Muskátli - Magyar Kézimunkaujság. A Magyar Iparművészet háziipari melléklete, 1940 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 1. szám

előtt az anyagszerűség törvényeit tartja szem előtt. Tanulni visszamegyünk a természethez, az ősi és a mai népművészethez. A természet pompás szín-és formavilágát a színtanulmányo­­, foltfestések (lomblevelek, virágok, lepkék stb.) révén ismeri meg a növendék. Ezeket próbálja megvalósítani anyagon. Ekkor tárjuk eléje okulásul páratlanul gazdag népművészetünket. A néptől tanul absztra­hálni, a természet gazdag színpompáját anyagra átültetni. Szűzvirágos, bőrvirágos ködmönök és szűrök, kalotaszegi írásos hímek, sárközi fejkötők virágdíszei a matyókötények virágoskertjei, pozsonyi nyitrai, somogyi tüllrátétek csodavirágai tesznek tanúságot a nép ilyen irányú készségéről. Bámulattal szemlélhetjük az egyszerű népi munkákon az anyag­szerűség legmagasabb fokát, a kompozíció tömör­ségét, a technika ravasz tökéletességét s főleg a leszűrt finom ízlést. Ezeket a maguk nemében tökéletes mesterműveket ismerteti, másoltatja és alkalmaztatja a rajztanítás. Az anyagszerűség alapvető törvényének vérré kell válnia mint az iparosban, mint a művészben, mellőzésével sikeres eredményre nem juthat sem egyik, sem pedig a másik. Az ízlésfejlesztéssel tanul meg a növendék tudatosan választani, elfogadni vagy visszautasítva a tőle idegen hatást, egyénit alakítani. Különlegesen magyar feladata a nőipariskolai ízlésfejlesztésnek az, hogy a növendék saját ruháin tudja bemutatni a néphímzések sikeres alkalmazását és ezzel azt, hogyan maradhat mindig magyaros a ruházkodása, lépést tartva az általános európai divattal. Ízlés­irányító szerepre készíti fel a növendékeket a nő­ipariskolai rajztanítás, melyet részint a családi körben, részint a megrendelővilág ízlésének átneme­sítésében használ fel. A rajztanítás erkölcsnemesítő hatású is, amennyiben a növendék a szépet megszeretve, azt mindig keresi. A kézügyességet, finom ízlést elsajátítva, kedvet, erőt érez a folytonos tevékeny­ségre, egyéni elgondolásainak megvalósítására. A növendék, aki a rajzot kedveli, örömét leli a nemes munkálkodásban, a siker újabb és újabb tevékeny­ségre serkenti, így élvezetes és hasznos munka köti le fantáziáját, idejét. A jól felhasznált idő erkölcs­nemesítő hatása felbecsülhetetlen. Továbbá mivel a nőnek ősi vonása a tetszeni vágyás, ez az ösztönös törekvés családot összetartó kapocs lehet, ha a nő, az anya mindig ízléses és finoman egyszerű tud lenni, s ha kevés költségből választékosan tud öltöz­ködni, s gyermekeit, otthonát ellátni. A rajztanítás egyúttal fegyelmező erejű. A rajzolás, festés különös figyelmet kíván. A figye­lem összpontosítása, az abban való kitartás akarat­nevelő erejű. Némely feladatnemnél, például máso­lásnál pontos, egyöntetű munkára van szükség. Itt az egyéni kilengéseket vissza kell szorítani s így szokják meg a műhelymunkát. A megkezdett rajzokat be is kell fejezni, mégpedig kiszabott időre, ez ismét az akaratot neveli, melyre mint iparosnak nagy szüksége lesz. Végül azzal, hogy a rajzok rendes, tiszta kiállítását feltétlenül megköveteljük, őket a műhelymunka pontos, rendes kivitelére neveljük. Tehát a rajz önnevelő erejű, mely arra ösztönzi a növendéket, hogy amit a kezéből kiad, tökéletes legyen. Rajztanítás közben vezetjük rá a növendékeket a testek három kiterjedésének és a ruhaanyagok, redőzetek ábrázolására. Mindezekre szakmájukban van szükség. A rajztanítás kifejleszti a növendékben a t­a­l­á­lékonyságot. Formaérzéke más-más vonalak keresésére ösztönzi, a ruhák összeállításában. Szín­érzéke a díszítés legfinomabb megkeresésében irá­nyítja el. De nemcsak az új ruhák szabásának és díszítésének megválasztásában, hanem használt anyagok elmés és raffinált összeállításában is szinte ösztönösen rátalál majd a legízlésesebb összhatá­sára. Ez a leleményesség vezeti a kézimunkák és egyéb ruházati kellékek megválasztásában, össze­állításában is. Olcsó, egyszerű anyagokból, mara­dékokból házilag állíthat elő választékos, finom elrendezésben eredeti és művészi divatholmikat. Mindent felhasználni! — a jelszó. Ez a találékony­ság valóságos kincs. Különösen nagy fontosságú a ruhaszalonban, hol egyéni kreációkat tud kiter­melni. Mennyivel keresettebb az a szabónő, kinél nem tucatmunka folyik, hanem eredeti ötlet szüli a változatos ruhaújdonságokat. Erre a találékony­ságra azok a feladatnemek segítik a növendéket, melyeket a díszítő-tervezés és színtanulmány kere­tében végeznek. Például az őszi lomblevelek fes­tése után őszi színekből ietőtől-talpig utcai öltözetet terveznek. Tavasszal ugyanígy használják fel a természet színeit a ruhatervezésekhez. A találé­konyságot fejleszti a rajztanítás, mikor maradék anyagokból ruhát, párnát, lakásdíszt terveznek. Kiállítás, kirakat, lakásberendezés tervezések is e célt szolgálják, így röviden összefoglalva is eléggé világosan áll előttünk az a tény, hogy a nőipariskolában a díszítő­rajznak döntő szerepe van. M. GESZTI ANGÉLA A „NAGYKUNSÁGI HÁZIIPAR" ELINDULÁSA A népi művészetben „kúnhímzésnek" ismert iri­zált technika a szolnokmegyei Kúnhegyesnek is teljesen feledésbe ment munkája volt 1933 tava­száig, mikor is egy lelkes magyar hölgy elindult kereső útra, hogy a régi formakincs töredékeit összegyűjtve, azt ismét élő népművészetté honosítsa. A „Női Szeretet Egylet" elnöke volt az, aki képes­ségeit felismerve, a megindulás nehézségeiben segítségével mellé állt. Háziiparszerű megszervezésre gondoltak. Az volt a kiinduló elv, hogy igazán életképes háziiparhoz az út csakis a népi munkákon keresztül vezethet. Hogy ezt a célt elérjék, az alapok helyes lefektetését biztosították. (2)

Next