Szilvássy Pál festőművész kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1962)

FRANK JÁNOS 1. INTÉRIEUR ZONGORÁVAL, olajpasztell,­­ 60X50­ . 2. ÁLLATKERTI TO, olajpasztell, 06X86. 3. BALATONI TÁJ, olaj, 70X90. 4. KARÁCSONYFA, olajpasztell, 80X43. 5. VIRÁGOK, olaj, 50X60 6. MŰTEREM, olaj, 60X50. 7. BARKAS CSENDÉLET, olaj, 30X40. 8. CSENDÉLET, olaj, 30X40. 9. MADÁRHÁZ AZ ÁLLATKERTBEN, olaj, 35X50. 10. FÁK, olajpasztell, 35X50. 9. Állatkerti pálmaház, olaj, jsxso. 12. ÁLLVÁNYOK ÉS SZÉKEK, olaj, 50X40. 13. ÜLŐ NŐ, olaj, 50X40. 14. TEHENEK, olaj, 50X60. 15. FESTŐ, pasztell, 50X60. A kiállítást rendezte: FRANK JÁNOS 16. SÁROSPATAK, pasztell, 35X50. 17 . BUDAPEST, pasztell, 35X50. 18. VENDÉGLŐ, pasztell, 40X50. 19. DUNA, pasztell, 40X50. 20. BUDAI VÁR, pasztell, 40X50. 21. KISLÁNY VIRÁGGAL, pasztell, 40X36. 22. ABLAKBAN, pasztell, 40X50 23. KERT, pasztell, 40X 50. 24. ABLAK, pasztell, 40X50. 25—28. BORJAK I—IV (tanulmány), pasztell 35X60. 29. VENDÉGLŐBEN, pasztell, 40X50. 30. TÁJ, pasztell, 35X50. 31. TIHANYI KIKÖTŐ, olajpasztell, 50X70. 32. UDVAR, olajpasztell, 50X70. 33. TABANI TEMPLOM, pasztell, 43X80. Fotó: PETRÁS ISTVÁN SZILVÁSSY PÁL FESTŐ­MŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA A FÉNYES ADOLF­TEREMBEN 1962. FEBRUÁR Fiields kiadó: dr. Roaványi Márta Városi, budapesti látkép a következő. Címe: Duna. Messze, messze tudott itt ke­rülni a levelezőlapszerűségtől, mely a legtöbb hasonló beállításnál akaratlan is kí­sért. A Margithíd többé-kevésbé pontos jelzése mellett a Parlament helyett vala­milyen görögkeleti katedrális foltja jelent meg. A budai dunaparti fasornak egy fája falusi lombot mutat. Mindez elmondottak után meglepő, hogy ezek mellett teljesen reális, tulajdonképpen a természetben készült festményt kapunk. A képet látva, senki sem próbálná ennek ellenkezőjével vádolni, csak kedves városunkat máskép­pen látja, mint akár­­— szélső példaként — a fotográfus lencséje, ő belülről köze­ledik felé és reálisan látott tündérvárost fest elénk. Egységes. Ezt azután elmondhatjuk Szilvássy Pálnak a kiállításra válogatott két évi anyagáról. Az előszóíró átnézve munkáját ellenőrzi, hogy egy művésszel, egy tárgy­­gyal foglalkozva, nem tévedt-e a szuperlativuszok útjára „belenézve" magát, modell­jébe. Bár itt egy kissé megállva, úgy véljük, az előszónak feladata is, hogy hősének legjobb vonásait emelje ki saját katalógusában. De mindezeken felül Szilvássy Pál művészetének taglalásakor helytálló a kiemelés, hogy a szöveggel is felhívjuk e kiváló festőre a figyelmet, melyet ugyan a kiállított képek önmaguk is megtesznek a terem falain. Már most a kiállítás előkészítésének idején ritkán elhangzott jóslatot mondunk: nem is kell latolgatnunk a várható sikert. Ezt azzal a könnyedséggel fogja kivívni a tárlat, amilyen könnyedséggel alkot művésze, kinek tudatossága­­— melyet a fen­tiekben hangsúlyoztunk — furcsa módon egyesül a művészi alkotáshoz elengedhe­tetlen ösztönösséggel. Szilvássy Pál, e keveset jelentkező, de sokat dolgozó művész első önálló kiállítása, — bemutatkozása kiérlelt eredményekről tanúskodik.­ ­ I' K A T A I, a G US 021180 Pátria nyomda. Bp. F. V.: Földi V.

Next