Művészet, 1961 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1961 / 1. szám

A főváros gazdag élete, hétköznapjainak mozgalmassága, történelmi eseményekben játszott szerepe minden lakosa előtt jól ismert. Művészetéről, e művészeti életben játszott szerepéről azonban korántsem mondható el ugyanez. Alkotó művészeink zöme a világvárosban tölti életét, s ha el is jutnak hetekre, egyesek hónapokra más, a természettel közvetlenebb kapcsolatot mutató vidékre, nagy alkotásaik itt születnek, az élmén­yek feldolgozása, kiértékelése itt törté­nik. Ismert előttük minden ami régi, s felfedezik a születő újat az emberben és a városban egyaránt. Erre bőségesen nyílt lehetőségük az elmúlt tizenöt esztendőben. A háború pusztító kezétől sújtott házak helyreállításával egyidejűleg épülő új lakótelepek, középületek, monumentális sportlétesítmények. A FELSZABADULT BUDAPEST gyárak, intézmények új színfoltot jelentenek a városképben. Most első ízben nyílt alkalom reprezentatív módon be­mutatni egy kiállítás keretei között Budapest művészetének elmúlt tizenöt esztendejét. A Magyar Nemzeti Galéria helyiségeiben a Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztálya a vendéglátó intézménnyel közösen fáradozott azon, hogy a Fővárosi Tanács áldozatkészségéből és kezde­ményezéséből született terv minél sikeresebben valósulhas­son meg. A kiállítás rendezői igyekeztek bemutatni a leg­jelentősebb alkotásokat: közel négyszázhúsz építészeti, szobrászati, festészeti, iparművészeti művet. A kiállítás is mutatja, hogy az építészek és képzőművészek együttműk­ödése jó úton halad, bár ezen a téren még sok a tennivaló. Az épít­kezési beruházások két ezrelékének felhasználása révén mű­vészeink törekednek arra, hogy megtalálják a legkorszerűbb és a legmegfelelőbb, szenesen az építészeti objektumokhoz kapcsolódó díszítőelemet. A Fővárosi Tanács által ez alkalomból kiírt pályázatra beérkezett művek közül aránylag keveset, nyolcvannyolc alkotást tartott a zsűri bemutatásra alkalmasnak. A rendező bizottság a sok száz műből kiválasztott anyagot nemcsak esztétikai szempontok alapján mutatta be — bár Szabó István építész elgondolása a rendezés során ezt messze­menően figyelembe vette — hanem témakörönként csopor­tosítva igyekezett az egésznek eszmei mondanivalóját hang­súlyozni, azt a tényt, hogy a magyar művészeti élet számára is döntő hatással volt az ország felszabadítása, hogy ezzel új, nagyszerű kulturális program megvalósítása vált lehetővé. Nyitányként természetszerűen adódott a szocializmus ma­gasztos eszméjét hirdető, a felszabadulást szimbolizáló emlékművek bemutatása, majd az újjáépítés fáradságos, de heroikus munkáját megjelenítő, a romok között lassan meg­induló életet grafikai műveken, festményeken ábrázoló alkotások felsorakoztatása. Az épülő hidak elválaszthatatlan kapcsolatot jelentenek a két városrész között, nem véletlen, hogy romos állapotában és helyreállítás közben egyaránt szívesen foglalkoztak művészeink megörökítésükkel. A riportrajzok friss rögtönzései mellett maradandó értékű képek emlékeztetnek a város legújabb történetének hősi periódusára. A Kossuth-híd, a Margit-híd, a Lánchíd, s a most épülő Erzsébet-híd időrendi sorrendben mutatja az egyes szakaszokat és jelzi a művészek nem szűnő érdeklődé­sét, szeretetét a közös ügy iránt. A Szabadság téri Felszabadu­lási Emlékmű domborműveinek első rajzai mellett láthatók a biztos plasztikai tudást mutató szovjet parlamenter emlék­művek, a gellérthegyi emlékmű egyik jelképessé vált figurája — már elválaszthatatlanul hozzátartoznak a város arculatához, eggyéforrtak a korábbi városképpel. Tar István: Ferenczy Károly Károly Ferenczy Kapon Csepenifu Sző­nyi István: A csepeli posta falfestményének vázlata — Ébhauche de la peinture

Next