Művészet, 1985 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám
Kleberg, a kutyabohóc és más furcsaságok Jaime Wyeth - impressziók Kleberg, a bal szeme köré festett monoklival, először az Andy Warhol kiadásában megjelenő Interview magazin társasági rovatából nézett szembe velem, a kameravigyorral mosolygó Teddy Kennedy Jr. portréja mellől. A jól idomított kutyák nyugalmával leste a láthatatlan gazdi parancsait. Amikor először lapoztam felszínesen végig az újságot, a festett szemű kutya portréjához mindig visszatértem. Akkor még azt hittem, hogy IGAZI. Jamie Wyeth vernisszázsának riportképei között szerepelt, amelyek modelljei mind szerepet játszottak, ha más okból nem, akkor azért, mert a kamera jelenléte feszélyezte őket. Kleberg volt közöttük a legfegyelmezettebb, a legkevésbé bohém. Okos pofáján a fekete karikát egyre tragikusabb jelnek láttam, mintha méltóságában alázták volna meg a travesztáló gesztussal. Azt kezdtem érezni, hogy én vagyok a gazdi, vagy legalábbis mindketten szeretnénk, ha gazdivá válhatnék. Természetesen rájöttem, hogy „csak" egy festmény kokettál velem, sőt a szomszédos riportképek mosolygó beavatottjai éppen Klebergen, és nem kevésbé rajtam, mulatnak. Amint lehetett, felkerestem a New York-i Coe Kerr Galériát: látni akartam Kleberget szemtől szembe. Két éve izgattak Jamie Wyeth, néhol a zseni, néhol a dilettáns attribútumaival megdöbbentő látomásai, de a Kleberg figura tisztasága valami újat ígért. Nem csalódtam, a három Kleberg-kép - Tanulmány a Kleberghez. 1984, Kleberg - Fejtanulmány, 1984, Kleberg, 1984 - talányos egyértelműségével fogott meg. Nyoma sincs Wyeth romantikus gesztusainak, sem szürreális lázálmainak, és Rockwell Kent hatását sem érzem itt már, aki pedig erősen befolyásolta Jamie Wyeth természeti képeit, és akinek régi házát meg is vásárolta A Kleberg-portrék tiszta képek, és felkavaró egyszerűséggel beszélnek a viszony meghittségéről, amelyben Jamie Wyeth a festészettel és az állatokkal él. A legfontosabb és legújabb kutyaportré, a Kleberg, 1984-ben készült olajjal, vászonra. Minden részlet helyzete végletesen lezárt, csak az ugrásra kész, figyelmező ülésben feszülő Klebergről érezzük, hogy legszívesebben hozzánk ugrana a képről. Nem vált „szerves részévé" annak, noha érezzük a tátongó lyuk otrombaságát, amely a sikeres ugrás után a festményen maradna. Kleberg 1 53