Művelődés, 1996 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1996-01-01 / 1. szám

Kevés olyan meghatározó egyénisége volt a romániai magyar színjátszásnak az utóbbi félszázadban, mint Harag György. Korán, fájdalmasan korán távozott közülünk. Most lett volna hetven esztendős, ha a kegyetlen kór el nem ragadja kereken tíz esztendeje. A kettős évfordulóra emlékezve a budapesti Várszínház előcsarnokában Harag György egész pályáját átfogó reprezentatív kiállítás nyílt múlt év novemberében. Ennek az anyagából Haragné Váli Ilona segítségével állítottuk össze naplórészletekből, visszaemlékezések­ből, kritikákból, fényképekből álló ünnepi csokrunkat, amellyel a marosvásárhelyi Székely Színházat is köszöntjük, alapításának félszázados évfordulóján. Reméljük, hogy a kiállítás is eljut előbb-utóbb Erdélybe, Margittától, a szülővárostól Kolozsváron, tanulmányainak majd munkásságának egyik legfontosabb színterén át Nagybányáig, Szatmárnémetiig, Marosvásárhelyig, sőt Bukarestbe is - színházlátogató közönségünk gyönyörűségére és okulására. (szs) Harag György rendez Nehéz dolog Harag Györgyről el­fogultan írni. Hiszen olyan új, eddig nem létező jelzőket kellene kitalál­nom, amelyek lepipálják a régieket, azokat, amelyekkel eddig immár Európa-szerte méltatták-minősítet­­ték Harag művészetét. Ő ma romániai színjátszásunk egyik leg­színesebb,legösszetettebb egyénisége. Ugyanakkor — s ez nem túlzás! — a különféle világszínházi törekvések alkotó útkereséseinek egyik jelentős mozgatója. Színpadi kísérletei hazai és külföldi poron­dokon egyaránt egy újító esztétika hitvallás gyakorlati megvalósításának, a színpadi re­alizmus új, korszerűbb fogalmának kikristályosodásához vezettek. Ha valaki egybegyűjtené és közzétenné Harag cikkeit, interjúit, alkotói val­lomásait, különféle színhházi rendez­vényeken elhangzott nyilatkozatait és nem utolsósorban próbákon el­mondott „szövegeit", olyan érdekes könyv születhetne meg, amely meg­győződésem szerint a színpadi re­alizmusnak mint a korszerű világítás esszenciájának egyik lehetséges esztétikai megközelítésévé válna. Mit ért Harag György re­alizmuson? Nem pusztán egy stilisztikai címszót, hanem olyan művészi gondolkodásmódot, amely a társadalom tudományos is­meretében és elemzésének le­hetőségeiben gyökerezik, s amelynek eredményeként létrejött a tükrözött valóságképek szintézise. Valóban, a Harag-előadások mélyre­ható társadalomelemzés szülöttei, a gondolat és cselekvés lényegét sűríteni-felvillantani képes meta­forák. Azzal, hogy Harag a re­alizmusnak elsősorban nem stilisztikai jelentőséget tulajdonít, még nem tagadja egy stílus szük­ségességét. A stílus a művész világának koherens, egységes képe. Harag előadásainak stílusa több esetben előre elgondolt, de nem­egyszer a kidolgozás, a próbák folyamán alakul ki. Azok, akik együtt dolgoznak vele, akik részt vesznek a próbáin (a próbák hely­színe ilyenkor művészektől, kollégáktól, kritikusoktól és nem utolsósorban barátoktól népes), láthatják, hogy Harag nem javasol munkatársainak előre gyártott meg­oldásokat, nem követ mereven egy előzetes elképzelést. Az alkotó munkafolyamat alatt kialakulnak az előadás fő­ erővonalai: a szereplők közötti kapcsolatok, a fontosabb jele­netek koreográfiája, a világítás, a díszlet stb., ezek mind változhatna­k az utolsó próbáig, de mindig a lényeg alárendeltjei. A munkatársak !

Next