Művelődés, 1972 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1972-05-01 / 5. szám

JUGOSZLÁVIA A ZENTAI MŰVELŐDÉSI HÁZBAN Legutóbbi jugoszláviai látogatásom során elkerültem Zentára­­ is. Először jártam ezen a­­tájon, és édeskeveset tudtam a városról : a történelemből annyi maradt csa­k emlékezetemben, hogy Savoyai Jenő hadserege 1697-ben itt aratott döntő győzelmet a törökön , a földrajzból, hogy a Tisza partján fekszik, Bácskában. Meglepetés ért az amolyan mezővá­rosnak képzelt Zentán. Modern nagy­szállója bármely nagyvárosban is meg­állná a helyét. A központ régi és új házai is városi építkezésre vallanak ; nem „foghíjasan“ épültek, szép rend­ben sorakoznak, gondozottak az utcák, a terek. Zenta ma komoly ipari köz­pont — a modern tejüzemen és fej­lett malomiparon kivil van bútorgyá­ra, nagy pamutszövöd­éje, szerszámgyá­ra, cukorgyára, kendervászon üzeme stb. És a Tiszán át vezető új, nagy híd a Bánát északi részén fekvő Csókával köti össze Zentát. Régi település mind a kettő — itt tudom meg, hogy 1966- ban ünnepelték Zenta fennállásának 750. évfordulóját, és Csókát is a XIII. század közepe táján említik a feljegy­zések. ... A Zentai Művelődési Ház — az újabb meglepetés. A­­kiállítási terem : komoly helyiség, komoly művészek „el­kötelezett“ alkotásaival. Benes József festőművész (aki nálunk is járt) vezet és magyaráz. Ennek a kiállításnak tár­gya : harc az árvíz ellen és a mező­­gazdaság fejlesztése. Ahogy ők mond­ják : a művészet nyelvén. Megkérdem : Ez a modernista nyelvezete a művé­szetnek megértésre talál-e a közönség­nél ? Mindnyájan igyekeznek meg­győzni, mennyire megfelelő ez, meny­nyire hozzánőttek már a kiállítás lá­togatói (és sokan vannak) a korszerű közlésnek ehhez a módjához. Nagymélyi Kuthy László, a Műve­lődési Ház helyettes igazgatója el­mondta, hogy ebben a teremben van „Ki mit gyűjt“ kiállítás, bútorkiállí­tás, sorozatos képzőművészeti kiállítás stb. — igyekszenek a Skálát állandóan bővíteni, hogy mindenki megtalálja az érdeklődési körének megfelelő kiállí­tást. így érték el azt, hogy egy év le­forgása alatt körülbelül 100 000 láto­gatója volt a kiállítási teremnek. Vezetőm elbeszéléséből gyorsan rá­jövök arra, hogy bizonyos hiányossá­gok beárnyékolják az eredményeket. „Ez a mi Művelődési Házunk — mond­ja — amolyan ... különleges ... ugyan­is hasonló felépítésű és szervezésű mű­velődési ház sehol sincs a környéken. Abban áll a jellegzetessége, hogy a többi zentai kulturális intézmény mel­lett — van itt múzeum, levéltár, könyv­tár — a művelődési­­háznak is akad teendője ...“ Könyvtár — nincsen. Azaz van kü­lönállóan, a zentai városi könyvtár. Viszont van egy terme , vagy 400 férőhelyes, gyönyörűen berendezett te­rem, akusztikailag is kifogástalan. Ál­landó színház nincs Zentán, de itt, a teremben rendeztek hetenként színi elő­adásokat a szabadkai színház vendég­­szereplésével, itt­­léptek f­el különböző magyarországi esztrádcsoportok, itt tartják a hangversenyeket, és itt kelet­kezett — húsz évvel ezelőtt —, itt működik és fejlődik a Művelődési Ház nyilván legnagyobb eredménye : a báb­színház. „A bábszínház a gyerekek bevoná­sával dolgozik — mondja Nagymélyi Kuthy László. — Magunk készítjük el a darabokat, általában Náthor Károly írja őket, őt nevezik a gyermekek el­ső számú barátjának. Ő is tanította be, de most nyugdíjba vonult — vagy hatvanöt éves lehet —, és most kezdi élvezni a nyugdíjas örömeit, vagyis a Tisza rabja lett : hajnaltól éjszakáig halászik. Most megvettünk tőle egy új darabot és azt nélküle fogjuk előállí­tani. Van két állandó dolgozónk, akik a gyerekekkel együtt készítik el a da­rabot (a bábok elkészítését is). Melni­kov Vasilije, vagyis a gyermekek nép­szerű Vászája vezeti a bábok megcsi­­nálását ; ő a bábszínház megindításá­tól kezdve ezt a munkakört töltötte be. A második, Nagyabonyi Dénes a gye­rekekkel foglalkozik inkább, azokat „tartja kordában“. Ő készíti a magnó felvételeket a gyermekek segítségével, majd ő végzi az előadások kivitelezé­sét. És Zentának nagy tanyavilága van, 1000, 1500, 2000 lelket számláló kisebb települések. A mi feladatunk időnként meglátogatni őket. Darabjainkat úgy készítjük el, hogy e tanyák kisebb ter­meiben is előadhassuk. A szereplők ne­vét ... Vásza, talán te tudnád felso­rolni, mert én ismerem ugyan őket, de nem név szerint ...“ Melnikov Vásza, akin meglátszik, hogy él-hal ezért a bábszínházért, a szakember lelkesedésével fejtegeti : „Nálunk tulajdonképpen három sze­replő van. Az egyik a báb, akit lá­tunk, a másik a felnőttek és gyerme­kek külön csoportja, amely hangot ad magnóban, a harmadik meg az úgyne­vezett animátorok csoportja, tehát azok, akik mozgatják, irányítják a bá­bokat. Nehéz volna őket név szerint felsorolni. Főleg az ötödik elemi osz­tálytól fogva foglalkozunk a gyere­kekkel, mert akkor már a magasságuk megfelelő. Lányok és fiúk. Az előadá­sok során nem ők beszélnek közvetle­nül, hanem magnószalagról sugározzuk a hangot. Külön csoporttal felvételez­zük a hangokat, a­­szöveget ugyanak­kor színezzük zenével, zörejekkel (vi­har, mennydörgés, eső stb.), állathan­gokkal, madárdallal, szólókkal, koncer­tekkel ... ami csak kell, mindent fel­veszünk. Amikor teljesen kész a sza­lag, akkor az animációt, mármint a bábok játékát hozzáépítjük, mármint betanítjuk a gyerekeket, szinkronizál­juk a magnó hangjátékával a­­mozgási játékot. A gyerekek, hogy­­mégis mond­jak néhány nevet : Őri Biszerka, ez a félig magyar, félig szerb kislány, majd Kisvarga Ferenc, Harmat Zoltán, nem feledkezve meg Fábri Gézáról, aki ma már nagy fiú, negyedik gimnazista, és hét éve dolgozik nálunk megszakítás nélkül, szép eredménnyel. Aztán Rarol­­vány Katylia ... sokan vannak. Ők mozgatják a bábokat, és a hangoknál is közreműködnek. Azonban a hang­­felvételeknél még sokkal többen van­­nak, ott (a külső mellékhangokkal együtt) vagy 15—16 gyerek is részt vesz ...“ — És főleg állatmeséket ...? — ve­tem közbe. „Nem egészen, mármint nem a meg­szokott állatmesék, mert újabban pél­dául rovarok, tücskök, méhek, lepkék jelentek meg a színpadon. És a pók, mintegy a rosszaság jelképeként, aho­­­­gyan behálózza a többiektől eltérően lusta és fegyelmezetlen méhecskét. Ál­talában váltakozva kerülnek színre em­berek és állatok ; ez nagyon tetszik a gyerekeknek. Most például, az új da­rabban, egy kisfiú a húgával kap egy játékdobozt, amelynek lakói : bábok. Ám itt, kísérletképpen, kombináljuk, a bábokat kézibábok alakítják, az „élő szereplőket“ pedig zsinóron mozgatott marionettek. Viszont­­a világűrből egy inváziós csoport­ érkezik, egyik tagjuk hatalmas kandúr , az űrlakókkal együtt jön hódítani, elfogják a játékdoboz szereplőit, el akarják őket vinni — mondanom se kell, hogy minden jól végződik. Kedves kis mese — azzal kí­sérletezünk, hogy aki a színpadon a bábot alakítja, az báb legyen, az élők pedig teljes dimenzióban jelennek meg. És a játékban, a mozgásban is igyek­szünk ezt a különbséget kifejezni ...“ Újra Nagymélyi Kuthy László ve­szi át­­a szót. „A háború előtti években — meséli — Zentán igen fejlett volt a színházi műkedvelő tevékenység. Egyesületek ke­retében művelték lelkes csoportok, és a háború utáni első években egy ideig még folytatták. Be kell vallanom, hogy egy rossz pillanatban elhanyagoltuk ezeket az egyesületeket, és azok meg­szűntek. Most az a problémánk, hogy szükség volna az ilyen amatőr tévé- 58

Next