Művelődés, 1998 (51. évfolyam, 1-12. szám)

1998-02-01 / 2. szám

Lengyel Imre professzor által el­végzett csontkémiai vizsgálatokat. Egyező eredmény esetén lehetne csupán kimondható, hogy a letét a barguzini csontvázzal azonos! Itt jegyzem meg, hogy e lépések szükségessége olyannyira kétség­bevonhatatlan, hogy az 1990 januá­ri moszkvai háromoldalú (SzuTA, MTA, BCs) tudományos konferen­ciát is megelőzte egy ulan-udei hi­vatalos azonosítás, amikor Farkas Gyula professzor és Kiszely István az ásatás befejezését követően nemzetiszín szalaggal átkötött fémládában sorsára váró csontváz­nak a barguzini lelettel való azo­nosságát vette jegyzőkönyvbe, töb­bek között e sorok írójának szem­ta­núsága előtt. 4) Az azonosság megállapítá­sát követően egy szakértő harma­dik fél (pl. az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet és a SOTE Igazságügyi Orvostani Intézet) felkért munkatársaiból álló bizott­ság vehetné a csontvázból a szük­séges csontmintát, amelyet három egyenlő részre kellene osztani, s egyet-egyet át kellene adni a BCs­­nak, valamint az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet által ja­vasolandó angliai és németországi társintézetnek az­ óhajtott DNS- vizsgálat nem-meghatározásra történő elvégzésére. Ezt a vizsgá­latot úgy volna helyes lebonyolíta­ni, hogy hiteles körülmények kö­zött két-két új csontmintát kellene venni hasonló korban eltemetett, s megállapítható nemű barguzini és magyarországi csontvázakból, majd ezeket a mintákat is három­három részre osztva és véletlen­­szerű számozással ellátva, mellé­kelni kellene az 1989. évi barguzi­ni csontváz vizsgálatra küldendő mintáihoz. 5) Ugyancsak az előző pontban megnevezett bizottsághoz kellene megküldeni a három részletes szakértői véleményt, s amennyi­ben annak eredményei alapján az 1989. évi barguzini csontváz ezút­tal is (3:0 vagy 2:1 arányban) nói csontváznak bizonyulna, a kuta­tást egyszer s mindenkorra le kel­lene zárni, a meghurcolt csontvá­zat pedig Barguzin temetőjében, s nem a Barguzin Köztársaságban (sic!: K. B.: Hol keressük Petőfit? Kurír, szept.19. 8.) tisztességesen vissza kellene temetni. 6) Amennyiben a három vizs­gálat 3:0 vagy legalább 2:1 arány­ban férfinak jelölné meg a bar­guzini csontmintát, akkor lépne érvénybe mondanivalóm harma­dik része, azaz véleményem sze­rint tehát csupán ekkor, a barguzi­ni csontváz férfinak kimondása esetében lehetne kierőszakolható a Petőfi-síremlék felesleges, indo­kolatlan és értelmetlen felnyitása. Az ismételt elutasító jelzőket az indokolja, hogy a költő Szibériába kerülésére vonatkozó írásbeli for­rások hiányán még a barguzini csontváz esetleges férfi mivolta sem változtatna semmit, amint azt az MTA Elnökségének 1991. febru­ár 26-i ülésén hozott határozata rögzítette. A barguzini csontma­radványok, „az azonosságot nem bizonyították volna önmagukban, ha véletlenül nem nőtől, hanem férfitól származnak. Nem elég ugyanis valahol egy temetőben addig keresgélni a különböző csontok között, amíg a célnak ép­pen megfelelőnek látszó maradvá­nyok kerülnek elő. Mindenekelőtt azt kell hitelt érdemlően bizonyí­tani, hogy a kérdéses személy va­lóban kimutathatóan oda kerülhe­tett." (Nem Petőfi! 246.­ 7) A szakszerű műemléki mun­kán kívül e feltáráshoz szükséges egy szakértői bizottság felállítása Szendrey Júlia (Barabás Miklós rajza - részlet) A nemzető­r Petőfi (Barabás Miklós kórajza)

Next