A Szolnok megyei képzőművészek Téli Tárlata (Damjanich Múzeum, Szolnok, 1960)
rostálás, Őszi szántás, Csapolás, Bánhalmi táj, Építkezés, Iskolareform, stb.), már akkor is jelentős témagazdagodásról számolhatunk be. Az stb.szerű téma azonban csak akkor válik művészetté, ha megfelelő művészi megoldásban nyer kifejezést. S a Téli Tárlat ezen a téren is hoz kimagasló eredményeket. Művészeink jó része elérte, hogy nem csak ábrázol egy mezőgazdasági vagy ipari témát, munkafolyamatot, hanem jó festményt, rajzot, szobrot készít. A való élet tükröződik rajtuk. Néhány képpel próbáljuk ezt a katalógusban is érzékeltetni. Milyen tüzes, rőt, vöröses színekkel oldotta meg Mészáros Lajos a Csapolás című képét, a kiállítás egyik legsikerültebb művét. De jelentős egyéni fejlődést jelent a Kombájnjavító című képe is. Baranyó Sándor Őszi szántás című festményén kívül nagyon tetszik az Este az ablakomban kisebb csendélete. Chiovini Ferenc Istállók Héken és a Karám az Alföld új arculatának sikerült képe. Bokros László festményei közül az Útkaparó és a Megérkeztek a gépek mutatja a legtöbb fejlődést. Makay József az eddigi, nagyméretű festményei helyett formátumban kisebb, jól megoldott vásznakkal szerepel. Meggyes László Gabonarostálás és a Mezőn című képei lírai hangulatukkal, finom színskálájukkal tűnnek ki. Nagy Sándor két új tájképe is megnyeri a nézők rokonszenvét. Palicz József egy friss, hangulatos tájképpel mutatkozik be. Vuics István újabb olajfestményei is optimista, derűs hangulatot árasztanak. A grafikai műveknél az előző kiállítások alkalmával hiányoltuk, hogy ez a jó, kifejező műfaj aránylag kis számban található. A most bemutatott 16 darab litográfia, pasztel, szén és akvarell azt igazolja, hogy ezen a téren is tapasztalható előrelépés számban, minőségben egyaránt. Különösen megragadja a figyelmet Antal Ilona lírai hangulatú kőrajza, Fazekas Magda portréja, Gácsi Mihály akvarellje, Palicz József krétarajza és Sáros András Megjött az ősz című vízfestménye. A Téli Tárlat szobor anyagáról nem nehéz elismerő szavakat találni. Nagy István, aki eddig főleg állatszobrok megformálása terén ért el eredményeket, egyre jobban megmutatja, hogy otthonosan mozog az emberábrázolásoknál is. Mostani szobrai közül a Kubikos erőtől duzzadó alakja és a Szoborterv a legfigyelemreméltóbb. Simon Ferenc művei közül a nemrégiben Budapesten felállított erőteljes, klasszikus nyugalmú Semmelweis mellszobor gipsz másolatával és Női portréjával tűnik ki. Szabó László szobrai közül a Kiskőrösön felállított életnagyságú Nyilazó fiú szobrának másolatával és a Modellezővel kelthet méltán megérdemelt sikert. A Téli Tárlat látogatóit a kiállító művészek és a múzeum szívesen látják, és kérik, hogy véleményüket juttassák kifejezésre. Kaposvári Gyula