Művészet, 1985 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11-12. szám

ügynököt, akik mindenkit beköptek, akiről valamit is megtudtak. Ezek ott mímelték közöttünk a graffitizást. Szóval a yard is beállt festeni. Mostanában már veszélyes együtt járni, így aztán egyedül tűnök el valami félreeső helyen, oldalvágányon, ahova kitolnak egy-egy szerelvényt. De újabban rákaptam a vászonra is. Otthon felteszek egy-két dzsesszlemezt, és köz­ben nyugodtan festek. A vásznon alapo­sabban lehet dolgozni, több figyelmet fordíthatok a technikára, mert nem kell állandóan a kutyákra és a rendőrökre fülelnem. Sokan azt hiszik, a vászon nem is graffiti, de hát szerintem az, mert a graffitinak a betű a lényege, így aztán mindegy, hogy mire van festve. Persze, a metró azért mégiscsak más egy kicsit. A neved ott robog szerte a városban, és ez izgalmas érzés. Tudom, hogy az em­berek látják és figyelik képeimet. Érzem, hogy mindig várnak tőlem valami üzene­tet." Futura 2000 a legismertebb metrófestő. Már közületi megrendeléseket is kapott. Hatalmas falképet festhetett az Amerika Bank hongkongi irodaházába. Sikerének titkát sokan abban látják, hogy nevén kívül más idiómákat is feldolgoz. Tulajdon­képpen ő az első, aki a műkereskedelem figyelmét a graffitira irányította. Hangoz­tatja, hogy reminiszcenciákat érez a klasz­­szikusok irányában, s különösen Kan­­dinszkijhoz, az ő dinamikus absztrakció­jához vonzódik. „Ha művész vagy és azt mondják rád, romantikus vagy­­ ez nagyszerű." És ezt már 1972-ben mondta, akkor, amikor éppen elindult a koncept művészetek mindent elemészteni akaró hadjárata. Futura 2000, akár a többiek, a stílust teljes szabadsággal kezeli. A fiatalabb generáció nem sokban különbözik az első sztároktól, és az első­ként sztárrá avatottak is csak abban az előttük lévő sok száz névtelentől, hogy ambiciózusabbak voltak, olyanok, akik imázsaikat, felvett nevüket bele­­kényszerítették ismereteinkbe. A graffiti eme befutott nemzedéke - mert képeiket és vagonjaikat gyűjtik már - valójában nem aluljárós társulat. Nem az a fajta szakadt típus, amit mi itt a Batthyány téri vagy egyéb aluljárók környékéről meg­ismerhettünk. A New York-i graffitisek mai befutott nemzedéke fekete- és fehér­középosztálybeli gyerekekből áll, tele ambícióval és a sikerre éhség romantiká­jával felfegyverzetten. Nyilvánvaló mese, hogy a művészetről semmit nem tudnak, de jól hangzó reklámfogás. Futura 2000 ny ír nyilatkozott Kandinszkijról. Zephyr, egy másik csősztár pedig ilyen választé­kosan adja meg a graffiti definícióját: „A graffiti nem más, mint alfabetikus posztkonceptuális festészet." E szöveg nem kelti az avatatlan amatőr benyomását. Persze a csőben jól jön ki, ha a festő érintetlen őszseninek adhatja ki magát, olyannak, aki csak úgy lett, aki isten ajándéka. Egyébként sem árt némileg el- kitekintés palástolni a fenti helyzetet, a jobb körül­ményeket, mert ez nem lenne jó hatással a sikerre. A fenti világ egyébként is hazug és igaztalan. És arról meg nem kell be­szélni, hogy az összes cuccot fentről visszük le, a spray-től a letagadott sablonokig bezárólag mindent. De kell ez, és így kell, mert egyébként a műfaj nem szerezhetné meg azt a társadalmi attitűdöt, ami bizony csak az ő sajátja, s egyben sikerének titka is. Miközben a metró festőiről tudósítunk, nem feledkezhetünk meg arról az ugyan­csak ellentmondásos tényről sem, hogy reflektorfénybe kerülésük és publicitásuk elsősorban vásznaiknak köszönhetik, hogy sorsuk a mindenkori sikersors, éspedig hogy az undergroundból felkerültek a ko­rábban elutasított életmenetbe, műkeres­kedelembe, hogy ők is csak alávetették maguk a piac kontrolljának. Ellentmondá­sos - egyben természetszerű­­ helyzetüket romantikájukkal akarják feloldani, az em- 91

Next