Károlyi Ernő festőművész kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1964)

Károlyi Ernő festőművész kettős hivatást tölt be: neveli az új nem­zedéket, hogy megszeressék a rajz és művészet szépségeit, másrészt képekben rögzíti élményeit, a művészetszerető emberek elé tárja hazai és külföldi tanulmányútjainak emlékképét. Művei egyéni megoldással, modern technikával, a jellemző tájhangulatok tükrözésével, mértéktartó szerkesztettséggel vallanak a látott világról. Ahhoz a generációhoz tartozik, amelyiknek küzdelmes, háborúval és a fasizmus rémségeivel súlyosbított ifjúság volt osztályrésze. 1923-ban született Budapesten. Művészi hajlamai már gyermekkorában megnyilat­koztak és kivételesen ügyes, érdekes plasztik­a alkotásai, játék-bútor formálásai alapján a négy középiskola elvégzése után az Iparrajz Isko­lában folytatta tanulmányait, ahol belsőépítésznek készült és az iskola elvégzése után évekig sikerrel foglalkozott bútortervezéssel. Munkáival pályázatot is nyert. A háborús idők okozta gazdasági válság s permanens nehézségek idején ez a lehetősége megszűnt. Ekkor iparművészeti feladatot, lámpa­­ernyő-festést vállalt. Ebből a munkából Kondor Györggyel, Szántó Piroskával és más festőművészekkel együtt vette ki részét. A fasizmus kegyetlen sodrásában Balfra került alakulatával, csak a szökés mentette meg életét. A felszabadulás lehetővé tette tanulmányai folytatását. Beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, közben a MADISZ-ban, majd a MEFESZ- ben aktívan foglalkozott az időszerű társadalmi problémák megoldásá­val is. A Képzőművészeti Főiskolán Varga Nándor, Berény Róbert, Pór Bertalan és Szőnyi István növendéke volt. Diplomamunkáján a dudari bányászokat örökítette meg. A Főiskola elvégzése után több művésztelepen, alkotóházban dol­gozott. Másolatokat készített az Állami Másolatgyűjtemény számára múzeumaink remekműveiről. Elmélyedt a nagy mesterek munkáiban. Tanulva tőlük, saját szakmai tudását is tökéletesítette. A magyarországi tanulmányutak után Romániát és Csehszlovákiát kereste fel, hogy újabb festői élményeket gyűjtsön. Mostani kiállításának jelentős része a román és csehszlovák tájak, városok adta élmény­ anyagból alakult ki. A művész munkásságán érződik, hogy foglalkozott az építészet és festészet közös problémáival is, hogy érdekli minden új és minden haladó. Képei tolmácsolói a hazai tájaknak és ismertetői a bejárt külföldi vidékeknek. Festőien komponált alkotásai alkalmasak arra,­hogy baráti kapcsolatokat teremtsenek népeink, kultúráink között. Műveivel több kiállításon szerepelt. Művészetére jellemző a korszerű technika felhasználása, és hogy az idegen és hazai tájak jellegzetes hangulatát tisztult egyszerűséggel, vonzó játékossággal, egyénien rögzíti. A művésznek ez az első önálló kiállítása. Bemutatkozásával kiállító művészeink gárdája ismét egy értékes, magát komolyan fejlesztő,­­érlelő alkotóval gyarapodott. Munkáival érdemes megismerkedni, foglalkozni. Műveit bizonyára szívesen tekintik majd meg a művészetet, a tájat szerető emberek. M. ABONYI ARANY LOMNICI TÁJ CONSTANCAI ÖBÖL

Next