Művészet, 1988 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám
DOKUMENTUM A „csipkeverőnő" Kádár (Mihály) Lívia Kádár Líviát (1894-1986) külföldön, Franciaországban, Angliában és az Egyesült Államokban jobban ismerték, mint itthon. Műveit megtaláljuk a British Museumban, a Bibliothéque Nationale-ban, a Victoria and Albert Museumban, a washingtoni Library of Congressben, a Smithsonian Institutionban, az Art Institut of Chicagóban, indianapolisi (John Herron Art Institute) és bostoni (Fine Arts Museum) gyűjteményekben. Utolsó magyarországi megbízatása a Könyvbarátok Köre kiadásában 1930-ban megjelent Csongor és Tünde kötet illusztrációi voltak. A párizsi Salon és a Royal Society of Miniature (London) tagjai sorába választotta, de a Képzőművészeti Alap nem. Ismeretlenségének oka talán visszahúzódó, szerény természetében rejlik. Második férje, dr. Móricz Miklós halála után egyedül élt Budapest határán álló magányos házában. Intim, finom utalásokkal dolgozó művészete a kevesekhez, a „beavatottakhoz” szól, életművét a századelő dekorativitásához és szimbolikus kifejezésmódjához való hűség hatja át. Kádár Lívia, leánykori nevén Mihály (Müller) Lívia nagypolgári, művelt családból származott. Apja a Müller tinta- és festékgyár tulajdonosa. Testvére, Mihály Rezső a gödöllői telep tagja volt. A visszaemlékezők szerint Kádár Lívia eredetiben olvasta kedvelt francia íróit, irodalmi ismeretei széles körűek voltak. Festészeti vagy grafikai tanulmányairól nem maradt fenn adat. Hagyatékában egy vázlatfüzet anatómiai tanulmányokat tartalmaz. Művein a századelő stilizáló, a „primitív” művészet egyszerűségét kereső szemlélete magasfokú technikai tudással, mívességgel társult. 1909-ben Párizsba, majd Algériába utazott, egy évig Belgiumban élt. Az első világháború után férjével, Kádár Endre íróval újra Párizsba, majd Londonba és New Yorkba utaztak, ekkor mutatkozott be kiállításokon is. Először 1925- ben Londonban (Greatorex Gallery), majd 26-ban Párizsban (Galeries Georges Petit, Salon National, Grand Palais). Mindkét esetben jelentős sikert aratott. 1928-ban Washingtonban (Dunthrone-nál), 1929-ben New Yorkban (Kennedy Gallery), Bostonban, Detroitben, Chicagóban szerepelt. Az utóbbi helyen Születés című rézkarcával elnyerte a Chicago Society of Ethers díját. Amerikai sikereiről a magyar sajtó is beszámolt. Kiállításai kapcsán művészetéről a legjelentősebb összefoglalót a (The) Studio kritikusa írta, majd a Literaturában jelent meg róla egy cikk. Fiatalkori művei közül Budapest ostroma idején több elégett. Grafikái többsége kisméretű, aprólékos díszű rézmetszet, melyek hosszadalmas, néha fél évig is tartó munkával készültek. Gyakran alkalmazta a pontozást. Fő témái tájak, legendák, bibliai történetek, irodalmi inspirációra készült művek, szimbolikus rajzok. A szecesszió vonalkultusza, szimbolikája egész munkásságának meghatározója. Elsősorban a preraffaeliták könyvillusztrációi hatottak rá. Stilizált, növényekből és madarakból tapétaszerűen kialakított dekoratív rajzai Ruskin és Morris hatását mutatják (A táncoló, Cím nélkül). Aronson Judit ex librise (1930 után) pedig Rackham gyermekkönyvillusztrációinak stílusát követi. Angol, francia és amerikai kritikusai a lírai és fantáziagazdag képzelőerő mellett a „keleti” és „nyugati” ornamentika egyesítését emelték ki műveiben. Perzsa miniatúrák zsúfolt díszítettségét idézi Tavasz (1925 k.) című grafikája. Az előtérben fiatal nőket és szerelmespárt látunk virágos mezőben. A háttérben hegyes süvegű Buddha-szobor látható. A fennmaradt grafikák többsége, a tájképek egy csoportja kivételével, szimbolikus tartalmú. Egyik korai művén az élet és halál allegóriáját jól ismert szimbólumokkal, fiatal nő és csontváz egymás mellé állításával fogalmazza meg. Kedvelt témáit monomániásan újra és újra feldolgozta. Ilyen jellegzetesen visszatérőek a nő és a Kádár Lívia: Könyvdísz, rézmetszet, 13 x 9,7 cm 2