltották. A fölháborodás vihara száguldott végig nemcsak az országban, hanem az egész világon. Ebben a hangulatban határoztuk el a gárdonyi strandtúrát, amely fényes erkölcsi és anyagi sikerrel járt. Ennél az akciónál sem nélkülöztük a vegzatúrákat. Városligeti hangversenyeink a legfényesebb erkölcsi sikerrel zárultak. Hangjegyismertető tanfolyamunk is sikerrel kecsegtetően folyik. Bemutattuk nyilvánosan az első ifjúsági kórust is. A rádióban rendszeresen szereplünk, dalárdáink kivétel nélkül szépen szerepeltek. Örömünkbe némi üröm is keveredett. Egyre nagyobb elkeseredéssel vagyunk kénytelenek tudomásul venni, hogy a rádió igazgatósága minden komoly művészi szempontot megcsúfoló módon törli a dalárdák programjából a művészileg is gyönyörűen megalkotott munkás-, illetve szabadságdalokat. Élni akarunk és az élniakarás nagy ereje csak azért is azt diktálta, hogy a jubileumi évet megünnepeljük. És megünnepeltük 25 éves jubileumunkat, az ország leghatalmasabb színpadán, a Labriola-színházban. A hangverseny szereplői csak budapesti és ennek környékén működő dalárdákból állottak, de a Labriola-színház hatalmas, pirosban úszó, gyönyörű színpadán és nézőterén lélekben együtt volt az ország minden munkásdalosa és minden velünk érző proletárja. Garmadával hozta a posta külföldi munkásdalos testvéreinknek üdvözletét. December 11-én ide figyelt a világ minden munkásdalosa. 3