Kling György festőművész kiállítása (Csók István Galéria, Budapest, 1960)

K 1 .1 N G g y ü h c y M t Y É S Z F. T F R ő I. A képzőművészet barátai már vagy negyed százada úgy ismerik Kiing Györ­gyöt, mint a finom festői érzékenység kép­viselőjét. Mai festészetünk középnemzedé­kének tehetséges tagja, aki mindig is köl­tői lelkülettel, artisztikus meghittséggel ol­dotta meg művészi feladatait. Nem tarto­zik a hírverők kedvencei közé — mint generációjának legkiválóbbjai közül úgy­szólván senki sem — pedig a jó minőség dolgában bizton számíthatni rá. Ízetlen, bosszantó, nagyzoló munka sohase került ki kezei közül, igényessége, kulturáltsága kizár minden durva eltévelyedést tevé­kenységéből. Új kiállítása a Csók Galériá­ban ezt a kvalitásbeli kiegyenlítettséget tanúsítja, azt a rokonszenves képességét, mellyel valamennyi képében megtalálja a harmonizálás lehetőségét. Érzékletes kolo­­rittal, hangulatosan fest, olykor tüzes szí­nekkel, máskor tétova ábrándok hatására, de mindahányszor bensőségesen hangolva tónussal, puhán illesztve egymás mellé sa­játos formaelemeit. Műveit szerény szépségek, intim érzések jellemzik. Nem él a dikció, a pátosz eszkö­zeivel, megelégszik egy-egy halk megjegy­zéssel, csendes észrevétellel. Mégsincs művészetében semmi a sérülékeny entel­­lektüelek passzivitásából. Nem dünnyög elvonultan az élet nyersessége, kíméletlen­sége fölött, nem fanyalog a valóság furcsa­ságai, bonyodalmai láttán. Megkeresi és meg is találja minden látványban, szituá­cióban a festőileg kifej­ezhetőt, a vizuálisan lényegeset, s azt lelkiállapotának, vérmér­sékletének megfelelően jeleníti meg. Van­nak műbarátok, akik talán több szilárdsá­got, határozottabb szókimondást várnának tőle, hiszen a világról való véleménye, a fejlődésről vallott hite sokkal harcosabb, mint amennyire mindez festményeiből ki­érezhető. Hiba lenne azonban, ha hangot váltana, hajlamai és adottságai ellenére drámaian számolna be arról, amire a lírikus módján reagál. Aki apró rezzené­sekben, szemérmes megfigyelésekben tudja leginkább kimutatni a természet és társa­dalom változásait, arra nem szabad rá­kényszeríteni a nagy összefüggések vizs­gálatát. Ne kívánjuk senkitől, hogy ver­senyt dörögjön az óceán viharával, ha a tengerszemek mélyére szeret nézni, vagy a hegyi tavak tükrében keresi a magas égbolt színjátékát, az éjszaka csillagfényeit Szordinós piktúrája se tünteti fel Kiing Györgyöt ködevőnek vagy lelkizőnek. Tá­vol áll tőle a magány fétise, a l’art pour l’art individuális gőgje. Művészi magatar­tását emberség motiválja, műveiben igaz­ságérzet és emberszeretet tesz vallomást, érzések és gondolatok kérnek szót fest­ményeiben és rajzaiban. Tárlata anyagá­nak tárgyköre szerteágazó, s bár választott témái nem nőnek túl egy töprengő lélek térfogatán, szinte minden aktualitásra vá­laszt kaphatunk képeiből. Ez az aktualitás viszont távol tart magától minden külső­ségességet, silány szólamszerűséget, mert egyéni élményeken átszűrve jelentkezik, életformává, természetessé, őszintévé válik. Kling György­ előadásában egyneművé lesz valamely kovácsműhely és egy konyha­­interieur, a park és az üzem, a szórakozás és a röpgyűlés, magától értetődő egységbe ol­vad a család a társadalom szélesebb közös­ségeivel. S e tekintetben festőnk pályafutása folyamán nem kell gyökeresen új korsza­kokat keresnünk, felfogása — hivatásának teljesítéséről — nem változott, a haladás eszméit már évtizedek óta sikerült ember­közelbe hoznia, a fogalmak szférájából a színes érzékletek területére transzponálnia A festő nyelvén mondja el tapasztalatait emlékeit, közli nézeteit, nyilvánítja ki szo­lidaritását a munkások iránt. Ugyanazzal a meleg érdeklődéssel ábrázolja egy gyár udvarát, mint lányai gyerekszobáját — nem kell külön alkotói programot készí­tenie a szocialista építés visszatükrözésére, mert egy hintalovas csendélete, vagy egy balatonparti tájrészlete is napjaink általá­nos közérzetéhez szolgáltat adalékokat. Ha művei — további munkássága során — az egyszerű emberek előtt is érthetővé teszik majd azt a szerves kapcsolatot egyéni sors és szociális helyzet között, addigra már be­bizonyosodik, hogy a forradalmi realizmus akár lágy festőiséggel, meghitt műfajok­ban is megnyilatkozhat. Pogány Ö. Gábor

Next