Jubiláris kiállítás katalógusa (Budapest, 1963)
napokkal lehetőséget nyújt arra is, hogy a művészi munkában részt nem vevő dolgozó társaikkal a köztagok művészeti kérdésekről baráti eszmecserét folytathassanak. A bemutatott festmények és grafikák közvetlenebbül és meggyőzőbben igazolják, hogy az elmúlt 10 év alatt a Szakszervezet és a Kör művészi vezetőinek áldozatkész munkája eredményes volt. A kiállított képek nemcsak arról tanúskodnak, hogy a Kör tagjai elsajátították a művészi ábrázolás alapelemeit, hanem azt is elárulják, hogy a fejlettebbek felfigyelnek a környezetük szín- és forma jelenségeinek esztétikai értékére is. Megkísérlik a kapott benyomások kiváltotta érzelmi hatásokat a festészet és a grafika eszközeivel formába önteni. Keresik azokat a módokat és eszközöket, amelyekkel a kapott benyomásokat mások számára is meggyőzően tolmácsolhatják. Részben a személyes élmények kifejezésére való törekvés, részben az a tény, hogy a kiállításon a fejlődés különböző fokán álló körtagok vesznek részt, az oka a kiállítási anyag sokrétűségének. Vannak tanulmány jellegű képek és grafikák, vannak vázlatok, de akadnak szép számmal magasabb igénnyel fellépő tájképek és kompozíciók is. Témakör szempontjából is változatos a kiállítás. Megtaláljuk a portrét, a tájképet és a csendéletet egyaránt. Elvben helyeselhető, hogy a Kör élén álló művészeti vezetők nem törekednek egységes stílus kialakítására, valamint az is, hogy nem elégednek meg a természet lélektelen ábrázolásával, hanem teret engednek — bizonyos határok között — a látottak szubjektív megfogalmazásának. A művészi nevelés célja ugyanis éppen az, hogy a társadalom széles rétegeiben egyénenként minél gazdagabb személyes élmény, érzelmi kapcsolat jöjjön létre a természeti és társadalmi valósággal. Természetesen a kiállított anyag nem mentes azoktól a hibáktól, amelyek művészeti életünkben általában tapasztalhatók: a művészi mondanivaló nem nyer minden esetben következetes kifejezést, egyes esetekben a festőiességre való törekvés öncélúvá válik. Azonban a 10 évi munkásság biztosíték arra, hogy ezek a hiányosságok a későbbiek folyamán mindjobban veszítenek jelentőségükből. A Kör tevékenységének 10 évét reprezentáló kiállítás bizonyíték a szívónálas képzőművészeti műveltség széles körű elterjedésére. Budapest, 1963. április hó. ÚJVÁRI BÉLA