Szilágyi Ilona grafikusművész kiállítása (Derkovits Gyula Terem, Budapest, 1961)
Szilágyi Ilona, aki eddig mint grafikusművész, képszerkesztő és a Képzőművész Szakszervezet fáradhatatlan aktívája volt közismert, mostani kiállításán főként mint tájképfestő mutatkozik be. Szerény, tartózkodó, halk művészet ez, terve a hazai tájak szépségének és sokrétűségének lírájával. A művész sokfelé járt az országban és művészi energiája kifogyhatatlan volt, ha az ezerarcú magyar tájat vagy a munka ritmusát akarta megörökíteni, reálisan, közérthetően, a szocializmus nyelvén, az új kultúra kialakításának segítő szándékával. Sohasem a közismert, közeli motívumokat kereste Komló, Sztálinváros, Hódmezővásárhely, Sárospatak, Szigliget, Hévíz, Nagymaros, Visegrád, Kaszópuszta, Domoszló, Kompolt és más vidékek táji arculatában, hanem a helyi különleges adottságoknak igyekezett kifejezést adni, és a formálódó új világot tükrözi képein. Mindennek, amit Szilágyi Ilona fest, valóság-alapja van, és póz nélkül, de lírai átéléssel állít emléket embernek, munkának s a sajátos jellegű tájaknak arra törekedve, hogy tartalmilag és formailag egyre tökéletesebb megoldást érjen el. Az utóbbi két évben üzemekben, állami gazdaságokban is dolgozott, aktív részeseként a munkás-művész kapcsolatok kiszélesítésének, melynek célja népünk ízlésének, tudatának formálása és a kultúrnívó emelése, melyben a művészeknek számottevő szerepük lehet. Az élet valóságát, a hazai tájak egyéni jellegét hangsúlyozza mindig s a látványban nemcsak vonal- vagy foltproblémát érzékeltet. Legszívesebben a víz és a folyópart festői látványa előtt áll meg, feltárva a hullámzó, csillogó, villódzó víz és égbolt szikrázóan színes reflexeit, vagy a táj idegnyugtató csendjét a hajnali mozdulatlanságban, de természetszeretetének őszinte kifejezői hegyvidéki, erdős és falusi derűs szépségű képei is. Szilágyi Ilona életútja és művészi kibontakozása nem volt könnyű, hiszen már 15 éves korában politikai fogolyként kérett börtönbe. A Párttörténeti Múzeumban van első címlapja, melyet a Kommunista Ifjúmunkás Internacionálé részére rajzolt, de már előbb is, még iskolás korában kiállította munkáit az Iparművészeti Múzeumban rendezett karácsonyi vásárok alkalmával. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsben és Berlinben dolgozott 1924-ig. 1924. végén sikerült a Szovjetunióba kijutnia, s itt ösztöndíjasként a moszkvai Képzőművészeti Főiskola grafikai osztályára került, ahol N. N. Kuprijanov volt szaktanára. Tanulmányait azután a Leningrádi Művészeti Akadémián folytatta K. I. Rudakov és L. G. Brodati művészeknél. Főiskolai tanulmányai sikeres befejezése után különböző szovjet természettudományi lapoknak lett művész-munkatársa és képszerkesztője. Ezekben az években tankönyv-illusztrációkat is készített és tagja lett a Leningrádi Politikai-Művészi Lektorátusnak. A második világháború eseményei miatt megszakadt ez a munkássága és ismét más területen kellett dolgoznia. Az Ujgur Népi Színháznál ismerkedett meg a színpadművészet gyakorlatával. A háború alatt és után is művészetével harcolt, agitált a nép ügyéért, a békéért, s a szocializmus győzelméért. Mikor Magyarországra visszatért, ismét a megélhetés problémájával kellett megbirkóznia, és így nem foghatott rendszeres festőművészi alkotómunkához. Erre csak minisztériumi és képszerkesztői működése után kerülhetett sor, amikor alkalma nyílt Alkotó Házakban nyugodtan és elmélyülten dolgozni. Ez a kis gyűjtemény már ezekről az eredményekről ad számot. A mostani kiállítás természetesen nem adhat teljes képet Szilágyi Ilona munkásságáról, de mutatót ad egy szerény és egyre fejlődő művész alkotásaiból, aki grafikában és festményben, tájképben és emberábrázolásban egyaránt a haladás útját keresi , s tartalomban és formában egyre gazdagodva hűségesen szolgálja a művészet és a nép ügyét MABONYI ARANY