Munkások dal- és zeneközlönye, 1936 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
résztvenni szándékozó dalárdáknak eleg idő álljon rendelkezésre, az ünnepélyre való jelentkezés határidejét 1936. évi február hó 1-ében állapította meg. A pécsi országos dalosünnepélyre, vonatkozó feltételeket és a szükséges tudnivalókat már megküldtük minden dalárdának és egyéb testületeknek. A program ismerete után komoly agitációs munkával hozzá kell látni a dalárdáknak a tagtoborzáshoz, hogy minél nagyobb létszámú dalárdák állhassanak pódiumra és az összkórusokba a tömeghatás szélesítése céljából. A munkásdalosoktól megszokott fegyelemmel és lelkesedéssel álljon mindenki az élre és szolidáris áldozatkészséggel segítsen felépíteni nagy művünket: a pécsi országos munkásdalosünnepélyt. Ennek a gondolatnak jegyében kívánunk minden dalostársunknak reményteljesebb és boldogabb esztendőt. Pajor Oszkár: Jubiláns hangverseny • A Diósgyőr-Vasgyári Vasas Dalárda 1935 december hó 14-én a vasgyári Kultúrfaázsban rendezte meg tízéves fennállásának emlékére jubileumihangversenyét, amelyen a Vasgyári Tiszti Dalegylet, a Jószerencse Dalkör és a Miskolci Vasas Dalárda is közreműködött. Az ünnepi beszédet Kéthly Anna országgyűlési képviselő tartotta, aki a munkásság kulturális törekvéseit ismertette és vázolta azokat az akadályokat, amelyekkel a munkásság találkozik minden megnyilatkozásánál. Ismertette az ünneplő dalárda tíz éven át végzett munkáját, amely meglehetős megpróbáltatások mellett, de mégis szép és eredménydú is volt. A dalárda tíz év alatt négyszer vett részt országos munkásidalosünnepélyen: Szegeden, Debrecenben, Győrben és Miskolcon és mind a négy helyen válogatott nehéz művel szerepelt. A rádióban már háromszor szerepelt a dalárda és mindannyiszor a legnagyobb elismerésben részesült. A Diósgyőr-Vasgyári Vasas Dalárda a saját községében megalakulása után mintegy két évig a nyilvános szerepléstől hatóságilag el volt tiltva, ennek dacára bátran és lelkesedve gyűjtötte aközös kincset a dalkultúra terén és amikor az első nyilvános hangversenyt rendezte a Vasgyár területén, egycsapásra meghódította a Vasgyár és Diósgyőr dalkedvelő közönségének szimpátiáját. Ezóta már 14 esetben rendezett önálló hangversenyt a dalárda a Vasgyár kultárházában és mindannyiszor oly szépet és lélekemelőtadott a közönségnek, hogy minden lezajlott hangverseny maradandó emléket hagyott maga után. Az eddig betanult, körülbelül 110 különféle művek között Beethoven, Mendelssohn, Schubert és a többi klasszikus mesterek mellett Bartók, Kodály, Lendvay, Jemnitz, Venetiáner, Molnár Antal és Lányi Viktor modern műveit is éneklik. A vidéki dalárdák közül a Diósgyőr-Vasgyári Vasas Dalárda vezette fel először a dalok mozdulatokkal és díszletekkel való aláfesését, scenírozását. A tízéves jubileumi hangversenyen is szebbnél-szebb válogatott műveket adott elő a dalárda és kettőt seeniirozással aláfestve; az egyik az „Őrségen“, a másik az „Ej udnyem“, amelyeket az ott megjelent közönség szűnni nem akaró tapssal honorált. Dicséretet érdemeltek a vendégdalárdáik is. A Vasgyári Tiszti Dalárda Szilágyi Levente karnagy vezetése mellett Ottó: „Madrigál“ és Kodály: „Kit kéne elvenni“ című darabot énekelte megkapóan. A Jószerencse Dalkör Nagy Ferenc karnagy vezénylete mellett Noszeda—Végváry: „Nagy magyar télben“ és a Miskolci Vasas Dalárda Pléh Sándor karnagy vezénylete mellett Demény: „Kis karrapszódia“ című kórusokat énekelték szép kidolgozásiban. Végül ki kell emelni még, hogy a Diósgyőr-Vasgyári Vasas Dalárda ezen elért szép teljesítményét elsősorban két karnagyának, Nagy Ferenc tanárnak, aki az alakulástól három évig fáradtságot nem ismerő odaadással tanította a Dalárdát és a jelenlegi Gránát József zenetanár, aki 6 év óta tanítja a Dalárdát kiváló művészi készültséggel. 2