Munkások dal- és zeneközlönye, 1934 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
Az év első hónapjaiban egyetlen dalárdának sem lehet más feladata, mint erre a nagyszerű kollektív megnyilatkozásra felkészülni. A miskolci munkásság szeretettel várja a munkásdalosokat és bizakodással néz szereplésük elé. Ezt a bizalmat egy hatalmas manifesztációs ünnepély megrendezésével kell kiérdemelnünk. Minden dalárdában induljon meg a munka az irányban, hogy a szükséges anyagiakat előteremtsék. Fillérenként spórolják össze a dalostársak az utazáshoz szükséges összegeket, hogy résztvételük biztosítva legyen. Minden pünkösdig rendezendő hangverseny, kultúrest, matiné és különböző akció csak a miskolci munkásdalos találkozó nagy ügyét szolgálja. A még hátralevő öt hónapot a kötelező összkarok és a szabadon választott karművek tökéletes, művészi betanulására kell fordítani. Az Avas alján elterülő városban, a kultúrát szerető tömegeknek olyan teljesítményt kell adnunk, amely maradandó emléket hagy szívükben. Ehhez pedig szükségünk van minden munkásdalárdára és minden munkásdalosra. Más, külön akcióknak most el kell homályosodni a miskolci országos nemes verseny előtt és csak egy cél lebeghet a szemünk előtt, hogy pünkösdi dalosünnepélyünket a munkásdalkultúra felejthetetlen ünnepévé avathassuk. Induljon meg a munka az ügy érdekében minden daltestületben és a modern egyesületi élet alkotó ritmusa nyomjon el minden kishitűséget és zsivajt, hogy az új esztendő komoly kultúrharcokban és a jövőt szolgáló munkában teljen el. Ebben a szellemben kívánunk minden munkás dalárdának és munkásdalosnak harcos, munkás új esztendőt. Por. A munkáskarének mai helyzete . Mindenkor hangsúlyoztuk, hogy a munkáskarének két síkban mozog egyszerre, s amíg részint ameggyőződések és tennivalók kifejezését szolgálja, részint a művészi érzék fejlődését is előmozdítja. Mint a társadalmi hovatartozás kifejezőeszköze, elsősorban a közösség érzését kívánja ápolni és megerősíteni, tehát egyfelől az országonként különböző helyzetadta körülményekből indul ki, azokhoz alkalmazkodik, azokból veszi anyagát, másfelől viszont az általános nemzetközi ikapusok tudatát mélyíti el. Szócsöve lesz az osztálybajoknak, a munkásság külön bánatának, külön szenvedéseinek, de hírnöke a reményinek is, a szebb jövőbe vetett bizalomnak és a korlátjai fölötti győzedelmeskedő élet apró-cseprő örömeinek és nagy boldogságainak. Ha erről az oldaláról nézzük a munkáskaréneket, akkor jelentőségének súlypontja nem annyira művészi, mint inkább erkölcsi téren nyugszik és zenei részével szemben inkább a szövegrész nyomul előtérbe, amely okokat, óhajokat közöl, csatlakozásra és összetartásra buzdít, tehát propagandisztikus tartalmánál fogva fontos. Talán nem is kell arra emlékeztetnünk, hogy egyes kűnszerzeményeket kevésbé a magában véve gyarló zenéjük, mint inkább csak gyújtóiam agitatív szövegük miatt énekelnek, az irányzatossága miatt aktuális vers miatt, amely egy-egy időszerű állásfoglalást, alkalmi osztályvéleményt, kirobbanó tömeghangulatot foglal szavakba. Agitálásnál, új hívek toborzásánálés régi hívek énekszóval felfokozott akaratnyilvánításánál ez okból a szövegrész követelhet elsőbbséget. De ne feledjük el, hogy a szöveg jóhiszeműsége, megbízhatósága nem maradhat a bírálat kizárólagos szempontja, mert a legforróbb meggyőződéstől hevített strófák is fércművek lehetnek és politikai használhatóságuk még nem változtat művészeti értékük csekély voltán. Az elérhető cél ezek után világosan rajzolódik ki: még az agitációs karszerzeményeknek is mindkét síkban kell megfelelniök és egyformán kell eleget tennniök úgy a közvetlen napi feladat, mint a költészet és zeneművészet magasabbrendű követelményeinek. Helyes tehát, ha egyesek mind nagyobb nyomatékkat mutatnak rá