A realizmus nagy mesterei. Balló Ede festőművész olajmásolatai (Damjanich János Múzeum, Szolnok, 1956)
A realizmus nagy mesterei (Balló Ede festőművész másolatai) Népünk kulturális nevelésében, a kulturális színvonal emelésében nagyjelentőségű az egyetemes művészettörténet kimagasló alkotásainak széleskörű bemutatása, a nagy mesterek életének és életművének megismertetése. Ezzel, a műélvezet mellett bepillantást nyerünk az elmúlt századok világába, megjelennek előttünk idegen országok népei, tájai. Erre a célra kitűnően megfelelnek az eredeti műveket híven tükröző másolatok, melyek az egyetlen kiállítási lehetőséget jelentik, ha az eredeti mű bemutatása nem lehetséges. Különösen érvényes ez jelen esetben, amikor egyrészt a művészeti nevelés igényei és feladatai hatalmasan megnövekedtek, másrészt ha a világviszonylatban is olyan elsőrendű anyag áll rendelkezésünkre, mint Balló Ede festőművész másolatai. Balló Ede (1859—1939) a mintarajziskola tanára volt és saját alkotómunkája mellett egész élete során másolta a szívéhez közelálló régi mesterek külföldi múzeumokban őrzött képeit. Balló Ede alkotóművész volt, nem szolgai másoló. Saját képzeletén keresztül élte magát holland, olasz, spanyol festők lelkivilágába, hogy híven fejezze ki érzéseiket, szándékaikat, hogy az ő technikájukat sajátítsa el a másolatok elkészítéséhez, melyek mindegyikét komoly tanulmányok után hosszú hónapok alatt, nagy szeretettel és elmélyedéssel festette meg. E másolatokon felfedezhető az, hogy egyetlen kéz munkája, de ez lényegében semmit sem von le szépségükből és jelentőségükből. Balló Ede 1932-ben a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta a másolatgyűjteményét (miután előzőleg 1923-ban vagyonának jelentékeny részéből fiatal festők támogatására alapítványt létesített). Ez a kiállítás az európai festészet több évszázadának németalföldi, német, spanyol és olasz mestereinek néhány jelentős művéből áll. A kiállítás anyaga természetesen csak vázlatos, mert nem öleli fel sem az európai realizmus egészét, de még egyetlen évszázadát sem, hiszen egy festőművész egyéni ízlésén és érdeklődésén alapuló válogatás eredménye. Aránylag teljesebb számban a 17. századi holland festészet van képviselve A holland művészet e századát kedvező társadalmi-politikai helyzet jellemzi, amely a kiváló alkotások létrejöttét nagy mértékben segítette elő. Németalföld rendkívül előnyös földrajzi helyzete, a kedvező gazdasági előfeltételek, a sűrű víziutak, a termékeny föld már a 16. században nagy lehetőségeket teremtett az ország szorgalmas és értelmes népének. A rohamosan fejlődő németalföldi városokban, délen, a mai Belgium és északon, a mai Hollandia területén egyaránt megindul a polgárosodás, a kapitalizálódás folyamata, a viszonylagos polgári szabadság és a virágzó gazdasági élet közepette. Míg az olasz városok polgári jellegű fejlődése megakadt a 16. század folyamán, Németalföldön már a középkor alkonyán egy demokratikus társadalom szilárd gazdasági és politikai alapjai épülnek, amely a 17. századra éri el fejlődésének legmagasabb fokát. A németalföldi korarenaissance művészetét is a sajátságos kulturális és társadalmi helyzet, környezet és gazdasági viszonyok határozzák meg. Hollandia helyzete sok tekintetben alapvetően különbözik Spanyol-, Francia- és Németország, valamint Itália helyzetétől és ennek következtében művészetének jellege is eltér azokétól. A holland festészetet csak kevéssé érintették az uralkodó stílusáramlatok, elsősorban az olasz befolyás és így nagyfokú egyöntetűség, stílusbeli zártság jellemzi. Németalföld nagyszámú kereskedői és kézművesei irányítják igényeikkel, ízlésükkel, szemléletükkel a festészet fejlődését. A polgári, gyakran maguk is kézműves művészek, józanul, tárgyilagosan, köznapi egyszerűséggel, — de nem szárazon és érzéktelenül — ábrázolják modelljeiket. Ezt figyelhetjük meg Jan van Eyck, Quinten Massys és Rogier van der Weyden arcképein, melyek mindegyikén közös a részletező gond, a tárgy iránti szeretet, amely meghitt, közvetlen hangulatban (Massys: Erasmus arcképe), kedves, derűs arckifejezésben,van der Weyden.