Művelődés, 1976 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1976-02-01 / 2. szám
1 /Г KAMERA 1 a Kis fényképészek nagy csoportja A Sepsiszentgyörgyi Pionírház fotóköre már közel két évtizedes múltra tekint vissza. Az elég gyakran cserélődő szakoktatók különböző elképzelésekkel végezték munkájukat, és így sok esetben a soron következő leépítette azt a kevés jót is, amit elődje megvalósított. Figyelemre méltó eredmények leginkább a fotós körökben is jól ismert Fóris Pál bedolgozó körvezető tevékenységének időszakában születtek. A többszöri körvezetőcsere után az előző tanév kezdetén került sor a fotósok és kisfilmesek körének átszervezésére, e tevékenységi formák fontosságának kihangsúlyozására. A korábbi kis létszámú körök kibővültek és a tanév folyamán a 6 fényképész és 2 kisfilmes csoport több mint 125 tanulónak biztosított élményt nyújtó, rendszeres, iskolán kívüli foglalkozást. A tanulók létszámának emelésével párhuzamosan már az első időszakban laboratóriumunk fejlesztésére, kibővítésére törekedtünk. Rendkívüli erőfeszítések után elértük, hogy már az első órákon biztosítottuk az optimális munkafeltételeket. Később meg — már a tanulók bevonásával is — majdnem önerőből jutottunk odáig, hogy minden egyes órára biztosíthattuk a film- és papírhíváshoz szükséges vegyszereket, hogy barkácsolással több olyan segédeszközt biztosítottunk laboratóriumunknak, amelyek ma már nélkülözhetetlennek is tűnnek. Állományunk fáradhatatlan gyarapítását igazolhatja az a tény is, hogy tanév végéig elértük : vegyszerek recept utáni házi keverésével akár az igényesebb központi laboratóriumok elvárásának szintjén dolgozzuk ki színes diapozitívjainkat. Elsőként szándékozom említeni a technikai vonatkozású kérdéseket, mert több éves oktatói és fotóművészi tevékenységem tapasztalatai alapján a fotóművész alapiskolája mégis csak a hosszú folyamat alatt elsajátítható technikai jártasság kell hogy legyen ; tehát a jövő fotóművészeink kinevelését a szakmai ismeretek tökéletesítésével kell kezdenünk. Természetesen, ezzel párhuzamosan, már a kezdő kisfényképészek esetében is, gondot fordítunk az úgynevezett „fotós szem“, a fotóművészi meglátás kialakítására. E célnak a megvalósítása már sokkal nehezebb. Tapasztalatom birtokában is kísérletezésnek nevezhetném az itt alkalmazott módszereket. Legelső lépésként a különböző szakfolyóiratok megrendelését és a régebbi, magángyűjteményemben lévő példányok kézbe adását tartottam fontosnak, így tanulóim már a fényképezőgép kézbevételével egy időben valamelyest megismerkedhetnek a hazai, valamint a szomszédos országok fotóművészeti alkotásainak legjavával, a művészi képekkel szembeni követelmények lényegével. Érthető, hogy különös gondot fordítottam a tanulók életkori sajátosságainak megfelelő képanyagok megfigyeltetésére és azok elemzésére. Jól bevált gyakorlatnak találom a megadott, vagy akár szabad témájú fotosétákat is, mert így lehetőség adódik a megfigyelésre, az észrevételek értékelésére és magára a fényképezésre. Az így készült képeket rendszerint már a következő órákon kidolgozzuk és kisebb házi kiállításokon bemutatjuk. Ebből az anyagból szelektálódik az évharmad végi és az év végi kiállítások anyaga. Az 1974—75- ös tanév sikeresebb fotóival például már a nagyközönség előtt is szerepeltek tanulóim. A közel 60 képből álló gyűjtemény a megye több helységében volt kiállítva. Lehetőségeinkhez mérten képek küldésével válaszolunk a különböző kiállítási és fotópályázati meghívásokra. Itt említeném meg, hogy a Régeni Pionírház által szervezett, már rendszeressé vált országos fotópályázaton egyik tanulóm — Béres Ádám — öregasszony című felvételével második díjat nyert. De nem is egyéni sikerekre törekszünk. A mozgalom jelentőségét abban látjuk, hogy évente több mint száz gyerek sajátítja el a fényképezés alapfogásait, s ki-ki hajlama és tehetsége szerint tovább fejlesztheti tudását, elindulhat a művészi próbálkozás útján. KOVÁCS LÁSZLÓ, a fotókör vezetője Csősz Attila : A Rétyi-nyír télen