Rédey Endre műteremkiállítása (Budapest, 1964)
az ember valamit mondani szeretne, ami mindenben benne van, s mindentől távol ami ámulatot lehelt a felnyitott szemekre, ami közös sorsú a másnapos halálból, ami az ölelés kútjából felködlik egyre, ami vörös lüktetés a napból kilángol, amire összebújna, amire béna nyelve, valami állatszemű, szólni vágyó mámort, valami mágus szót, amely a fényt jelenti, aranylót, végtelent, íveset, fehéret - képletet, melyet még nem mondott ki senki, de ez csendülő és kórushangú képlet; valami közös, értő, sugárszárnyú fenti dallam, mely meghal, mihelyt feléled. szentmihályi péter