Művészet, 1985 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám

Kleberg, a kutyabohóc és más furcsaságok Jaime Wyeth - impressziók Kleberg, a bal szeme köré festett monokli­val, először az Andy Warhol kiadásában megjelenő Interview magazin társasági rovatából nézett szembe velem, a kamera­­vigyorral mosolygó Teddy Kennedy Jr. portréja mellől. A jól idomított kutyák nyu­galmával leste a láthatatlan gazdi paran­csait. Amikor először lapoztam felszínesen végig az újságot, a festett szemű kutya portréjához mindig visszatértem. Akkor még azt hittem, hogy IGAZI. Jamie Wyeth vernisszázsának riportképei között szerepelt, amelyek modelljei mind szere­pet játszottak, ha más okból nem, akkor azért, mert a kamera jelenléte feszélyezte őket. Kleberg volt közöttük a legfegyelme­­zettebb, a legkevésbé bohém. Okos pofá­ján a fekete karikát egyre tragikusabb jelnek láttam, mintha méltóságában aláz­ták volna meg a travesztáló gesztussal. Azt kezdtem érezni, hogy én vagyok a gazdi, vagy legalábbis mindketten sze­retnénk, ha gazdivá válhatnék. Természetesen rájöttem, hogy „csak" egy festmény kokettál velem, sőt a szom­szédos riportképek mosolygó beavatottjai éppen Klebergen, és nem kevésbé rajtam, mulatnak. Amint lehetett, felkerestem a New York-i Coe Kerr Galériát: látni akartam Kleberget szemtől szembe. Két éve izgattak Jamie Wyeth, néhol a zseni, néhol a dilettáns attribútumaival megdöbbentő látomásai, de a Kleberg figura tisztasága valami újat ígért. Nem csalódtam, a három Kleberg-kép - Tanulmány a Kleberghez. 1984, Kleberg - Fejtanulmány, 1984, Kleberg, 1984 - talányos egyértelműségével fogott meg. Nyoma sincs Wyeth romantikus gesztu­sainak, sem szürreális lázálmainak, és Rockwell Kent hatását sem érzem itt már, aki pedig erősen befolyásolta Jamie Wyeth természeti képeit, és akinek régi házát meg is vásárolta A Kleberg-portrék tiszta képek, és fel­kavaró egyszerűséggel beszélnek a vi­szony meghittségéről, amelyben Jamie Wyeth a festészettel és az állatokkal él. A legfontosabb és legújabb kutya­portré, a Kleberg, 1984-ben készült olaj­jal, vászonra. Minden részlet helyzete vég­letesen lezárt, csak az ugrásra kész, figyelmező ülésben feszülő Klebergről érezzük, hogy legszívesebben hozzánk ugrana a képről. Nem vált „szerves ré­szévé" annak, noha érezzük a tátongó lyuk otrombaságát, amely a sikeres ugrás után a festményen maradna. Kleberg 1­ 53

Next