Művelődés, 1972 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1972-05-01 / 5. szám
JUGOSZLÁVIA A ZENTAI MŰVELŐDÉSI HÁZBAN Legutóbbi jugoszláviai látogatásom során elkerültem Zentára is. Először jártam ezen atájon, és édeskeveset tudtam a városról : a történelemből annyi maradt csak emlékezetemben, hogy Savoyai Jenő hadserege 1697-ben itt aratott döntő győzelmet a törökön , a földrajzból, hogy a Tisza partján fekszik, Bácskában. Meglepetés ért az amolyan mezővárosnak képzelt Zentán. Modern nagyszállója bármely nagyvárosban is megállná a helyét. A központ régi és új házai is városi építkezésre vallanak ; nem „foghíjasan“ épültek, szép rendben sorakoznak, gondozottak az utcák, a terek. Zenta ma komoly ipari központ — a modern tejüzemen és fejlett malomiparon kivil van bútorgyára, nagy pamutszövödéje, szerszámgyára, cukorgyára, kendervászon üzeme stb. És a Tiszán át vezető új, nagy híd a Bánát északi részén fekvő Csókával köti össze Zentát. Régi település mind a kettő — itt tudom meg, hogy 1966- ban ünnepelték Zenta fennállásának 750. évfordulóját, és Csókát is a XIII. század közepe táján említik a feljegyzések. ... A Zentai Művelődési Ház — az újabb meglepetés. Akiállítási terem : komoly helyiség, komoly művészek „elkötelezett“ alkotásaival. Benes József festőművész (aki nálunk is járt) vezet és magyaráz. Ennek a kiállításnak tárgya : harc az árvíz ellen és a mezőgazdaság fejlesztése. Ahogy ők mondják : a művészet nyelvén. Megkérdem : Ez a modernista nyelvezete a művészetnek megértésre talál-e a közönségnél ? Mindnyájan igyekeznek meggyőzni, mennyire megfelelő ez, menynyire hozzánőttek már a kiállítás látogatói (és sokan vannak) a korszerű közlésnek ehhez a módjához. Nagymélyi Kuthy László, a Művelődési Ház helyettes igazgatója elmondta, hogy ebben a teremben van „Ki mit gyűjt“ kiállítás, bútorkiállítás, sorozatos képzőművészeti kiállítás stb. — igyekszenek a Skálát állandóan bővíteni, hogy mindenki megtalálja az érdeklődési körének megfelelő kiállítást. így érték el azt, hogy egy év leforgása alatt körülbelül 100 000 látogatója volt a kiállítási teremnek. Vezetőm elbeszéléséből gyorsan rájövök arra, hogy bizonyos hiányosságok beárnyékolják az eredményeket. „Ez a mi Művelődési Házunk — mondja — amolyan ... különleges ... ugyanis hasonló felépítésű és szervezésű művelődési ház sehol sincs a környéken. Abban áll a jellegzetessége, hogy a többi zentai kulturális intézmény mellett — van itt múzeum, levéltár, könyvtár — a művelődésiháznak is akad teendője ...“ Könyvtár — nincsen. Azaz van különállóan, a zentai városi könyvtár. Viszont van egy terme , vagy 400 férőhelyes, gyönyörűen berendezett terem, akusztikailag is kifogástalan. Állandó színház nincs Zentán, de itt, a teremben rendeztek hetenként színi előadásokat a szabadkai színház vendégszereplésével, ittléptek fel különböző magyarországi esztrádcsoportok, itt tartják a hangversenyeket, és itt keletkezett — húsz évvel ezelőtt —, itt működik és fejlődik a Művelődési Ház nyilván legnagyobb eredménye : a bábszínház. „A bábszínház a gyerekek bevonásával dolgozik — mondja Nagymélyi Kuthy László. — Magunk készítjük el a darabokat, általában Náthor Károly írja őket, őt nevezik a gyermekek első számú barátjának. Ő is tanította be, de most nyugdíjba vonult — vagy hatvanöt éves lehet —, és most kezdi élvezni a nyugdíjas örömeit, vagyis a Tisza rabja lett : hajnaltól éjszakáig halászik. Most megvettünk tőle egy új darabot és azt nélküle fogjuk előállítani. Van két állandó dolgozónk, akik a gyerekekkel együtt készítik el a darabot (a bábok elkészítését is). Melnikov Vasilije, vagyis a gyermekek népszerű Vászája vezeti a bábok megcsinálását ; ő a bábszínház megindításától kezdve ezt a munkakört töltötte be. A második, Nagyabonyi Dénes a gyerekekkel foglalkozik inkább, azokat „tartja kordában“. Ő készíti a magnó felvételeket a gyermekek segítségével, majd ő végzi az előadások kivitelezését. És Zentának nagy tanyavilága van, 1000, 1500, 2000 lelket számláló kisebb települések. A mi feladatunk időnként meglátogatni őket. Darabjainkat úgy készítjük el, hogy e tanyák kisebb termeiben is előadhassuk. A szereplők nevét ... Vásza, talán te tudnád felsorolni, mert én ismerem ugyan őket, de nem név szerint ...“ Melnikov Vásza, akin meglátszik, hogy él-hal ezért a bábszínházért, a szakember lelkesedésével fejtegeti : „Nálunk tulajdonképpen három szereplő van. Az egyik a báb, akit látunk, a másik a felnőttek és gyermekek külön csoportja, amely hangot ad magnóban, a harmadik meg az úgynevezett animátorok csoportja, tehát azok, akik mozgatják, irányítják a bábokat. Nehéz volna őket név szerint felsorolni. Főleg az ötödik elemi osztálytól fogva foglalkozunk a gyerekekkel, mert akkor már a magasságuk megfelelő. Lányok és fiúk. Az előadások során nem ők beszélnek közvetlenül, hanem magnószalagról sugározzuk a hangot. Külön csoporttal felvételezzük a hangokat, aszöveget ugyanakkor színezzük zenével, zörejekkel (vihar, mennydörgés, eső stb.), állathangokkal, madárdallal, szólókkal, koncertekkel ... ami csak kell, mindent felveszünk. Amikor teljesen kész a szalag, akkor az animációt, mármint a bábok játékát hozzáépítjük, mármint betanítjuk a gyerekeket, szinkronizáljuk a magnó hangjátékával amozgási játékot. A gyerekek, hogymégis mondjak néhány nevet : Őri Biszerka, ez a félig magyar, félig szerb kislány, majd Kisvarga Ferenc, Harmat Zoltán, nem feledkezve meg Fábri Gézáról, aki ma már nagy fiú, negyedik gimnazista, és hét éve dolgozik nálunk megszakítás nélkül, szép eredménnyel. Aztán Rarolvány Katylia ... sokan vannak. Ők mozgatják a bábokat, és a hangoknál is közreműködnek. Azonban a hangfelvételeknél még sokkal többen vannak, ott (a külső mellékhangokkal együtt) vagy 15—16 gyerek is részt vesz ...“ — És főleg állatmeséket ...? — vetem közbe. „Nem egészen, mármint nem a megszokott állatmesék, mert újabban például rovarok, tücskök, méhek, lepkék jelentek meg a színpadon. És a pók, mintegy a rosszaság jelképeként, ahogyan behálózza a többiektől eltérően lusta és fegyelmezetlen méhecskét. Általában váltakozva kerülnek színre emberek és állatok ; ez nagyon tetszik a gyerekeknek. Most például, az új darabban, egy kisfiú a húgával kap egy játékdobozt, amelynek lakói : bábok. Ám itt, kísérletképpen, kombináljuk, a bábokat kézibábok alakítják, az „élő szereplőket“ pedig zsinóron mozgatott marionettek. Viszonta világűrből egy inváziós csoport érkezik, egyik tagjuk hatalmas kandúr , az űrlakókkal együtt jön hódítani, elfogják a játékdoboz szereplőit, el akarják őket vinni — mondanom se kell, hogy minden jól végződik. Kedves kis mese — azzal kísérletezünk, hogy aki a színpadon a bábot alakítja, az báb legyen, az élők pedig teljes dimenzióban jelennek meg. És a játékban, a mozgásban is igyekszünk ezt a különbséget kifejezni ...“ Újra Nagymélyi Kuthy László veszi áta szót. „A háború előtti években — meséli — Zentán igen fejlett volt a színházi műkedvelő tevékenység. Egyesületek keretében művelték lelkes csoportok, és a háború utáni első években egy ideig még folytatták. Be kell vallanom, hogy egy rossz pillanatban elhanyagoltuk ezeket az egyesületeket, és azok megszűntek. Most az a problémánk, hogy szükség volna az ilyen amatőr tévé- 58