Palicz József festőművész kiállítása (Damjanich János Múzeum, Szolnok, 1960)
A szolnoki Damjanich János Múzeum jelen kiállítása olyan fiatal művész alkotásait mutatja be, aki nemrég még a főiskola padjai közt tanulta mesterségét, aki egy néhány év után máris — tehetségének és szorgalmának eredményeként önálló kiállítással jelentkezik, önálló kiállítás ilyen fiatal korban nem mindennapi esemény képzőművészeti életünkben. Hogy ez mégis így van, a tehetség mellett a művész bátorságát is mutatja és azt, hogy társadalmunk lehetőséget ad a fiatal művészeknek — a művészet minden ágában — nyilvános szereplésre. Éppen ezért a szakterület és a művészet egyszerű barátai egyaránt várakozással és nagy érdeklődéssel tekintenek e kiállítás elé. PALICZ József 1931-ben született Nyíregyházán. Itt eltöltött gyermekévei mély benyomást és örök útravalót jelentenek számára. Mint egykor Krúdy Gyulának, úgy neki is e föld a tehetségének forrása. Tíz esztendős, mikor apja meghal és a munkáscsalád kenyérkereső nélkül marad. A mindennapi gondokat így korán megismeri és az élet nehézségei megtanítják a küzdelemre. Mint gyermek, 15 éves korában már a helybeli szabadiskolában rajzolta a stúdiumokat, szakavatott mesterek irányítása mellett. Boros Géza és Ősz Dénes nevelik itt. A Képzőművészeti Főiskolán 1950-ben kezdi meg művészeti tanulmányait. Diplomáját 1956-ban nyeri el. Mestereitől (Főnyi, Hincz, Pór, Koffán) a rajzolás és festés biztos alapjait sajátítja el. 1957-ben a kecskeméti művésztelepre költözik, ahol ismét találkozik azzal az egyszerű, de megváltozott világgal, amelyet gyermekévei alatt megismert, amely most művészetére termékenyítőleg hat. A Kecskeméten eltöltött két év nemcsak az ottani emberek életét és problémáit ismerteti meg Paliczcal, hanem szakmai szempontból is igen fontos állomása ez életének. Jelentős azért, mert tanulmányai eredményeként itt kísérli meg művészetét sajátos és egyéni stílusúvá hangolni. Alkotásaiban az egyéni hang keresésén belül a különböző technikákban is megpróbálja kifejezni magát. Mesterségbelileg a manuális készség gyors biztosítása után sokat ígérően tudja mondanivalóját művészi intenciójának elmélyítésével szavahihetővé, művészivé tenni. Monotipiai kísérleteit itt kezdi meg, s ma már meglepő biztonsággal képes költői hangulatú, érzékeny és finoman árnyalt jelenségek kifejezésére. A monotípia nálunk kevésbbé ismert és még kevesebbet alkalmazott technika.