Művelődés, 1996 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1996-10-01 / 10. szám
yy zettel jóllakni a finom húslevesből és puhára sült majorságból, ami első napon volt. (...) Egy kis délutáni pihenő után megint összejöttek, de az már beszélgetés és barátkozás volt. És azután is így volt ez minden esztendőben. (...) Vacsora után néha társasjátékot játszottak, ahol körülröpültek a szellemes mondatok replikázva és nagy volt a kacagás és mulatság. Egy ilyen estére különösen emlékszem, amikor Kuncz Aladár volt a tanár, aki a főherceget - néha Molter, néha Dsida Jenő - vizsgáztatta. Akármilyen hülyén válaszolt a főherceg, a tanár meg kellett magyarázza, kimagyarázza a leglehetetlenebb választ is, hogy a főhercegnek igaza legyen és persze átmenjen a vizsgán. Én mindig nagy pártolója voltam a művelődésnek, segítettem is könyvtárat alapítani a faluban, látva, hogy mennyi tehetséges ember van nálunk. Este beszéltem Jánossal, akkor mindenki lefeküdt és tudtunk kettesben lenni, hogy kár volna ki nem használni az írókat a nép művelésére. Így történt, hogy a másnapi gyűlésen János megkérte őket, ne rohanjanak el az utolsó délután, de adják meg azt az örömöt a falu népének, hogy olvassanak fel a műveikből. (...) Olyan népszerű lett ez az utolsó délután, hogy más helyekről is jöttek, és a végén János az utolsó napra küldött meghívást román és szász íróknak is, hogy ismerkedjenek és közeledjenek egymáshoz az alkotó szellemek. (...) Olosz Lajos, a nagy sportember egyszer azt indítványozta, hogy az utolsó napi szereplés helyett menjünk egy havasi kirándulásra. Akkor még járt Galonyán a fakitermelő kisvasút. Azzal mentünk fel az Isten széke alattig. Egy nagy, hosszú kaliba előre el volt készítve, hogy kint tudjunk halni. Úgy emlékszem, a családon kívül vagy tíz író vállalkozott erre. Még Berde Mária is. Gyönyörű idő volt, friss, illatos a levegő. Mikor este lett és mindenki elhelyezkedett, nagy tüzet gyújtott a vadőr, ami éppen olyan hosszú volt mint a kaliba, egész fák voltak rádöntve s égtek csillogva. Kádár Imre - aki mikor János átvette a kolozsvári színházat, a János kérésére igazgató és rendező lett - mivel a tűz olyan volt, mint a színpadi világítás, nem tudott ellenállni, hogy annak is ne használja. Oda állította Berde Máriát, aki akkor már pizsamában volt, és Dsida Jenőt, aki annyira tele volt boldog inspiráló lánggal, hogy csak versben beszélt, beszélt és Mária válaszolt. Zengett a hangjuk a csendes erdőben és mélyen vésődött belénk az a tudat, hogy a magyar költők milyen tehetségesek. Felejthetetlen éjszaka volt. Erről az útról emlékezik Olosz Lajos is a Havason című versében, melyet Jánosnak dedikált s még 1971-ben is, mikor megküldte nekünk a versei új kiadását, ebből a versből idéz a dedikációban: „Szédítő mélységeknél véget ért az út. / Úgy zuhant le, mint a kút fala. Párkányra kúsztak / és halványkék köd alól / felragyogott reánk rengeteg erdők / sötétzölden ringó alpesi tava. Kemény Jánosnak és feleségének az istenszéki kirándulás boldog emlékével." Úgy látszik, az írók számára is felejthetetlen lehetett ez az út, s Jánosnak és nekem ez volt a legnagyobb elégtétel. (...) Ha Vécsre megyek, most már egyedül, a János sírjához, jönnek velem az emlékekben a sok-sok kedves írók is. A régi vendégek. A teljes szöveg Maroshévízen a Kemény családtól a Kemény János Alapítványának adományozott anyagban található meg cím és aláírás nélkül. Krónika Május 3- án a Csíkszeredai Corvina Könyvesházban bemutatták Cseke Péter Vigyázó torony (Beszélgetések Debreczeni Lászlóval) című kötetét. Házigazda Szatmári László volt. (Hargita Népe, máj. 4.) - a Csíkszeredai Golden Galleryben Gaál András pasztellképeiből nyílt kiállítás. (Hargita Népe, máj. 4.) - Sepsiszentgyörgyön a Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében kortárs fiatal írók találkoztak olvasóikkal. Jelen volt Balázs Imre József, Bencze Annamária, Fekete Vince, György Attila, Karácsonyi Zsolt, Kelemen Hunor, Lakatos Mihály, László Noémi, Lövétei Lázár László, Orbán János Dénes, Papp Sándor Zsigmond, Sántha Attila, a beszélgetés irányítója Bogdán László volt. (Háromszék, máj. 4.) 4- én megtartotta millecentenáriumi ünnepi közgyűlését az Erdélyi Múzeum Egyesület Kolozsváron a Protestáns Teológia dísztermében. A rendezvény fénypontja Jakó Zsigmond emlékbeszéde volt. (Szabadság, máj. 6.) Körösfőn zajlott le az immár hagyományossá vált kalotaszegi népdalverseny a Riszegtetőn. A környékbeli iskolák képviselőin kívül sok külföldi részvevője is volt a rendezvénynek. Itt osztották ki először a Pro Kalotaszeg-díjat, a vidék támogatásáért, legtöbbet tett alapítványoknak. (Szabadság, máj. 6.) Erdőszentgyörgyön leleplezték Rhédey Claudia mellszobrát, Székely József alkotását. A Rhédey-palotában a főúri család disznatói ágáról tartott előadást Csősz Irma, Nagy Szőke Péterné, Bíró Salat Anna, Bálint Beáta és Fazakas Mariska disznatói nótákkal működött közre. A meghívottakat Bartos Miklós iskolaigazgató mutatta be, Osváth Magdolna a székelyudvarhelyi szobrászművészt méltatta, Beke Sándor az ugyancsak székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat kiadó köteteit ismertette. (Népújság, máj. 7.) 5- 12-e között Nagyváradon ötödik alkalommal tartották meg a Varadinum rendezvénysorozatot, melynek keretében volt könyvbemutató, tudományos ülésszak, tárlatmegnyitó, sajtótörténeti kiállítás színielőadás, kórushangverseny, ifjúsági művelődési vetélkedő, polgári fórum, ökumenikus istentisztelet. (Bihari Napló, máj. 7-14.) - Szatmárnémetiben hazai magyar és román, valamint külföldi színtársulatok részvételével