Művészet, 1985 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám
marcona sorköteles bizony a legkevésbé sem hadra fogható. Kevesen látták ezt ilyen tisztán a popkultúra zenitjén, amikor minden példakép ilyen szerelésben járt. Szimbolikus jelentőségűnek érzem, hogy a sebességen és a mesterséges létfeltételek elfogadásán alapuló életforma forradalmának kifáradása idején jelent meg a széles nyilvánosság előtt ez az akkurátusán és lassan dolgozó festő, aki érdeklődésével és életszemléletével az amerikai vidék életformájához kötődött: a romantikus ősvadonokhoz és sziklaszigetekhez, az állatok közelségéhez és a régi típusú farmok megművelésre váró földjeihez. Nem véletlen, hogy pont Monhegan szigetén van három állandó lakóhelye közül az egyik, ahol a sziklák közé épültek a házak, nincsenek elektromos vezetékek, lehetetlen a szigeten járművel közlekedni, és a fehér miseruhákba öltözött papok ma is megáldják minden tavasszal a halásztelepülés csónakjait, hogy ősszel minél több térhessen téli pihenőre. Jamie Wyeth érdeklődését alkatának két sajátossága határozza meg: mindig festő, amerikai festő akart lenni, és mindig az amerikai őstermészeti világ magától értetődő részeként, munkásaként élt. A Pennsylvania állambeli Chadds Fordon lévő farmon nevelkedett, csak a nyarakat töltötték Maine államban, a Monhegan szigeten. 1968-ban kötött házasságát követően vette a gyönyörű nevű Point Lookout (Tájékozódási pont) farmot Delaware államban és a már említett Kent házat a szigeten. Tanulmányai befejeztével T. H. White Az eredendő és eljövendő király (The Once And Future King) című könyve volt meghatározó élménye, melyben Merlin, a varázsló úgy neveli Arthur Pendragont, hogy egy madár, egy hal és más állatok testébe helyezi őt. Ebben az időben idejét egy közeli farmon töltötte, ahol a legkülönbözőbb állatok éltek teljesen szabadon. Amikor a farm tulajdonosa a gazdaság megszüntetésére kényszerült, Wyeth vette át az állatokat, holott neki is voltak már telivér lovai és egy vadbölénye. Az állatokkal jelenleg is együtt él: egy farkast tart a nappali szobájában, különleges tartályokat építtetett, amelyekből szabadon tanulmányozhatja a cápák szokásait, és műtermet rendezett be egy pajtában, amelynek álmennyezete alatt tisztán hallja mosómedvéi randalírozását. Kedvence egy Den Den nevű, nagyra hízott disznó volt, különlegesen görbe orra miatt. Amikor két éve alaposabban megismertem Jamie Wyeth festészetét, először engem is disznókról szóló festményei ragadtak meg. („Oh, nem, már nem fest disznókat" - mondta a Coe Kerr Galéria háziasszonya, amikor az újabb disznóportrék után érdeklődtem. A sok nagyszerű disznófestmény közül, az 1978-ban festett Baby Jane nyáron (Baby Jane in Summer) című a kedvencem, több ok miatt is. A témája: Baby Jane, a vaskos testű disznónőstény, a teljesen „felszakadt", erős, hajnali fényben, farral felénk, az ólajtóban áll, és talán a korán távozni kényszerült kedves, távolodó alakja után néz. Lehet az is, hogy csak felidézi a régebben távozót, aki többet nem jön (egy böllér kése által meghiúsult románc). A festmény dramaturgiája, mindenesetre egyértelmű, hasonló témájú rokokó képek tömegét idézi, csak ez a leány más, mint azok voltak. A farka vidáman kunkori, mint a népmesékben, ülepén ott látni az elhasznált szalmát, és az ól oldalában kikészítve várja a gazdát a friss álomnak való. Az ajtófélfához közeledés gesztusa is hiteles: kocaként jólesik a hajnali dörgölődzés, leányként pedig, melyik megidézett művészettörténeti példa lányalakjai nem állnak az ajtófélfa sarka felé dőlve? Másrészt, a kivitelezése: akvarellképen ritkán láttam ennyire drasztikus, arcul csapó fényt, mint amilyen itt a hajnali égbolt kis darabja. A zöld növényzet, elmosódó, szabálytalan kontúrvonala azt sugallja, hogy a kép alsó részét kiszakították valahonnan. Elmaradt a folytatás. Baby Jane felálló jobb füle, mintha pótolni akarná a strukturálisan pótolhatatlant. Próbálkozása, természetesen, mit sem ér. Az ajtó előtti mező lágy zöldje, tartózkodásával csak hangsúlyozza a reménykedő, ormótlan disznóforma és a drasztikus, hideg fényvilág összemérhetetlenségét. Harmadrészt, a mögöttes jelentés vagy szemtelenkedés. A Baby Jane név a közelmúlt amerikai társasági életében védett. Baby Jane Holzer a hatvanas évek pop-társaságának királynője volt, a hatvanas évek valamelyikében „AZ ÉV AMERIKAI LÁNYA". Egy életforma női emblémája. Ki ne emlékezne a mai harmincasok-negyvenesek-ötvenesek közül Lou Reed és a Velvet Underground híres slágerére: Sweet Baby Jane? Baby Jane Holzer már természetesen, nem tizenéves, nem a Beatles és a Rolling Stones udvartartásának irigyelt papnője, mint annak idején Tom Wolfe-nál olvashattuk magyar 3 Jamie Wyeth: Andy Warhol portréja, olaj, vászon, 76x60 cm, 1976 3 55