Munkaügyi Szemle, 2007 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2007-11-01 / 11-12. szám
MUNKAJOG m l“fwy^r.T?si?ui A szociális biztonsági rendszerek koordinációjának alapkérdései az Európai Unióban Az Európai Unió polgárai közül életük során sokan, sokféle célból, rövidebb vagy hosszabb időre elhagyják az állampoláá tagárságuk szerinti államuk területét. Őket nevezik vándor vagy migráns személyeknek. Az EU-ban nincs közös, minden tagállamra kiterjedő szociális biztonsági rendszer, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincs egységes európai nyugdíj, vagy egységes európai egészségügyi szolgáltatás stb. Ezzel szemben minden tagállam saját maga működteti a saját belső szabályainak megfelelően a szociális ellátórendszerét, ami azt jelenti, hogy egyidejűleg 27 nyugdíjrendszer és 27 egészségügyi ellátórendszer van hatályban. Minden egyes tagállam szociális ellátórendszere csak az adott tagállam állampolgáraira vonatkozik és csak az adott tagállam területén vehető igénybe. Ha bármilyen célból az állampolgár (munkavégzés, tanulás, szabadidő eltöltése stb.) elhagyja a saját tagállamát, akkor egy másik tagállam területén az egyébként az eredeti államában neki járó szociális ellátásokat nem tudja igénybe venni. Ezen hátrány kiküszöbölésére jöttek létre a közösségi szociális biztonsági rendszerek koordinációjára vonatkozó szabályok. A jelenleg hatályos szociális biztonsági koordináció célja, hogy megvédje a migráns személyek - különböző EU-s és EGT tagállamokban - megszerzett szociális jogait és jogosultságait. A Rendelet eredeti célkitűzésének megfelelően nem harmonizálja a tagállamok különböző szociális ellátórendszereit, hanem az egyes államok közötti koordináció megteremtésével védi a migráns személyek és hozzátartozóik szociális biztonsághoz fűződő jogait (például a más tagállamban szerzett biztosítási vagy szolgálati idők elismerése és összeszámítása stb.). Ebben a cikkben az Európai Uniós szociális biztonsági rendszerek koordinációjára vonatkozó alapkérdéseket mutatjuk be. 1. Milyen kapcsolatban áll a munkavállalók (személyek) szabad mozgása és a koordináció? Az EU-ban a kezdetektől fogva világos feladat volt, hogy amennyiben megvalósul a munkavállalók szabad mozgása, akkor a migráns személyek szociális biztonságát is garantálni kell. Az integráció korai szakaszában nyilvánvaló volt, hogy az emberek nem akarnak majd elköltözni más országba, ha ezzel elveszítik a korábban már megszerzett szociális jogosultságaikat (pl. nyugdíj esetén a szolgálati idő), vagy nem igényelhetnek munkanélküli-ellátást, ha elveszítik a munkahelyüket miután egy másik országba költöznek. 2. Mikor jelent meg először a koordináció szabályozása az EU-ban? A szociális biztonsági rendszerek koordinációjára utaló közösségi szabályok már az Európai Közösségek (ahogy azt korábban hívták) létrejöttekor a Római Szerződésben (1957-ben) megjelentek. Az Európai Közösségek kezdetben elsősorban csak gazdasági integráció megteremtésére összpontosítottak, és ezért némileg háttérbe szorultak a szociális kérdések. Ugyanakkor, az Európai Közösség az 1950-es évek óta jelentős mértékben átalakult. Szépen fokozatosan hangsúly már nem csupán a gazdaságon van, hanem a 70-es évek elejétől egyre jobban felerősödött az igény, és szükségessé vált a szociális kérdések szabályozása, valamint az uniós polgárok szociális jogainak védelme. Ennek egyik kiemelten fontos eszköze a tagállami szociális biztonsági rendszerek koordinációja. 3. Melyek a koordinációra vonatkozó hatályos jogi normák? Az Európai Unióban a tagállami szociális biztonsági rendszerek koordinációjának kiemelten fontos — a másodlagos joghoz tartozó — jogforrása az 1408/71/EGK rendelet és a végrehajtására kiadott 574/72/EGK rendelet. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának napjától (2004. május 1.) hazánkban is közvetlenül alkalmazandóvá válik a társadalombiztosítási rendszerek koordinációjáról szóló 1408/71/EGK rendelet, amely gyakorlatilag a magyar jogszabályi rendszer részévé vált, és szupranacionális jogszabályként felülír minden vele ellentétes, alacsonyabb rendű jogszabályt, így a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről rendelkező törvény (Tbj.), a társadalombiztosítási nyugdíjról (Tny) és az egészségbiztosítási törvény (Ebtv.) rendelkezéseit is. Az 1408/71/EGK rendelet szabályai tehát közvetlenül érvényesülnek, így az abban foglalt jogosultságok igazolására kiadott ún. E-nyomtatványokat is alkalmazni kell. 2007. NOVEMBER-DECEMBER 81