Farkas János festőművész kiállítása (Fényes Adolf-Terem, Budapest, 1961)

BENCE GYULA O L A ,1 17. Hídfő, 32x43 18. Utca, 50x65 19. Téglagyár, 30x44 20. Téglagyár környéke, 30 X 49 21. Téglagyári házak /., 27­x 3­5 22. Fürdőzők, 45x38 23. Nagymaros, 42x53 24. Szentendre /., 38x49 25. Ember és táj, 38x49 26. Elhagyott bánya, 30 X 44 27. Szőnyegterv, 32x43 28. Új utca épül, 30x44 29. Szénagyűjtés, 30x44 30. Három fa, 30x44 31. Tópart, 30x44 32. Kikötő, 50 X 60 33. Mai mese, 50 X 60 34. Szentendre II., 50x60 35. Téglagyári házak II., 50 X 60 36. Téglagyári házak III., 55 X 70 A kiállítást rendezte: Frank János FARKAS JÁNOS 8010 - Révai-nyomda, Budapest FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA FÉNYES ADOLF-TEREM BUDAPEST • 1961 jének érzékeltetése áll, elvetve a pillanat érzékletes festői ingereire való ,,a legtöbbször nagyon vonzó és hasznos, de legalább ugyan­annyira” veszélyes reagálást. Beavatott és lényegtudó művészünk szabad festői harmóniákat keres néhány erős vagy temperált színellentétben. Ennek megfelelően nagyon egyszerűsítve — de soha fel nem adva a valóság objektív jellegét — bánik a képelemekkel. Ábrázolása mindig sommás, de az összefogásból az összefogott elemek gazdagsága árad. A tőmondatokra törekvő festői nyelvezet nyomán — meghökkentően szerény eszkö­zökkel, látszatra könnyedén festett művekből — magával ragadó derű, bizakodás sugárzik. Azt hiszem, alkotásainak, erőfeszítéseinek legszebb eredménye éppen ez. Legszebb, mert kiteljesedve tesz vallomást arról, hogy a humánum, az emberi erőfeszítés értelmes­­ségében hite töretlen, magatartásban és tettekben hiánytalanul egyetlen egész. Az áradó derű a művek alkotójának okosságáról, tántoríthatatlanságáról, emberi értékeiről, finom érzékenységéről tesz egyenértékű vallomást. S ez talán a legtöbb, amire egy művész vállalkozhat. Valószínű többen a tárgyi elemeknek konkrétebb megfogalmazását fogják számonkérni. Van benne valami. Ne feledjük azonban, hogy a valóságra való reagálásnak számtalan módja lehetséges és ha valaki, mint művészünk, a színek világában keresi a választ és a feleletet, az is komolyan veheti a látható alak és jelentés, a forma és a mondanivaló egységét, nem adja fel az emberi tartalmat, ellenkező­leg, elismer egy értékrendet és leválaszthatatlanul ahhoz tartja magát. Szeretném, ha a művekkel való találkozás aktusában a befogadók részesei lennének annak az érzésnek, melyet az ajánló érzett meg­tekintésük alkalmával. Ez alkalommal tisztázódott benne is először az a felismerés, hogy a művész és a mű ritka egységét élte át. K A T A L Ó (1 U S 1958—196 1 G R A FIK A 1. Szentendre I., ceruza, 10x14 2. Utcarészlet, ceruza, 12x15 3. Kompozíció, ceruza, 1­­­x 25 4. Éjjel, ceruza, 13x13 5. Utca, ceruza, 20x18 6. Szentendre II., ceruza, 11­x15 7. Gyümölcsszedés, ceruza, 13x18 8. Téglagyári házak, ceruza, 18x22 9. Szentendre II., ceruza 18x24 10. Nagymaros, ceruza, 16x22 11. Szentendre, akvarell, 17 x 22 12. Tópart I., akvarell, 22x 30 13. Tópart II., tempera, 20 X 30 14. E­mber és táj, tempera, 23x 31 15. Város széle, tempera, 22 x 30 16. Bodrogpart, 28x 34

Next