Marczell György, Ráfael Győző (Ernst Múzeum, Budapest, 1964)

öt évig nem láttunk tőle semmit, mert — művészetpedagógiai munkássága mellett — csendes elvonultságában dolgozott. Most új képeit szemlélve meglepetésként hat ránk ennek a hatvanhét éves művésznek alkotó lendülete, frissesége, új, gazdag tartalmi és festői mondanivalókról tanúskodó vásznai. Amíg öt évvel ezelőtt még főleg az élmény­adta pillanatnyi benyomás alakította Marczell képeit, addig mai munkáin elsősorban a kompozíció tisztasága, a lendületes vonalritmus szépsége és a világos színek dominálnak. Marczell régebbi és új művein valamiféle szépséghimnuszra törekszik. „Az igazi fogalmat — a természet felől alkotott véleményem kifejezését — az élmény és a látvány együttes absztrakciója teszi teljessé, — vallja a művész. A szép a természet átfogalmazásában mélyebb értelmet kap. Nem csupán a külső látás gyönyörködő élvezetében lesz sajátja az emberi megismerésnek és ezt nem csak külső formájának, hanem belső fantázi­ájának együttes összhangja valósítja meg. Ha tehát a belső és külső világ az alkotó szellem lázában —­ a belső világ akarati parancsa révén — új képfogalmazást ad, ez is reális va­lóság — mint fantáziánk — mely ténylegesen meg van és így az élettől elszakadást nem jelent. Mélyebb értelmet kap a kép fogalma a mai modern fogalmazásban akkor, ha az alkotó a szépet tárgyi kötöttség nélkül tudja művészi kifejezésben megjeleníteni. Ha az ábrázolási mód el is tér a természeti mértéktől — de azt tükrözi — kifejezéseiben jellemzi, az élet és természet értelmezése felől, így a művész teljes reális művészi véleményt ad”. Ez a művészi hitvallás jelen képeiben még tisztábban jelentkezik. Ábrázolás­módjában eltér bár a natúrától, de minden esetben tükrözi a valóságot. Akár zenei élményeiről, akár a természetről szól. „Kék Szimfóniá”-jában a természet adta látványt — mely Gellért-hegyi sétáinak élményeiből szűrődött — érdekes egységgé komponálja a muzsikáló fiatalok alakjaival. A zene világát sugározza ,,Kvartett”-je is. Különösen a két hegedűs leány jól megfi­gyelt, szinte a hegedű hangját is idéző mozdulata viszi a szemlélőt az alkotó által át­­érzett zenei hangulatba. „Téli nap” című képén a hideg hóhegyek között dolgozó munkások felett, mint az elkö­vetkező tavasz és a meleg nyár örök ígérete ragyog az izzó napkorong. Ugyancsak a Nap hatalmas, mindent éltető erejét szimbolizálja a földeken dolgozó emberek fölött ural­kodó fehérfényű folt. Témájában legegyszerűbb, de művészi értékében legelső helyen áll „Havas házte­tők” című festménye. A nagy fehér felületek festői gazdagsága, a képkivágás merész volta emeli ezt a művet figurális alkotásai értéknívójára. Az Ernst Múzeum két termében kiállított 25 mű számot ad az utóbbi három munkás év törekvéseiről. Bízunk benne, hogy Marczell György a festő — aki, mint tanár több nemzedéket nevelt, és volt növendékei között képzőművészeti életünk aktív tagjai is, a legnagyobb tisztelettel és szeretettel gondolnak volt tanárukra, s ezzel a kiállítással is öregbíti művészi és emberi hitelét. GÁDOR EMIL.

Next