II. Magyar Képzőművészeti Kiállítás (Műcsarnok, Budapest, 1951)
vésznek harcosan, pártosan kell kifejeznie népünk érzelmeit és gondolatait, másrészt arra, hogy az eszmei tartalomnak magas művészi formában való kifejezése elengedhetetlen tartozéka a szocialista-realista műalkotásnak. Képzőművészeink ezzel az útravalóval kezdtek a további munkához —■ a szocialista-realista művészetnek Magyarországon való kialakításához — az I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás után. Egy év múlt el azóta. Ez alatt az egy esztendő alatt képzőművészeink az eléjük állított feladatokból sokat igyekeztek megvalósítani, és kétségtelen sokat is valósítottak meg. Karikaturistáink most rendeznek kiállítást, ahol a magyar karikatúraművészet új útjait mutatják be. Az elmúlt évben több művészünk foglalkozott a mély, jellemábrázoló portré kérdésével, és ezeknek a kísérleteknek eredménye a kiállításon meg is mutatkozik. A történelmi festészetet — amelynek nálunk nagy hagyományai vannak — nagymértékben segítette elő a szeptember 29-én megnyílt Honvéd Kiállítás, amely tanulság volt arra, hogy művészeink nagy érdeklődéssel fordulnak a történeti témák felé, és a most megnyílt II. Magyar Képzőművészeti Kiállítás komoly eredményeket mutat ezen a téren a magyar forradalmi régmúlt és közelmúlt tematikájából egyaránt. A II. Magyar Képzőművészeti Kiállítás kétségtelen fejlődést mutat az elsőhöz viszonyítva. Amikor ezekről az eredményekről beszélünk, feltétlenül rá kell mutatni arra is, hogy művészeink elmúlt évi munkáját milyen tényezők segítették. Elsősorban meghatározta képzőművészeink útját és feladatait a Magyar Dolgozók Pártjának II. Kongresszusa, amely világosan megszabta a képzőművészet helyét és jelentőségét a kultúrforradalomban. Másodsorban meg kell említenünk a Moszkvában rendezettMagyar Képzőművészeti Kiállítást. Az az értékelés, amelyet a kiállítás a szovjet műtörténészektől, műkritikusoktól és művészektől kapott, igen nagy jelentőségű volt művészeink munkájában. Harmadsorban nagyjelentőségű volt képzőművészeink moszkvai és leningrádi tanulmányútja, ahol személyesen is megismerkedhettek a szovjet képzőművészeti élet munkamódszereivel és eredményeivel. A II. Magyar Képzőművészeti Kiállításnak kétségtelen hiányossága az, hogy nem teljes. Nem egy művészünk régi művel szerepel a kiállításon. Ennek oka az, hogy az elmúlt évben több olyan nagy-