Művelődés, 1996 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
Kevés olyan meghatározó egyénisége volt a romániai magyar színjátszásnak az utóbbi félszázadban, mint Harag György. Korán, fájdalmasan korán távozott közülünk. Most lett volna hetven esztendős, ha a kegyetlen kór el nem ragadja kereken tíz esztendeje. A kettős évfordulóra emlékezve a budapesti Várszínház előcsarnokában Harag György egész pályáját átfogó reprezentatív kiállítás nyílt múlt év novemberében. Ennek az anyagából Haragné Váli Ilona segítségével állítottuk össze naplórészletekből, visszaemlékezésekből, kritikákból, fényképekből álló ünnepi csokrunkat, amellyel a marosvásárhelyi Székely Színházat is köszöntjük, alapításának félszázados évfordulóján. Reméljük, hogy a kiállítás is eljut előbb-utóbb Erdélybe, Margittától, a szülővárostól Kolozsváron, tanulmányainak majd munkásságának egyik legfontosabb színterén át Nagybányáig, Szatmárnémetiig, Marosvásárhelyig, sőt Bukarestbe is - színházlátogató közönségünk gyönyörűségére és okulására. (szs) Harag György rendez Nehéz dolog Harag Györgyről elfogultan írni. Hiszen olyan új, eddig nem létező jelzőket kellene kitalálnom, amelyek lepipálják a régieket, azokat, amelyekkel eddig immár Európa-szerte méltatták-minősítették Harag művészetét. Ő ma romániai színjátszásunk egyik legszínesebb,legösszetettebb egyénisége. Ugyanakkor — s ez nem túlzás! — a különféle világszínházi törekvések alkotó útkereséseinek egyik jelentős mozgatója. Színpadi kísérletei hazai és külföldi porondokon egyaránt egy újító esztétika hitvallás gyakorlati megvalósításának, a színpadi realizmus új, korszerűbb fogalmának kikristályosodásához vezettek. Ha valaki egybegyűjtené és közzétenné Harag cikkeit, interjúit, alkotói vallomásait, különféle színhházi rendezvényeken elhangzott nyilatkozatait és nem utolsósorban próbákon elmondott „szövegeit", olyan érdekes könyv születhetne meg, amely meggyőződésem szerint a színpadi realizmusnak mint a korszerű világítás esszenciájának egyik lehetséges esztétikai megközelítésévé válna. Mit ért Harag György realizmuson? Nem pusztán egy stilisztikai címszót, hanem olyan művészi gondolkodásmódot, amely a társadalom tudományos ismeretében és elemzésének lehetőségeiben gyökerezik, s amelynek eredményeként létrejött a tükrözött valóságképek szintézise. Valóban, a Harag-előadások mélyreható társadalomelemzés szülöttei, a gondolat és cselekvés lényegét sűríteni-felvillantani képes metaforák. Azzal, hogy Harag a realizmusnak elsősorban nem stilisztikai jelentőséget tulajdonít, még nem tagadja egy stílus szükségességét. A stílus a művész világának koherens, egységes képe. Harag előadásainak stílusa több esetben előre elgondolt, de nemegyszer a kidolgozás, a próbák folyamán alakul ki. Azok, akik együtt dolgoznak vele, akik részt vesznek a próbáin (a próbák helyszíne ilyenkor művészektől, kollégáktól, kritikusoktól és nem utolsósorban barátoktól népes), láthatják, hogy Harag nem javasol munkatársainak előre gyártott megoldásokat, nem követ mereven egy előzetes elképzelést. Az alkotó munkafolyamat alatt kialakulnak az előadás fő erővonalai: a szereplők közötti kapcsolatok, a fontosabb jelenetek koreográfiája, a világítás, a díszlet stb., ezek mind változhatnak az utolsó próbáig, de mindig a lényeg alárendeltjei. A munkatársak !