Művelődés, 1965 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1965-08-01 / 8. szám

Fel, fel, most hív a Párt ! Zászlónk emeld ! Fennen emeld ! Golyózáporban, vad viharban Fogj fegyvert, előre a harcban ! Fel, fel, csak előre, hős ország : Folyók, völgyek, mezők, hegyek ! A Párt a támasz, a bizonyság, Mely véd, s tűzön-vízen átvezet ! BEMONDÓ : És kezdetét vette a végső nagy harc. Valahol — egy le­bombázott vasútállomás. Lazár, Stefan, a Szegfűárus lány az első sorokban. (A függöny szétnyílik, a díszlet a lerombolt vasútállomás egyik sarkát ábrázolja.) LAZAR (a rádióleadó mikrofonjá­ba) : Az osztag felszabadította a va­sútállomást. Folytatjuk, megrohamoz­zuk a hidat. STEFAN (belép): Lazár elvtárs, ti szabadítottatok ki bennünket, ti adja­tok most fegyvert is. SZEGFŰÁRUS LÁNY : Hogy mi is r­észt vegyünk a harcban. LAZÁR : Itt a fegyver. (Fegyvert ad nekik.) Te, Stefan, itt maradsz. (A Sze­gfűárus lányra mutat.) Te is. Én rohamra indulok a híd ellen, az osz­taggal. Ti tartsátok az összeköttetést a parancsnokkal. (Kimegy.) (Néhány pillanat múlva puskaropo­gás hallatszik.) STEFAN : Támadják a vasútállo­mást. Értesítsed Lázárt. (Kirohan.)­­ SZEGFŰÁRUS / LÁNY (összekötte­tést keres a leadón, majd megkezdi): Halló... Halló... Itt TÖLGY... Itt TÖLGY... (Megjelenik egy hitlerista tiszt.) HITLERISTA TISZT : Meg ne moc­canj ! Egy mukkot se ! SZEGFŰÁRUS LÁNY (a készülék­be) : Elvtársak... (A tiszt befogja a száját.) HITLERISTA TISZT: Mondd be az osztagnak, hogy vonuljon vissza. A ti parancsnokotok nevében. SZEGFŰÁRUS LÁNY : Soha ! HITLERISTA TISZT : Mondd be ! LÁZÁR HANGJA (a rádión) : Tölgy... Mi történt, Tölgy ? SZEGFŰÁRUS LÁNY (a készülék­be) : Itt Tölgy. Megtámadtak bennün­ket. (A tiszt rálő, súlyosan megsebe­síti, majd elrohan.) Támadjatok ! Itt minden rendben... Támadjatok ! (Belép Stefan és ott találja a sú­lyosan sebesült lányt.) STEFAN : Mi történt ? Megsebesül­tél ? Kedvesem... SZEGFŰÁRUS LÁNY : Rám lőttek. Azt akarták, állítsam le a rohamot. STEFAN : Az aljasok ! (Hajnalo­­dik.) Lásd, kedvesem, hajnalodik. Begyógyul a sebed. És együtt élünk boldogan... Emeld rám tekinteted. Lásd, kedvesem, feljött a nap, Nyisd ki szemed , Érzed, éltető sugarak Mint melegítenek ? SZEGFŰÁRUS LÁNY : A homlokomon érzem még, A nap sugara mily meleg, De a halál hideg keze Már fogva tartja szívemet. Mint mindig, hosszan, szeliden Nézz rám. Nem kell bú, szánalom. Tudod jól, tiéd a szívem, Egyek vagyunk e nagy napon, Szabadon. (A színfal mögül dalt dúdol a kó­rus.) Hallod, mint énekel a nép ? E dalban továbbélek én, S mintha kebledre omlanék, Úgy érezzük majd te meg én. Emelj fel, Stefan, hadd lássam őket (Istefan támogatja, úgy indulnak a színfal felé, ahonnan a kórus dala hal­latszik.) STEFAN : Nézz oda ! SZEGFŰÁRUS LÁNY (a színfal felé fordulva): Látom, kedvesem. STEFAN : Szabadok... SZEGFŰÁRUS LÁNY: És boldo­gok... KÓRUS: Napfény, napsugár, szabadság, Újraéled itt az élet, Szabad dalunk szárnyra kap hát : Néked hála, szent szabadság ! Néked hála, szent szabadság ! Néked hála, drága hazánk, A borús ég messze tűnt, Szabad vagy ma, erős, büszke , Legszebb álmunk teljesült. Lásd a 33. oldalon lévő kottát (Az utolsó hangoknál színre lép Lá­zár azokkal, akikkel felszabadította KÓRUS HU-m Kelj fel, rwnd fel harc -ra e - tő - re, Állj be - seen, halld a je-la sx -gV~r----------­J » ff■ Ab---=i -----------U—U— dasf ' A dön lö nagy ö reg só vagy -л .. . — —.__i». . . - <a _ _ b=— harc ra Fel, fel, mosI hír a Pari/_ r |f Г г Ы и lése- lónk e meid? Fasz- lónk e me/d ! Go­­­lgó-гЗ-рог ban,vad vi-har­ban Fogj m ff. m ш 4.=m fegy-veri, e­­­lö - re a harc ■ ban ёпт=ш Kelj fel, mmn d fel, F&. fe, nős Ш Eí - szag : Fo - lyok ! - · -Ör eéeetá szep völ - gyek, he - gyek ! -Z P Pad a P Éfpp-TPp­a- fá mast, a Oi гопу - ség, Mely ved.s tü-lön-vi - геп ár - ve­let!

Next