Buday Lajos gyűjteményes kiállítása (Móra Ferenc Múzeum, 1959)
zeken a borús, esős, késő őszi napokon mint egy szép emléktől, úgy búcsúzzunk a derűs nyár örömeitől, s közben fázósan megyünk neki a hosszú, zimankós télnek. Hangulatunk tehát korántsem rózsás, s így kétszeresen örülünk annak, ami kedélyünket felemeli, bizakodásunkat megszilárdítja. Vajon mi más tudna erre sikeresebben vállalkozni, mint egy olyan szívvidító, optimizmust sugárzó képkiállítás, mely alkotásain keresztül nemcsak a természet nyíló, virágzó időszakát örökítette meg, hanem új társadalmunk szocialista tavaszát, az emberi akaraterő és munka mindent legyőző eredményességét is tükrözi. Buday Lajos most bemutatott gyűjteményes kiállítása, úgy gondoljuk, bátran vállalkozhat az esztétikai gyönyörködtetés és az eszmei nevelés e fontos kettős feladatára. Pompás koloritú, világos színtónusokkal megfestett természeti képei a dombos-völgyes dunántúli tájat ábrázolják, mely gömbölyded formáival termékeny asszonyként fekszik Pannónia felhőktől terhes nehéz ege alatt. De művészünket nemcsak a vidék elragadóan zöld meztelensége és a rajta folyó paraszti élet érdekli, hanem kíváncsi arra is, ami közös anyánk méhében, a föld belsejében történik. Ennek nyomán születtek meg a „fekete világ”-ot meghódító emberekről készült nagyszerű bányaképei. A Balatonkörnyék jelenkori természeti és társadalmi valóságának gazdag árnyalatú megragadásán kívül, meggyőződéssel merül el a múlt helyi forradalmi eseményeinek népi ellenállást tükröző ábrázolásában is. Mielőtt alkotásaival részletesebben foglalkoznánk, ismerkedjünk meg röviden magával a művésszel. Az ötven felé közeledő Buday Lajos dunántúli születésű. Innen van az, hogy több mint két évtizedre visszanyúló piktúrája átitatódott e jellegzetes tájegység urbánus kulturáltságával, ami festményeinek nemcsak széleskörű tárgyválasztásában, hanem a mondanivaló kifejezésének világos, értelmes, artisztikus előadásában nyilvánul meg. Tanulmányait Igq-ben a Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál kezdte. A nagy magyar mestertől, mint tehetséges tanítvány, talán nem is annyira a Réti festészetét jellemző intimitást vette át, mint inkább e kiváló művésznevelő par exellence teoretikus-pedagógus szellemisége hatott rá. Buday pályája nyilván ilyen ösztönzésektől sarkalva alakult úgy, hogy a figyelemreméltó pikturális eredmények mellett, jelentős tudományos igényű rajzpedagógiai munkásságra tekinthet vissza. E tárgykörből több fontos cikket és dolgozatot írt. i