Benedek Istvánffy Offertories Saint Benedict Mass (Musicalia Danubiana 19.)
Bevezetés - Istvánffy Benedek pályájának dokumentumai Pannonhalma, Sopron és Kismarton repertoárforrásaiban (Szacsvai Kim Katalin)
Istvánffy Benedek tanulmányainak lehetséges helyszíneként az irodalom ez idáig két nyugatmagyarországi központot jelölt meg: a soproni jezsuiták iskoláját, valamint az Esterházyak kismartoni udvarát.17 Mindkettő mellett számos érv szól. Amennyiben tanulmányainak elvégzésében Istvánffyt valóban későbbi kenyéradója, a Sopronhorpácson élő Széchényi László (1713-1760) segítette.18 kézenfekvő feltételeznünk, hogy Széchényi a soproni jezsuitákhoz ajánlotta be pártfogóltját.19 A jezsuiták ugyanis hagyományosan fontos szerepet szántak a zenének, és ez mind növendékeik zenei képzésében, mind az általuk vezetett templomok zenei életében megmutatkozott. A jezsuiták soproni székhelye ráadásul komoly múlttal rendelkezett zenei téren is. A figurális gyakorlat feltételeit már a 17. században megteremtették,20 és egy városi zenészekből, valamint az iskola fiatal muzsikusaiból álló együttes folytonos működése a 18. században is kimutatható. A zenészek 1773-as szerződése és a rend ugyanez évben összeállított felszámolási hangszer- és kottainventáriuma mellett,21 színvonalas zenei életüket dokumentálja egy, éppen Istvánffy tanulmányévei idején rendelkezésükre álló kottatár jegyzéke: Ignatio Müllner [Millner] (1678-1750) jezsuita régens dori több mint 1000 tételt tartalmazó, mára megsemmisült gyűjteményének katalógusa. Buda, Győr, valamint számos osztrák és nyugat-magyarországi jezsuita központ után Müllner életének utolsó állomása volt a soproni jezsuiták intézménye,22 ahova 1741-ben valószínűleg kottatárával együtt érkezett. 1711 és 1750 között folyamatosan vezetett inventáriumának tanúsága szerint ugyanis a régens chori e gyűjteményt - a korabeli gyakorlatnak megfelelően - tevékenységének fontosabb helyszíneire mindvégig magával vitte.21 E magyar viszonylatban egyedi, mintegy 200 komponistát felölelő, a korabeli Esterházykottatárat is felülmúló gyűjtemény, a századfordulón, illetve a 18. század első felében forgalomban lévő figurális anyag reprezentatív válogatását nyújtja. Mivel Müllner a bécsi jezsuitáknál végezte tanulmányait és ugyanitt részesült zenei képzésben is, nem meglepő, hogy kottatárának kialakításakor a Bécs központú, és e periódusban a legmagasabb színvonalat képviselő Imperialstil figurális anyagából válogatott elsősorban. Preferált szerzőköréhez a (pannonhalmi anyagból szinte teljes mértékben hiányzó!) bécsi udvari szerzők és a nagy bécsi templomok, a Stephansdom, a jezsuiták St. Salvator, a bencések Schottenkirchéjének karnagyai,24 továbbá az 17 A régió másik fontos, zenei aktivitását tekintve szintén kiemelkedő színvonalú győri iskolája kizárható a lehetséges helyszínek sorából, ugyanis az intézmény növendékeinek fennmaradt névsorában nem szerepel Istvánffy neve. Vő. Bárdos: Győr zenéje, 64. o. 18 Ezt sugallja a komponista egyik későbbi levélfogalmazványában tett megjegyzése. Vő. Bárdos: Győr zenéje, 64. o. 19 Vö. idem, továbbá Vavrinecz: i. m., 7. o., Sas: i. m., 8. o., Farkas: Istvánffy Benedek, 6. o. 20 Vö. Bárdos: Győr zenéje, 212, 233. o., továbbá Katalin Kim-Szacsvai: „Dokumente über das Musikleben der Jesuiten. Instrumente und Musikalienverzeichnisse zur Zeit der Auflösungen". In Studio Musicologica, Tom 39, Fase. 2-4, Budapest, 1998, 306-307. o. 21 Az inventáriumok kritikai értékelését és közlését lásd Kim-Szacsvai: i. m., 307, 331-332. o. 22 P. Ignatius Müllner (austriacus) tanulmányainak és működésének a jezsuita sematizmusok alapján újabban feltárt fontosabb helyszínei: Bécs, Besztercebánya, Esztergom, Graz, Judenburg, Klagenfurt, Krems, Laibach, Leoben, Millstadt, Nagyszombat, Neustadt, Passau, Pozsony, Schurz, Trencsén, Varasd. 23 Müllner kottajegyzékét (Catalogus Rerum Musicarum, Budapesti Egyetemi Könyvtár, Sign. F 31, régi jelzete No. 1879) az irodalom korábban kizárólag budai vonatkozású forrásként tárgyalta. A forrás kritikai és tartalmi értékelése alapján azonban megállapítható, hogy az inventárium és ebből következően maga a kottatár Müllner vándorlásainak fontosabb helyszínein jelen volt. Vö. Katalin Kim-Szacsvai: „Die »Vergangenheit« in der ungarischen kirchlichen Praxis der Figuralmusik im 18. Jahrhundert". In The Past in the Present. Intercongressional Symposium of the International Musicological Society 2000, Budapest (konferencia-kötet előkészületben), továbbá nő: „Eighteenth- and Early-Nineteenth-Century Hungarian Ecclesiastical Repertoires". In Musical exchanges in Europe 1600-1900, Strassbourg, European Sciences Foundation (megjelenés alatt). 24 Lásd Antonio Bertali, Antonio Caldara, Francesco Conti, Johann Joseph Fux, Matthias Oettl, Johann Georg Reinhardt, Felice Lances, Johann Heinrich Schmelzer, Johann Bernhard Staud, Franz Daniel Tallmann, Johann Michael Zacher. Tallmann művének jelenléte egyébként ritkaságnak számít, a komponista alkotásai ugyanis nagyrészt megsemmisültek. Magyar területen egyetlen további kompozíciójának, egy iskoladráma kísérőzenéjének előadásáról tudunk. Vö. Ágnes Gupcsó: „Amor Divini - die Musik eines Piaristen Schuldramas (1694)". In Musik der geist-