Munkások dal- és zeneközlönye, 1936 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-01 / 1. szám

résztvenni szándékozó dalárdáknak eleg idő álljon rendelkezésre, az ünnepélyre való jelentkezés határidejét 1936. évi február hó 1-ében állapította meg. A pécsi országos dalosünnepélyre, vonatkozó feltételeket és a szükséges tudnivalókat már megküldtük minden dalárdának és egyéb testületeknek. A program ismerete után komoly agitációs munkával hozzá kell látni a dalárdáknak a tagtoborzáshoz, hogy minél nagyobb létszámú dalárdák állhassanak pódiumra és az összkórusokba a tömeghatás szélesítése céljából. A munkásdalosoktól megszokott fegyelemmel és lelkesedéssel áll­jon mindenki az élre és szolidáris áldozatkészséggel segítsen felépí­teni nagy művünket: a pécsi országos munkásdalosünnepélyt. Ennek a gondolatnak jegyében kívánunk minden dalostársunknak reményteljesebb és boldogabb esztendőt. Pajor Oszkár: Jubiláns hangverseny • A Diósgyőr-V­as­gyári Vasas Dalárda 1935 december h­ó 14-én a vasgyári Kultúrfaázsban rendezte meg tízéves fennállásának emlékére jubileumi­­hangversenyét, amelyen a Vasgyári Tiszti Dalegylet, a Jószerencse Dalkör és a Miskolci Vasas Dalárda is közreműködött. Az ünnepi beszédet Kéthly Anna országgyűlési képviselő tartotta, aki a munkásság kulturális törekvéseit ismertette és vázolta azokat az akadályokat, amelyekkel a munkásság találkozik minden meg­nyilatkozásánál. Ismertette az ünneplő dalárda tíz éven át végzett munkáját, amely meglehetős megpróbáltatások mellett, de mégis szép és eredménydú is volt. A dalárda tíz év alatt négyszer vett részt orszá­gos munkásidalosünnepélyen: Szegeden, Debrecenben, Győrben és Mis­kolcon és mind a négy helyen válogatott nehéz művel szerepelt. A rádióban már háromszor­ szerepelt a dalárda és mindannyiszor a legnagyobb elismerésben részesült. A Diósgyőr-Vasgyári Vasas Dalárda a saját községében megalakulása után mintegy két évig a nyilvános szerepléstől hatóságilag el volt tiltva, ennek dacára bátran és lelkesedve gyűjtötte a­­közös kincset a dalkultúra terén és amikor az első nyilvános hangversenyt rendezte a Vasgyár területén, egy­­csapásra meghódította a Vasgyár és Diósgyőr dalkedvelő közönségé­nek szimpátiáját. Ezóta már 14 esetben rendezett önálló hangversenyt a dalárda a Vasgyár k­ul­tárházában és mindannyiszor oly szépet és lélekemelőt­­adott a közönségnek, hogy minden lezajlott hangverseny maradandó emléket hagyott maga után. Az eddig betanult, körülbelül 110 különféle művek között Beetho­ven, Mendelssohn, Schubert és a többi klasszikus mesterek mellett Bartók, Kodály, Lendvay, Jemnitz, Venetiáner, Molnár Antal és Lányi Viktor modern műveit is éneklik. A vidéki dalárdák közül a Diós­győr-Vasgyári Vasas Dalárda vezette fel először a dalok mozdulatok­kal és díszletekkel való aláf­esését, scenírozását. A tízéves jubileumi hangversenyen is szebbnél-szebb válogatott műveket adott elő a dalárda és kettőt seeniirozással aláfestve; az egyik az „Őrségen“, a másik az „Ej ud­nyem“, amelyeket az ott meg­jelent közönség szűnni nem akaró tapssal honorált. Dicséretet érde­meltek a vendégdalárdáik is. A Vasgyári Tiszti Dalárda Szilágyi Levente karnagy vezetése mellett Ottó: „Madrigál“ és Kodály: „Kit kéne elvenni“ című darabot énekelte megkapóan. A Jószerencse Dal­kör Nagy Ferenc karnagy vezénylete mellett Noszeda—Végváry: „Nagy magyar télben“ és a Miskolci Vasas Dalárda Pléh Sándor karnagy vezénylete mellett Demény: „Kis karrapszódia“ című kóru­sokat énekelték szép kidolgozásiban. Végül ki kell emelni még, hogy a Diósgyőr-Vasgyári Vasas Dalárda ezen elért szép teljesítményét elsősorban két karnagyának, Nagy Ferenc tanárnak, aki az alakulástól három évig fáradtságot nem ismerő odaadással tanította a Dalárdát és a jelenlegi Gránát József zenetanár, aki 6 év óta tanítja a Dalárdát kiváló művészi készültséggel. 2

Next