Fekete György, Nagy József, Schrammel Imre tárgyformáló művészek kiállítása (Csók István Galéria, Budapest, 1963)

Nagy József ötvösművész —, ez a patinás megjelölés itt a kiállításon a fémlemezek, rezek és drótok, hegesztett, kalapált tárgyformáinak légkörében egészen más tartalmat nyer. A szem­lélő szinte tanúja az alkotás folyamatának, a tekeredő drótok, feszülő lemezek, a kalapácsütések és a hegesztő lángjának nyoma az anyagot leküzdő, alkotó akarat kifejeződése. A mű­vész nem titkolja ezt a küzdelmet, nem csiszolgat, és nem rejtegeti ennek felületi nyomait. Tárgyaira jellemző könnyedség, Schrammel Imre — noha „papíron” porcelántervező — munkáját nem határolja le az „anyag”. A formakeresés izgalmá­ban szüksége van a porcelán mellett a kerámiára, fémre, hogy felszabadult tisztaság egészen önfeledt megnyilatkozásai mellett a megjelenítés és komponálás tudatos, elmélyült. Nagy József valóban nem a régebbi értelmezés szerinti patinázó ötvösművészet jegyében, hanem a fémformálás sokkal mélyebb, sokkal igazabb viszonylataiban keresi művészetének talaját. Schrammel kikutassa az anyagok és formák viszonyában rejlő kérdéseket. Imre: Vázák Céltudatos tervszerűséggel adja fel magának a feladatokat — eljut az anyagszerűség végső határáig és lehetőségéig, majd ugyanezt a forma- és arányrendszert más anyagban is végigkísér­­letezi. Nagy belső biztonságot ad neki, hogy tisztában van azzal, hogy kísérletezik. Nem merevítik meg fantáziáját és al­kotó ötleteit görcsös szabályok és előítéletek. Mégis akár edényt, vagy figurát készít, akár porcelánt, vagy bronzot for­mál, mindig tiszteletben tartja a funkciót és az anyagot. Noha csapongó és szélsőségekre hajlamos, mégis mindig megtalálja az anyag és a forma harmóniájában önmaga egyensúlyát is. A három művész kiállítása figyelemreméltó megnyilatko­zás, megérdemli az elismerő és megértő fogadtatást. Gergely István FEKETE GYÖRGY NAGY JÓZSEF SCHRAMMEL IMRE TÁRGYFORMÁLÓ MŰVÉSZEK KIÁLL­ÍTÁSA CSÓK ISTVÁN GALÉRIA, BUDAPEST

Next