Rédey Endre műteremkiállítása (Budapest, 1964)

ha feleletet keresünk arra a kérdésre, mi ma a magyar művészet központi problémája, úgy találjuk, hogy a korszerű forma kialakítása az, azé a formáé, amely megfelel szellemi és fizikai éle­tünk sajátos és aktuális követelményeinek, a születő műveknek csak egy hányada lírai vallomás, amely önmagában találja meg célját, nagyobb része funkciót követel a közösség életében, vagyis a monu­mentalitás és az összművészet, a különböző művészeti ágak, az épí­tészet, festészet, szobrászat, a művészi és ipari alakítás szintézisének problémáját feszegeti, a kérdés föltevése már több mint egy évtize­des, a háború utáni nehéz évek múltán az anyagi fellendüléssel egyidős, de a megválaszolást a tévhitek egész sora akadályozta, s ha mind több és több olyan terv valósul is meg, amely a gyakorlatban bizo­nyítja be megfelelő voltát azáltal, hogy mindennapjaink gazdagító, alakító tényezőjévé válik, még mindig nagyon sok mű szorul a mű­termek négy fala közé, nélkülözi a nyilvánosság éltető levegőjét, amely ugyanezt a funkciót kiválóan teljesítené. rédey endre a kísérletező művészek közé tartozik, plasztikái magukban hordják a monumentális funkció lehetőségét, legszemélyesebb bensőséges hangú szobraiban is benne foglaltatik a készség a kifelé fordulásra, nem fenyeget az a veszély, hogy az oly helytelen szóval díszítő művészetnek nevezett épületplasztikában felnagyított kisplasztikát művelne, de nemcsak formái hordják ma­gukban a szabad tér, vagy az architekturális környezet követelte átalakulás lehetőségét, de ami el nem választható, ezek a formák anyagban elgondoltak, rezonálnak a környezet formáira és anyagára, együtthatnak összejátszanak azzal, rédey plasztikái mai életünk kör­nyezetének kialakításában jelentős szerepet tölthetnek be. Körner éva rédey műterem kiállítása megnyitja bojár Iván rendezte bálint endre budapest V. tanács körút­i megnyitó 1964 április 18 délután 6 órakor nyitva délután 4-7-ig vasárnap IO-2-ig

Next