Művelődés, 2019 (72. évfolyam, 1-12. szám)
2019-02-01 / 2. szám
könyvesház a tordai és aranyosszéki nemzetőrök Kolozsvárra, majd onnan Csúcsára vonultak vissza, Tordát pedig a császárikirályi sereg megsarcolta. A szerző az 1849-es eseményeket egy külön fejezetben tárgyalja. Tordára december 29-én Czetz János alezredes vezette dandár vonult be. A nemzetőrséget újjászervezték, négy századot vadászalakulatokká szervezték át, amelyek - dicséretre méltatlan tevékenység után - betagolódtak a 2-es számú honvéd vadászezredbe. Ezen alakulatok Zsibónál adták meg magukat. A megye felső kerületében egy szabadcsapat is alakult, melynek alapító parancsnokát, Szabó Lajos ügyvédet Bem József hadbíróság elé állította. Tordára végül 1849. augusztus 15-én orosz, öt nappal később császári sereg vonult be. A következő rész Aranyosszék nemzetőrségét veszi górcső alá: április 12-én hoztak döntést a nemzetőrség létrehozásáról, melyet azonban nagyon nehezen sikerült felfegyverezni. A nehézségek ellenére székben a nyár folyamán önkéntes mozgó nemzetőr alakulatot is létrehoztak. A szék nemzetőrei részt vettek a Nagyenyed környéki harcokban, novemberben viszont kénytelenek voltak északi irányba, a Kincses Város felé visszavonulni. A nemzetőrség 1849 elején történt újjászervezése és a Medgyest visszafoglaló aranyosszéki szabadcsapat rövid története külön alfejezetben kerül bemutatásra. A könyv következő (Részben Torda megyei és aranyosszéki kiegészítésű alakulatok című egységében Süli Attila azon honvédalakulatok (a 11., a 32., a 75. és a 134. számú honvédzászlóalj) történetét mutatja be röviden, amelyek személyállománya legalább részben Torda vármegye és Aranyosszék területéről származott. Ezek között akad olyan, amely kiegészítését eredetileg is az említett területről nyerte részben (11.) vagy teljesen (32. és 134.), illetve van olyan is (75.), amely 1848 végén részben a vármegyei és széki nemzetőrség elemeiből szerveződött. Az alakulatokból a 11. és 134. számú zászlóalj 1849. augusztus 18- án Dévánál, másik kettő pedig Zsibónál tette le a fegyvert, mindkét esetben az oroszok előtt. A 11-es honvédzászlóaljról külön megjegyezzük, hogy egyike volt a veressipkás alakulatoknak, ráadásul egyik legjobb parancsnoka a Tordán született Szigeti Csehi Miklós őrnagy volt. A kötet további részét a szerző által közreadott források képezik, amelyeket ő három csoportba sorolt: levéltári források, korabeli sajtóanyag, valamint egodokumentumok (az események szemtanúi által írt naplók, visszaemlékezések). A 32 iratból álló levéltári anyagot szinte kizárólag a polgári hivatalok elöljárói, katonatisztek vagy magánemberek (pl. Szabó Lajos ügyvéd, Csutak Dávid huszárszázados, Egloffstein Albert alezredes, tordai térparancsnok) különböző katonai vagy polgári hatóságok vezetőivel (pl. Thoroczkai főispán, Csányi László és Vay Miklós országos teljhatalmú biztosok, Országos Honvédelmi Bizottmány) való levelezése teszi ki. Kivételként kiemeljük a Tordai vármegyei polgári kör Magyar Nemzeti Levéltárban (MNL) őrzött programját (60-67 o.). ... jövőbeli terv olyan forráskiadvány, amely Aranyosszék 1848-49-es iratait foglalja magába. A közzétett sajtóanyag az Ellenőr, a Kolozsvári Híradó, a Honvéd, valamint a Szabadság című lapokban megjelent 11 tudósításból áll. Olyan eseményekről írt cikkeket lehet olvasni, mint pl. Vay Miklós tordai látogatása (107 o.), a helybeli nemzetőrség létrehozása (108 o.) vagy vármegyben zajló események (116-119 o.). A harmadik alfejezetben az olvasó egy névtelen tordai polgár Süli által korábban kiadott naplóját (126-202 o.), Lászlófalvi Velics Károly a 2. sz. vadászezred századosa, későbbi emigráns által összeállított és az eredetileg Történelmi Lapokban megjelent jegyzeteket (203-222 o.), valamint Aranyosrákosi Bíró Sámuel, a Mátyás-huszárezred tizedese által papírra vetett visszaemlékezést (223-228 o.) olvashatja. Ez utóbbi Bözödi György író, történész hagyatékában, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) levéltárában található. A könyvet a Torda megyei alakulatok létszámjelentései, illetve az aranyoszszéki egységek létszámkimutatásai, a Rövidítések feloldása című rész, illetve a Képmellékletek zárják. Az utolsó előtti fejezetben a felhasznált irodalom, illetve a levéltári források származási helye (MNL, Osztrák Nemzeti Könyvtár, Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára) van feltüntetve. Jó választásnak tartjuk az egyszerűségre törekedő jegyzetapparátust (lapalji név-év módszer), viszont szerencsésebb lett volna, ha a szakirodalom, a levéltári források és a különböző rövidítések külön-külön alfejezetben lettek volna feltüntetve. Továbbá sajnálatos módon a szövegbe becsúszott néhány központozási hiba (pl. „görög-katolikus", mondatvégi pont hiánya) is. A mellékelt képanyag között 48-as személyiségek (Vay Miklós és Csányi László országos teljhatalmú biztosok, Petőfi Sándor költő) arcképét, tordai műemlékeket (a mai torony nélküli ótordai református templomot, a vármegye házát, az unitárius gimnáziumot), Torockószentgyörgy, illetve a Tordai-hasadék látképét ábrázoló litográfiát (mindkettő - nagyon találóan - a könyv elülső, illetve hátsó borítóján is látható), és a különböző alakulatok (gyalogos nemzetőr, székely határőr huszár, honvéd gyalogos és vadász) egyenruháiról készült illusztrációkat láthatjuk. A könyvet 2018. december 7-én mutatták be Tordán, a helyi polgármesteri hivatal (egykori vármegye háza) tanácstermében. Itt elhangzott, hogy a tordai gyalogos és lovas nemzetőrök zászlóit a HIM gyűjteményében őrzik, továbbá arról is szó esett, hogy jövőbeli tervek között szerepel egy olyan forráskiadvány megjelentetése, amely Aranyosszék 1848-49-es iratait foglalja magába. A kötetet ajánljuk mindazok figyelmébe, akik általánosan a magyarországi 1848-49-es forradalom és szabadságharc története vagy specifikusan a Torda vármegyei és aranyosszéki szabadságharc alatt lezajlott események iránt érdeklődnek. Továbbá érdeklődéssel várjuk a készülő ’48-as Aranyoszszék-forráskiadványt! *Süli Attila: Torda vármegye és Aranyosszék szabadságharca 1848-49-ben. Tortoma Könyvkiadó, Barót, 2018. 271 o. • • Süli Attila Torda megye és Aranyosszék LXXII. évfolyam 2019. február • 27