Művelődés, 1970 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Román Televízió magyar adása új, ma még színte felmérhetetlen lehetőséget nyitott a közművelődés terén. A tévé, bűvös, messzire látó kép a gondolatok, ismeretek bőkezű hordozója, s épp ezért a legszámottevőbb tömegkommunikációs eszköze ennek a századnak. Szórakoztatva tanít, pillanatok alatt elrepít a legérdekesebb bel- és külföldi események színhelyére, a Holdat meghódító embert éppúgy elkíséri útjára, mint a szívátültetést végző sebészprofesszort. A tévé — amint a statisztikai táblázatok igazolják — az ország legnagyobb színháza és leglátogatottabb mozija együttvéve. Átfoghatatlanul óriás koncertterem, és ugyanakkor a szellem magas fóruma. Persze érdekes lenne lemérni azt, hogy mindebből mennyi jut el az urbánus központokba és mennyi falura. Mit jelent a tévé jelenléte városon vagy messzi tanyán Sajnos ma még nem rendelkezünk a közvéleménykutatásnak egy ilyen mindent átfogó szervével, és épp ezért meg kell elégednünk az egyszerűbb felmérésekkel. Nemrég olvastam egy ilyen jelentést. Eszerint a falvakon átlag több órát töltenek a képernyő előtt, mint városon. Ugyanis a városi néző immár szelektál, míg a falusi néző, ha egyszer leül a készülék elé a kezdettől a végéig fel sem áll Továbbá, míg a városi embernek van amiben válogatnia — színház, mozi, előadás, kiállítás stb. — addig a legtöbb faluban igen gyér a szórakozási lehetőség, így aztán a tévé napról napra több teret hódít a nem urbánus településeken, és a vevőkészülékek száma is itt növekszik nagyobb ütemben. Ma már alig van olyan művelődési ház, otthon, ahol ne lenne tévégép. Igaz, hogy a fogyatékos áramellátás vagy a készülék elromlása miatt elég sokszor marad szürke a képernyő, de — az utóbbi időben — ezen a téren is javult a helyzet. A magyarul beszélő tévé a hazai közművelődés újabb fejezetét nyitotta meg, mert tíz- és tízezreket kapcsol be az ismeretszerzés, a kultúra áramkörébe. Az anyanyelv ellenállhatatlan vonzóereje az eddig passzív emberek sorából is sokat csal a képernyő elé. És aki megtette ezt az első lépést, megteszi a másodikat, harmadikat is. Előbb talán csak a sport vagy színielőadások érdeklik, aztán megnéz egy filmet is, végül odafigyel a kerekasztal értekezletek vitáira. Mert a tévénézést is meg kell tanulni. A bukaresti tévé magyar adásának szerkesztősége már az indulás pillanatában azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a heti másfélórás keretbe helyet kapjanak azok az anyagok, amelyek elsősorban a falunak szólnak, a művelődési otthonok tévékészülékei köré összegyűlt hallgatóságot szórakoztassák, így aztán már az első adásban szerepelt a zene tánc és nem hiányzott az egyfelvonásos humoros jelenet sem. Ezzel korántsem akarom azt mondani, hogy kizárólag ez érdekli a falusi tévénézőket, és a tévé magyar szerkesztősége téved, ha nem veszi számításba a rohamosan hódító kultúra hatását a falun s városon egyaránt. Annál is inkább, mivel az anyanyelven szóló adás nagymértékben megkönnyíti a nehezebb fajsúlyú, mondjuk tudományos és technikai kérdések megértését, elsajátítását is, nem is beszélve arról, hogy szívesebben hallgatja az ember az egyszerű híreket vagy külpolitikai kommentárokat is magyarul. Az országos jellegű magyar adás ugyanakkor igyekszik a maga szerény eszközeivel és a maga sajátos módján érzékeltetni hazánk fejlődésének legkülönbözőbb területeit. Ebbe a gondolatkörbe tartozik a romániai magyarság kultúrája a műkedvelő mozgalomtól kezdve az irodalomig és magyar színházak problematikájától a nyelvművelésig. Tehát témában nincs hiány , és biztosak vagyunk abban, hogy nézőben sem lesz. Viszont az is igaz, hogy mindennek a kezdet kezdetén vagyunk — lesz alkalmunk bőven beszélni róla. Addig is örömmel köszöntjük nemzetiségi kultúránk új, fontos és népszerű fórumát. D M