Marczell György, Ráfael Győző (Ernst Múzeum, Budapest, 1964)
öt évig nem láttunk tőle semmit, mert — művészetpedagógiai munkássága mellett — csendes elvonultságában dolgozott. Most új képeit szemlélve meglepetésként hat ránk ennek a hatvanhét éves művésznek alkotó lendülete, frissesége, új, gazdag tartalmi és festői mondanivalókról tanúskodó vásznai. Amíg öt évvel ezelőtt még főleg az élményadta pillanatnyi benyomás alakította Marczell képeit, addig mai munkáin elsősorban a kompozíció tisztasága, a lendületes vonalritmus szépsége és a világos színek dominálnak. Marczell régebbi és új művein valamiféle szépséghimnuszra törekszik. „Az igazi fogalmat — a természet felől alkotott véleményem kifejezését — az élmény és a látvány együttes absztrakciója teszi teljessé, — vallja a művész. A szép a természet átfogalmazásában mélyebb értelmet kap. Nem csupán a külső látás gyönyörködő élvezetében lesz sajátja az emberi megismerésnek és ezt nem csak külső formájának, hanem belső fantáziájának együttes összhangja valósítja meg. Ha tehát a belső és külső világ az alkotó szellem lázában — a belső világ akarati parancsa révén — új képfogalmazást ad, ez is reális valóság — mint fantáziánk — mely ténylegesen meg van és így az élettől elszakadást nem jelent. Mélyebb értelmet kap a kép fogalma a mai modern fogalmazásban akkor, ha az alkotó a szépet tárgyi kötöttség nélkül tudja művészi kifejezésben megjeleníteni. Ha az ábrázolási mód el is tér a természeti mértéktől — de azt tükrözi — kifejezéseiben jellemzi, az élet és természet értelmezése felől, így a művész teljes reális művészi véleményt ad”. Ez a művészi hitvallás jelen képeiben még tisztábban jelentkezik. Ábrázolásmódjában eltér bár a natúrától, de minden esetben tükrözi a valóságot. Akár zenei élményeiről, akár a természetről szól. „Kék Szimfóniá”-jában a természet adta látványt — mely Gellért-hegyi sétáinak élményeiből szűrődött — érdekes egységgé komponálja a muzsikáló fiatalok alakjaival. A zene világát sugározza ,,Kvartett”-je is. Különösen a két hegedűs leány jól megfigyelt, szinte a hegedű hangját is idéző mozdulata viszi a szemlélőt az alkotó által átérzett zenei hangulatba. „Téli nap” című képén a hideg hóhegyek között dolgozó munkások felett, mint az elkövetkező tavasz és a meleg nyár örök ígérete ragyog az izzó napkorong. Ugyancsak a Nap hatalmas, mindent éltető erejét szimbolizálja a földeken dolgozó emberek fölött uralkodó fehérfényű folt. Témájában legegyszerűbb, de művészi értékében legelső helyen áll „Havas háztetők” című festménye. A nagy fehér felületek festői gazdagsága, a képkivágás merész volta emeli ezt a művet figurális alkotásai értéknívójára. Az Ernst Múzeum két termében kiállított 25 mű számot ad az utóbbi három munkás év törekvéseiről. Bízunk benne, hogy Marczell György a festő — aki, mint tanár több nemzedéket nevelt, és volt növendékei között képzőművészeti életünk aktív tagjai is, a legnagyobb tisztelettel és szeretettel gondolnak volt tanárukra, s ezzel a kiállítással is öregbíti művészi és emberi hitelét. GÁDOR EMIL.