Bakallár József festőművész és Kővári Sándor grafikusművész kiállítása (Budapesti Történeti Múzeum Pesterzsébeti Múzeuma, 1964)

A képzőművészetet kedvelő közönség ezen a kiállítá­son megismerkedhet két olyan fiatal tehetséggel, akik most indulnak el a művészi pályán, első ízben mutatkoznak be mint önálló kiállítók. Bakallár József 1940-ben Soroksáron született. Már gyermekkorában a festészetet választotta életcélul. 14 éves korában Iván Szi­lárd és Ilosvay Varga István szabad iskoláján kezdte el tanul­mányait. A Képző- és Iparművészeti gimnáziumban Sebes­tyén Ferenc tanszékvezető tanárnak a növendéke. 1958-ban iratkozott be a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Fényi Géza tanítványa volt. A Főiskolán több csoportos és egyéni kiállításon vett részt. 1963-ban mint végzős növendék „Csendélet” című képével első díjat nyert a Főiskola pályá­zatán. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója ösztöndíjban része­sítette 1964-ben. A Képzőművészeti Alap és a Fiatal Képző­művészek Stúdiója által hirdetett pályázaton a Zalaegersze­gen épülő iskola falára zenélő, éneklő, táncoló fiatalok témá­jú mozaikkal vesz részt. Illusztrált az Élet és Irodalom, a Magyar Ifjúság című lapokban cikkeket, novellákat, több egyedi rajza jelent meg különböző folyóiratokban. Bakallár József képein mint állandó téma jelentkezik a soroksári dunaág megörökítése. A művész alkotásaiban elsősorban a kép belső rendjét keresi úgy kompozícióban, mint színben. Minden alkotásában — legyen az tájkép, vagy csendélet — a víz a domináló, mert szerinte ez teszi széppé a képet. E kiállítás anyagában külön figyelemre méltóak olajfestmé­nyei „Leány kaktusszal”, Gondolkodó”, Csendélet” címűek. Akvarelljei közül kiemelkednek „Szántás”, Romantikus sziget”, Dunamenti táj” című alkotásai. Bakallár József igazában csak most kezd munkához. A saját és családjának összes tagjai segítségével — amely ko­moly fizikai munkával jár — felépült műterme a soroksári dunaág közvetlen közelében. Ez adja a lehetőséget, hogy kedvenc témáját, a folyót ábrázolhassa. Kővári Sándor 1940-ben született Nyíregyházán. 10 éves korában Diószegi Balázs rajztanár kedveltette meg vele a képzőművészetet. A Képző- és Iparművészeti Gimná­zium elvégzése után a Magyar Képzőművészeti­ Főiskolán Kádár György, majd Ék Sándor növendéke lett. Először festőnek készült, majd díszítő szobrászattal is foglalkozott, de végül a grafikánál kötött ki. Jelenleg a Bezerédi utcai általános iskola rajztanára. A főleg grafikával foglalkozó művész sokrétűen oldja meg elképzeléseit és kifejezés módja mindenkor érthetővé teszi alkotásait. Munkái mindenre kiterjedően, hűen rögzítik a gyár napi életét, a munkát, az újat létrehozó alkotó mun­kást. Kővári rajzai nem sablonosak, kompozícióinak téma­­választása sokrétűen mutatja a művész alkotási készségét és érdeklődési körét. Bulgáriában töltött tanulmányútja alatt sok olyan grafikát, rézkarcot készített, amelyek csak erősí­tették a róla alkotott előző megállapításokat. Tanulmányai alatt a Főiskolán készített „Soha többé” című alkotását, amely hatásában és tartalmában megrázóan fejezi ki a há­borút, a pusztulást gyűlölő anyát, aki féltve öleli magához gyermekét, hogy védje őt, ugyanakkor arcáról a fájdalom, a remegés olvasható le. A művész két megbízáson dolgozik jelenleg. A vaskuti bőrkombinát és a kalocsavidéki öntözőmű részére készít rézkarcokat. Mindkét művész fiatalos lendülete, töretlen alkotási vá­gya, az ábrázolásuk módja és formája, a kompozíciók rögzí­tése, mind a mai életet tükrözik vissza műveikben. A kiállí­tás és az arról alkotott tömegélmény újabb perspektívát ad­hat művészi alkotó munkájukhoz. Szirtes Zsuzsa

Next