Műszaki Hetilap, 1881. március-szeptember (1. évfolyam, 1-28. szám)

1881-03-16 / 1. szám

MŰSZAKI HETILAP (1881. márcz. 16.) visszonyainak megvizsgálására: Malczek Já­nos, Fonberger Lajos, Kecse Ferencz, György Sándor, Kamóczi Gábor, Tóth Antal, Vörös Zsigmond, Wolfram J­óózsef, Lányi Samu, Tur­­kovics Lajos, Hevessy Károly, Nikolka András, Nagy István, Weitersheim Károly, Beszédes, Szeidl stb., kiknek legelső dolguk volt Mol­­dován és Orsován vízmérctét állítani, hogy a vízállás változásait megfigyelhessék. Széchenyi még 1828. ápril 7-én szabadal­mat nyert egy duna-gőzhajózási részvénytár­saság alakítására 15 év tartamára. A társaság Széchenyi lankadatlan buzgólkodása folytán létre is jött. 1833. deczember 2-án volt a részvényesek közgyűlése Bécsben, mely után Széchenyi gróf Andrássy Györgygyel és Vá­sárhelyivel Angliába utazott, hogy az uj gőzhajók számára a Du­na tisztítására és a sziklák re­­pesztésére gépeket vásároljon. Mintegy 4 hónapig időztek Ang­liában, honnan 1834. ápril vé­gén érkeztek haza. Nem sokkal ezelőtt ápril 11-én haladt át az első „Argó“ nevű gőzhajó az al­­dunai szorosok rettentő sziklái közt, s szerencsésen megfut­ván a veszélyes utat, a Szu­­lináig, sőt a Fekete-tengeren is tett próbautat. Angliából visszatérve, Vásár­helyi azonnal hozzáfogott az al-dunai mederrendezés nagy munkájához. 1834. decz. 15-én Plaviseviczán elkészítette a vas­kapu és a többi szorosok tér­képeit az október 23-ai leg­kisebb vízállás szerint. Még eb­ben az évben megkezdték a mederben a sziklarepesztéseket és pedig a Stenka, Izlas, Tach­­talia, Greben és Vaskapu nevű szorosokban. Stenkánál ugyan Hevess­z mérnök már 1832-ben fedezett fel és jelölt ki hajózható utat. Vásárhelyi azonban két évvel később azt javasolta, hogy mint a rómaiak a vaskapunál tették, a Stenkát megkerülve, 1000 méter hosszú csatorna által kell a bajon segíteni, mely csa­tornának a vízmélységét 21/2 méterre tervezte. Az al-dunai közlekedés meg­­könnyítése czéljából ugyancsak 1834-ben fogtak hozzá Vásárhelyi terve sze­rint az u. n. Széchenyi-utnak sziklába vá­­jásához, amelyet 1837-ben adtak át a közleke­désnek. Az al-dunai munkák befejezése után 1837- ben Vásárhelyi valóságos kir. hajózási mérnök és helyettes hajózási felügyelő lett. Működését a Dunánál befejezvén, a Tiszavölgy felmérését s a Tisza folyó vízjárási és meder­viszonyainak fölvételét vette munkába. S hogy mily nagy­szerű és méltán bámulatot gerjesztő mun­kát vitt végbe e téren, annak jellemzéséül csak azt kell fölemlítenünk, hogy elkészítette az egész Tisza-völgy pontos térképét, fölmérte a meder hossz- és keresztszelvényeit a folyó egész hosszában, meghatározta a vízfolyás se­bességét és pedig oly elvek szerint, a­melye­ket előtte nem alkalmazott senki más, s a­melyekre csak pár évtizeddel később jutottak hosszas és nagy apparátussal végrehajtott ta­nulmány után Humphreys és Abbot amerikai mérnökök. Vizméréseiről az akadémiában is értekezett e czim alatt: „A sebességek foko­zatáról folyóvizeknél é s a m. tud. akadémia érdemei méltánylásául 1838-ban rendes tagjai sorába választá. — A Tiszáról készített ezen fölvételei már magukban véve elegendők vol­nának arra, hogy emléke örök időkre fenn­maradjon. Valódi kincs e mű, melyről a leg­tekintélyesebb külföldi szakértők is nemcsak elismerőleg, de — mondhatni — csodálattal nyi­latkoztak. 1841-ben hajózási felügyelővé vagyis osztályfőnökké neveztetett ki. Mint ilyen ernye­­detlen szorgalommal és kitartással folytatta megkezdett nagy műveit s 1845-ben elkészité a Tisza szabályozására és hajózhatóvá tételére vonatkozó terveit, melyben főteendőül a völgy hosszát tetemesen meghaladó folyó pályájának megrövidítése volt kitűzve s e czélból Váritól kezdve a Tisza torkolatáig 122 kanyar átvá­gását s az alacsonyabb pontokon töltések épí­tését javasolta. A Tisza-szabályozás ügye ekként határo­zott alakot öltvén, az érdekeltség, illetőleg a Tiszavölgyi Társulat 1846-ban igazgató mér­nökévé választá Vásárhelyit. A sors azonban nem engedte, hogy üdvös működését tovább folytathassa, e nagy művét legalább meg­kezdhesse. A túlfeszített munka — melytől pedig Széchenyi egy hozzá intézett levelében már jóval előbb óva inte, kérve hogy vigyáz­zon drága egészségére, melyre a hazának még szüksége van — megtörte testi erejét s 1846. ápril 8-án tervei védelme közben a Tiszasza­­bályozó Társulat nagy gyűlésén hirtelen elhunyt, itt hagyva megkezdetlenül és sok tekintet­ben védtelenül a Tisza-szabályozás nagy művét, a mely talán még ma is az ő alkotó elméje hiányát sinti. Munkái közül a fentebb jelzetteken kívül meg kell még említenünk a következőket: „Traján műveiről az Al-Dunán“; „A buda­pesti állóhíd tárgyában“; „A vaskapus ügyben“; „Bírálata Beszédes országos csatornájá­nak“. Ezeken kívül több jeles értekezést irt az Athenaeum és Figyelmező czimü folyóiratokba s az „Egy duna-tiszai csatorna mi módon eszközölhetéséről s vasutak és csatornákról“ írott műve kéziratban maradt hátra. Vásárhelyi a mily fáradhatat­lan munkása volt a közéletnek, és oly gondos szerető családapa volt otthon, házi körében. Öz­vegye — a 80 éves agg — még ma is él. Két leánya közül az egyik Hódy Lajos mérnöknek, a másik Stuller Ferencznek, Kossuth 1848-as államtitkárá­nak lett a neje. Unokái közül az egyik, Stuller Ilona, Wágner László műegyetemi tanár neje, a másik Stuller László, egyike legtehetségesebb fiatal mérnö­keinknek, a­ki nem hiába uno­kája a halhatatlan Vásárhelyi­nek. Tanulmányait az aacheni műegyetemen befejezve, azonnal alkalmazást nyert Párisban a „Société des travaux publics“ nevű vállalkozó társaságnál s mint ilyen a múlt évben egy franczia, és angol mérnökökből s a társaság több más tagjából álló bizottsággal Braziliába kül­detett egy nagyobbszerű vasút­építés előmunkálatainak megté­telére. A bizottság azóta visz­­szatért s jelenleg Stuller egye­dül képviseli ott e nagy társaságot, fényes állásban és az intézők teljes megelégedésére. A bizalomnak és­ elismerésnek oly jele ez egy idegen irányában, a mi csak egy Vásárhelyi méltó unokájának, egy kiváló tehetségnek és lelkes ügy­buzgalomnak juthat osztályrészül. G. B. I. ÉVFOLYAM. Uj rendszerű hegyi vaspálya. (Két ábrával.) A hegyi vaspályák szerkezete régóta fog­lalkoztatja már a mérnököket, több ízben me­rültek fel a téren új eszmék és tervek, eddigelé azonban mindössze csak két rendszer az, a

Next