Műszaki Hetilap, 1881. március-szeptember (1. évfolyam, 1-28. szám)

1881-05-21 / 10. szám

VALAMINT AZ ÚT-, VASÚT-, HID-, ÉS VÍZÉPÍTÉS S A GÉPÉSZET ÉS GYÁRIPAR KÖRÉBŐL. I. évfolyam. 10. szám. Előfizetési ára: Erre az évre 6 frt, negyedévre 2 frt. Szerkesztőségi és kiadóhivatal Budapest, Üllői út 4. sz. Budapest, 1881. május 21. Szily Kálmán a­ zon férfiak között, kik hazai tudo­mányosságunk terén európai szín­vonalon állanak, kiváló helyet foglal el azon férfiú, ki első titkára volt a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek s teremtett egy oly természettudományi társulatot, melyhez fogható nincs tán a világon, s mint a műegye­tem tanára és két éves rek­tora, maradandó érdemeket szerzett magának a magyar tudományosság terén. Nagyszigethi Szily Kálmán 1838. június 29-én született, Pest vármegyében , Izsákon, régi nemes családból. Nagy­­atyja, Szily Ádám, mint Lacz­­kovics János barátja, részt, vett a múlt század végén a jakobinus mozgalomban s egy ideig fogságot is szenvedett. Atyja, szintén Ádám, Pest- és Somogyvármegyék tábla­­birája volt s nagyjeszeni Je­szenszky Karolinával kötött házasságából tizenegy gyer­mek származott. Fiaik közül Kálmán, ki a magyar tudományosság terén oly tisztelt nevet vívott ki magának, elemi és gymná­­ziumi tanulmányait (a Vl-ik osztályig) szülői házánál, ma­gánnevelők vezetése alatt vé­gezte ; a gymnázium két felső évfolyamát Pesten a Piaristák­­nál járta hol a többi közt Horváth Cyrill, Somhegyi és Schirkhuber voltak tanárai. A gymnáziumból, hol a ma­­thematikai és természettani szakokban már is kitűnt, az akkor még egyetemi ranggal nem biró József-ipariskolába lépett s itt két évet (1856 és 1857) töltött; 1857-től 1860-ig pedig a bécsi műegyetemet végezte. Mint kész fiatal tudós jött ki onnan, s két éven át az épen akkor átalakult műegyetemen, Stoczek József mellett a természettan tanársegédekét alkalmaztatott. A harmadik évre (mint egyszersmind igazga­tósági segéd) a kísérleti természettan ideigle­nes tanárául működött. Élénk, szép és sza­batos előadásáért, s fölötte rokonszenves modoráért, hallgatói — kiknek egy részénél nem sokkal volt idősebb — annyira megszerették, hogy 1863 őszén, mikor pár héttel az elő­adások megkezdése után az intézettől egy időre megvált, tanítványai sírva búcsúztak el tőle. De neki még magasabb tudományos kiképeztetése czélja lebegett előtte s két évre, fizetése megtartásával, szabadságot nyert kül­földi felsőbb tanintézetek látogatására. A két évből egyet Zürichben töltött, hol Clausius és Zellner, felet Berlinben, hol Magnus, felet Heidelbergben, hol Kirchhoff kitűnő előadásit hallgatta s e világhírű tanárok oldala mellett maga is tevékenyen működött. 1860 őszén visszatérve, elfoglalta előbbi állomását, melyből 1869-ben a kísérleti ter­mészettan rendes tanárává neveztetett ki a műegyetemen, s e tanszékről, hasonló minőség­ben. 1872-ben, a mathematikai természettanéra helyeztetett át, melyen azóta folyvást működik. A műegyetem körében, — tanítványai szeretetén és tiszteletén kívül, mely folytono­san kísérője tanári működésének — az a két megtiszteltetés érte, hogy 1872—3-tól 1873— 4-ig, két éven át az egyetemes osztály dékán­jává, az 1879—81-dik tanévre pedig a mű­egyetem rektorává választatott. Tanári működése nem szorítkozott egye­dül a műegyetemre. A középiskolai tanárképző­intézet szervezése óta ezen is folyvást működött. De bármily fontos volt is Szily tanári működése, még jelentékenyebb szerep jutott neki a magyar technikusok, s kivált a magyar természet­­tudományi társulat egyesületi élete­ s működésében. Az 1867-ben alakult magyar mérnök-egyesület őt válasz­totta meg első titkárának s közlönye szerkesztőjének. A természettudományi társulat pedig 1868. évi közgyűlésén első titkárául választván, ez­zel azon szerencsés választá­sok egyikét tette, melyek elegendők sokszor egy tár­sulat sorsa eldöntésére. A társulatnak ez időpontig csak hatszáz s nehány tagja volt s mig szellemi tekintet­ben csak pangott, addig mű­ködése — el lévén adósodva — anyagilag is meg volt bénitva. Szily az 1869-ik év elején megindította a „Ter­mészettudományi Közlöny “-t, s a tagok száma, mely 1868 végén 804 volt, egy év alatt 1658-ra emelkedett, úgy hogy a közlöny füzeteiből már má­jusban második kiadást kel­lett r­endezni. Ez emelkedés azonban nem volt múlandó jelenség. Folyton növekedő arányokban tartott, s ma már a természet­­tudományi társulat tagjai s közlönye meg­rendelői száma felülhaladja az 5000-et. A társulat az ő titkársága alatt indította a természettudományi könyvkiadó-vállalatot is, melyben a külföldi természettudományi mun­kák legjelesbjei sorban közöltetnek, díszes kiállításban, jeles fordításokban, s­­ csak a megrendelők rendkívüli nagy száma s utóbb az akadémia anyagi pártolása által lehetővé SZILY KÁLMÁN.

Next