Műszaki Hetilap, 1881. március-szeptember (1. évfolyam, 1-28. szám)
1881-03-16 / 1. szám
fl A MŰ- ÉS KÖZÉPITÉSZET, AZ ÚT-, VASÚT-, HÍD- ÉS VÍZÉPÍTÉS, VALAMINT A GÉPÉSZET ÉS GYÁRIPAR, S AZ EPITO- ÉS MŰIPAR KÖRÉBŐL II. évfolyam. 1. szám. Előfizetési ára: Erre az évre 6 frt, negyedévre 2 frt. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, Üllői út 4. sz. Budapest, 1881. márczius 16. Vásárhelyi Pál, magyar mérnöki kar Pantheonába ivasjon kit illeszthetnénk be előbb, ks kit illeszthetnénk be méltóbban, mint azt a férfiút, kinek fáradhatatlan működése, ernyedetlen buzgalma és kiváló szakismerete oly műveket hozott létre, amelyek maradandó emléket biztosítanak számára török időkre. E férfiú kézdi és vásárosnaményi Vásárhelyi Pál, a legnagyobb magyarnak méltó munkatársa, Széchenyi magasztos eszméinek szakavatott megtestesítője. Vásárhelyi neve elválaszthatatlanul össze van forrva azon nagyszabású és országos érdekű munkálatokkal, melyek az aldunai hajózás és közlekedés s a Tiszavölgy ármentesítése czéljából foganatba vétettek. S amit e téren létesített, amit e két nagyfontosságu czél elérése végett nagy szelleme megalkotott, mindaz méltán szerzette meg számára nemcsak Széchenyi és kortársai közvetlen elismerését s honfitársai osztatlan becsülését, de egyszersmind a legjelesebb külföldi szaktekintélyek elismerő nyilatkozatát is. A magyar mérnöki kar méltán büszke lehet e kiváló tagjára s a Magyar Mérnök és Épitész-Egylet csak kötelességét teljesítette, amidőn egyik lelkes tagja indítványára elhatározta, hogy Vásárhelyi Pál arczképét az egyesület díszterme számára lefesteti. Nem szándékozunk ez alkalommal Vásárhelyi működését részletesen jellemezni, mert hiszen ez ily szűk keretbe nem is volna beilleszthető, csakis néhány életrajzi adattal óhajtjuk kisérni fenkölt, nemes vonásait s leróni a tisztelet és kegyelet adóját azon férfiú emléke iránt, a kinek szelleme, kell hogy világitó szövetnöke legyen a magyar mérnökségnek a rögös utón, a küzdelmes pályán, melyhez sorsát fűzé. Vásárhelyi Pál 1795. márczius 25-én született Szepes-Olasziban. Tanulmányait Miskolczon, Eperjesen és Pesten végezte, ahol 1819-ben mérnökké avattatott. Alighogy megkapta a mérnöki oklevelet, mindjárt alkalmazást kapott a Körös szabályozásánál, melyben igen tevékeny részt vett. Nagy tehetsége, szorgalma és fáradhatatlan munkálkodása által csakhamar magára vonta a közfigyelmet. A gyakorlati működés mellett nagy előszeretettel folytatta elméleti tanulmányait is s az irodalmi téren szintén kiváló sikerrel lépett fel. 1827- ben két munkája jelent meg Budán; az egyiknek a czíme: „Introductio in praxim triangulationis“, a másiké , Auflösung einiger wichtigen Aufgaben, als Beitrag zum geometrischen Triangulirend E műveivel megszerzé 1831-ben az akadémiai levelező tagságot, midőn székfoglalóul a „Berettyó hajózhatóvá tételéről“ értekezett. Ekként rövid idő alatt országos tekintélyre tett szert s a midőn gróf Széchenyi István 1832-ben hajózási és közlekedési királyi biztossá neveztetett ki, Vásárhelyi Pált, a ki már akkor országos főmérnök volt, vette maga mellé s 1832. tavaszán együtt utaztak le a Vaskapuhoz, illetőleg a Dunának Moldva és Orsova közötti részére, melynek hajózhatóvá tétele s általában a dunai gőzhajózás létrehozatala érdekében Széchenyi oly sokat és sikerrel fáradozott. Vásárhelyi vezetése alatt a következő mérnökök mentek még le ez alkalommal az alsó Duna vízjárási és medere