Munkások Dal- és Zeneközlönye, 1933 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1933-01-01 / 1. szám

1933 január hó MUNKÁSOK DAL- ÉS ZENEKÖZLÖNYE Előfizetési díj : V4 évre 90 fillér, V2 évre 1.80 P, egész évre 3.60 pengő. IX. évfolyam: 1­ mtm. A MAGYARORSZÁGI MUNK­ÁSDALEGYLETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és ki­­adóhivatal Budapest, Vll. Aréna út 68. sz. Az új esztendő küszöbén Mi is megállunk egy pillanatra és lopva, félve visszatekintünk a múlt esztendőre, erre a csúnya, torz, kivénülten kimúlt évre, amelyre ma még nem szívesen gondolunk vissza. Mennyi hittel, mennyi szere­tettel és reménységgel vártuk, amikor fiatalon, szépen jött, és mennyi csalódás után búcsú nélkül hagytuk ott. Most pedig egész szívvel az új, a daliás, a sokat ígérő ifjú felé fordulunk, akitől mi annyit várunk és akitől szenvedő, sorvadó tömegeink a megváltást várják. Mielőtt boldogan megszorítjuk kezét, leemelt süveggel megcsináljuk a múlt esztendő mérlegét, azután hát legyen, lássuk az iíj, a szobi­, a boldogabb esztendőt. Most egy éve ugyancsak teli lelkesedéssel, tettrekészséggel indul­tunk el az ismeretlen jövendő felé. Akkor is a gazdasági válság sanyargatta tömegeinket és azt hittük, hogy elértük a mélypontot, ami után már csak fölfelé haladhatunk és csak jobb lehet sorsunk. Csalódtunk, mert bizony azóta sokat romlottak a viszonyok és ma már senki nem meri állítani, hogy ennél rosszabb nem lehet. Most egy éve már teljes pompájával bontakozott ki a pünkösdi nemzetközi dalosünnepély. Úgy látszott, hogy ezúttal a hatóságok is a helyükön lesznek és akadályok helyett támogatásban lesz részünk. 3000 külföldi és vidéki dalost toboroztunk össze, oly hatalmas és tar­talmas művészi program keretében, hogy­ ezzel a legnagyobb zene­ünnepélyt rendezhettük volna meg, amit ez a kis ország látott. Csa­lódtunk. A régi tradíciót ezúttal sem hagyták cserben. Ünnepélyün­ket 5 héttel pünkösd előtt, amikor már előkészületeinket mind meg­tettük, betiltották. A fölháborodás vihara száguldott végig nemcsak az országban, hanem az egész világon. Ebben a hangulatban határoztuk el a gárdonyi strandtúrát, amely fényes erkölcsi és anyagi sikerrel járt. Ennél az akciónál sem nélkü­löztük a vegzatúrákat. Városligeti hangversenyeink a legfényesebb erkölcsi sikerrel zárultak. Hangjegyismertető tanfolyamunk is siker­rel kecsegtetően folyik. Bemutattuk nyilvánosan az első ifjúsági kórust is. A rádióban rendszeresen szereplünk, dalárdáink kivétel nélkül szépen szerepeltek. Örömünkbe némi üröm is keveredett. Egyre nagyobb elkeseredéssel vagyunk kénytelenek tudomásul venni, hogy a rádió igazgatósága minden komoly művészi szempon­tot megcsúfoló módon törli a dalárdák programjából a művészileg is gyönyörűen megalkotott munkás-, illetve szabadságdalokat. Élni akarunk és az élniakarás nagy ereje csak azért is­ azt dik­tálta, hogy a jubileumi évet megünnepeljük. És megünnepeltük 25 éves jubileumunkat, az ország leghatalmasabb színpadán, a Labriola-színházban. A hangverseny szereplői csak budapesti és ennek környékén működő dalárdákból állottak, de a Labriola-színház hatalmas, pirosban úszó, gyönyörű színpadán és­­ nézőterén lélekben együtt volt az ország minden munkásdalosa és minden velünk érző proletárja. Garmadával hozta a posta külföldi munkásdalos testvé­­reinknek üdvözletét. December 11-én ide figyelt a világ minden munkásdalosa. 3

Next