Művészet, 1985 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11-12. szám
ügynököt, akik mindenkit beköptek, akiről valamit is megtudtak. Ezek ott mímelték közöttünk a graffitizást. Szóval a yard is beállt festeni. Mostanában már veszélyes együtt járni, így aztán egyedül tűnök el valami félreeső helyen, oldalvágányon, ahova kitolnak egy-egy szerelvényt. De újabban rákaptam a vászonra is. Otthon felteszek egy-két dzsesszlemezt, és közben nyugodtan festek. A vásznon alaposabban lehet dolgozni, több figyelmet fordíthatok a technikára, mert nem kell állandóan a kutyákra és a rendőrökre fülelnem. Sokan azt hiszik, a vászon nem is graffiti, de hát szerintem az, mert a graffitinak a betű a lényege, így aztán mindegy, hogy mire van festve. Persze, a metró azért mégiscsak más egy kicsit. A neved ott robog szerte a városban, és ez izgalmas érzés. Tudom, hogy az emberek látják és figyelik képeimet. Érzem, hogy mindig várnak tőlem valami üzenetet." Futura 2000 a legismertebb metrófestő. Már közületi megrendeléseket is kapott. Hatalmas falképet festhetett az Amerika Bank hongkongi irodaházába. Sikerének titkát sokan abban látják, hogy nevén kívül más idiómákat is feldolgoz. Tulajdonképpen ő az első, aki a műkereskedelem figyelmét a graffitira irányította. Hangoztatja, hogy reminiszcenciákat érez a klaszszikusok irányában, s különösen Kandinszkijhoz, az ő dinamikus absztrakciójához vonzódik. „Ha művész vagy és azt mondják rád, romantikus vagy ez nagyszerű." És ezt már 1972-ben mondta, akkor, amikor éppen elindult a koncept művészetek mindent elemészteni akaró hadjárata. Futura 2000, akár a többiek, a stílust teljes szabadsággal kezeli. A fiatalabb generáció nem sokban különbözik az első sztároktól, és az elsőként sztárrá avatottak is csak abban az előttük lévő sok száz névtelentől, hogy ambiciózusabbak voltak, olyanok, akik imázsaikat, felvett nevüket belekényszerítették ismereteinkbe. A graffiti eme befutott nemzedéke - mert képeiket és vagonjaikat gyűjtik már - valójában nem aluljárós társulat. Nem az a fajta szakadt típus, amit mi itt a Batthyány téri vagy egyéb aluljárók környékéről megismerhettünk. A New York-i graffitisek mai befutott nemzedéke fekete- és fehérközéposztálybeli gyerekekből áll, tele ambícióval és a sikerre éhség romantikájával felfegyverzetten. Nyilvánvaló mese, hogy a művészetről semmit nem tudnak, de jól hangzó reklámfogás. Futura 2000 ny ír nyilatkozott Kandinszkijról. Zephyr, egy másik csősztár pedig ilyen választékosan adja meg a graffiti definícióját: „A graffiti nem más, mint alfabetikus posztkonceptuális festészet." E szöveg nem kelti az avatatlan amatőr benyomását. Persze a csőben jól jön ki, ha a festő érintetlen őszseninek adhatja ki magát, olyannak, aki csak úgy lett, aki isten ajándéka. Egyébként sem árt némileg el- kitekintés palástolni a fenti helyzetet, a jobb körülményeket, mert ez nem lenne jó hatással a sikerre. A fenti világ egyébként is hazug és igaztalan. És arról meg nem kell beszélni, hogy az összes cuccot fentről visszük le, a spray-től a letagadott sablonokig bezárólag mindent. De kell ez, és így kell, mert egyébként a műfaj nem szerezhetné meg azt a társadalmi attitűdöt, ami bizony csak az ő sajátja, s egyben sikerének titka is. Miközben a metró festőiről tudósítunk, nem feledkezhetünk meg arról az ugyancsak ellentmondásos tényről sem, hogy reflektorfénybe kerülésük és publicitásuk elsősorban vásznaiknak köszönhetik, hogy sorsuk a mindenkori sikersors, éspedig hogy az undergroundból felkerültek a korábban elutasított életmenetbe, műkereskedelembe, hogy ők is csak alávetették maguk a piac kontrolljának. Ellentmondásos - egyben természetszerű helyzetüket romantikájukkal akarják feloldani, az em- 91