Somogyi János kiállítás (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1964)

„...aki kápráztatni kíván, megelégszik a ragyogással, de aki a lélekbe­ hatolni akar, annak a tökéletes az érték.” Lu Csi Minden műalkotás vallomás, — vallomás arról a világról, amely a láthatóból a művészben még több rétegűbbé lett; az érzékelhetőből szenvedéssé, vagy örömmé vált; — vallomás arról, hogy miként teremtődik az alkotóban újjá a világ. Ahogy csak őbenne teremtődhet meg, senki másban. A műalkotások tiszteletet ébresztenek, hiszen a legbensőbb titkot látjuk: a létezni akaró Ember és a Mindenség viszonyát. A bátor és igaz művész kendőzetlenül tárja elénk ezt a viszonyt, nem törődik avval, hogy kedvező, vagy kedvezőtlen lesz a véleményünk. Nem tehet másként, sorsa akarja így. Persze, lehet csalni is. Lehet alakoskodni is. Lehet olyan pózokban mutatkozni, amelyek tetsze­­tősek. De hamar kiderül, hogy az ilyesmi hiábavaló. Az ügyes bűvészmutatványok elkápráztatnak ugyan ám jól tudjuk, hogy csupán kézügyesség és fortélyok dolga az egész. SOMOGYI JÁNOS — abban a korban, amikor az ügyes technikák és az ellesett formák sok bűvész­mutatványosa könnyen megszerzi magának a „modern művész" címét, s a látványtalanabb utat válasz­totta. Ismeri az igazságot, hogy korszerűnek lenni csak az őszinteséggel lehet, igaz beszédre vágyik az emberiség. Legyen bár véget nem érő a kutatás, gonddal és türelemmel akarja felfedezni legbensőbb érzelmeit, vizsgálgatja a rá ható jelenségek reagációit, átszűrve önmagán az életet, kiválasztja a lényeg­telenből azt, ami számára érték. Ez az őszinteség eredményezi, hogy képei névjegyzés nélkül is felismerhetők.A 36 éves­ festőknél ez az a korszak, amikor az előtanulmányok voltaképpen befejeződnek és kezd kristályosodni az egyéni út; e kiállítás képei azoknak a lehetőségeknek variációi,amelyek ezt az egyéni utat jelzik majd. Alkata lírai. Egynémely művén, mint például az Óbudai pléhkrisztuson ez a líraiság az ember és a világ viszo­nyáról kicsit több harmóniáról tanúskodik, mint amennyi a valóságban felfedezhető, de más képein már megtörik ez a békesség, valószínű, hogy inkább az a nyugtalansággal vegyes életszeretet lesz sajátja, amit a Vörös házak Óbudán, vagy más témájú képeit tekintve a daruszerelők, meg az építők jelentenek. E két utóbbi kompozíciót említve, szeretném felhívni a figyelmet arra a jellemábrázoló tehetségre, amellyel munkásfiguráit megfestette, mind a darut szerető férfiak, mind az építőlányok, bár megőrzik természetes emberségüket, egyben munkájukhoz is formálódtak, mintegy az anyaggal lettek eggyé. A festő egyszerűen, különösebb bravúrkodás nélkül, a kompozíció egységében tudta megfogalmazni szeretetét és aggodalmát, figurái iránt. Nem kell bizarr ötletekhez folyamodnia, hogy a korról, amelyre annyira jellemző az emberi személyiség és az anyagi világ párharca, valljon. Külön szeretném említeni a művész morális jellegű műveit, akár mozaikjait, akár zománc festé­seit: mindeniken a kiforrottság a megkapó. Biztos kézzel alkot e szép és nehéz műfajban. A klasszikus egyszerűség vágya, a mesebeli fantázia teremtette ezeket a műveket; az alkotó játékos kedve elegyedett a mondandóval: kifejezni a kifejezhetetlent. Somogyi János most nyit először önálló tárlatot. Az eddigi évek a fegyelmezett önmegismeréssel teltek, az ezután következők a férfimunka esztendei lesznek. Nem kápráztatni akar, de a lélekbe hatolni. MŰVEK JEGYZÉKE CSENDÉLET, 1964 mozaik, 52x168 KATI, 1964 mozaik, 38x42 TÜNDÉRKIRÁLYNŐ, 1964 zománcfestés metlachin, 40x40 FIÚ LÓVAL, 1964 zománcfestés metlachin, 40x40 HUSZÁR, 1964 zománcfestés metlachin, 45x30 SGRAFFITO-TERV, 1961 (A Székesfehérvári Építőipari Tanint­ zsibongójához) 65x120 FRESKÓTERV, 1964 (Zalaegerszegi Arany Bárány szálló bárjához készült pályázati terv) 35x125 DARUSZERELŐK, 1963 olajtempera, 168x137 VÁROS VÉGE, 1963 (Óbudai pléhkrisztus) olajtempera, 36x60 SZERELMESPÁR, 1963 olajtempera, 45x59 ÓBUDÁN, 1963 olajtempera, 48x47 SZENTENDREI UTCA, 1963 olajtempera, 35x62 TÉLI NAP, 1964 olajtempera, 28x54 BOROSJENŐI HÁZAK, 1964 műanyag-tempera, 28x52 KOMPOZÍCIÓ Városvégi Motívumokból, 1964 olajtempera, 20x45 ESTE, 1963 olajtempera, 60x80 SZENTENDREI UTCA, 1962 olajtempera, 66x80 VÖRÖSHÁZAK ÓBUDÁN, 1963 olajtempera, 43­x 65 I. I. ARCKÉPE, 1964 olajtempera, 35x40 APÁM, 1964 olajtempera, 60x50 PISTA BÁCSI, 1964 olajtempera, 28x33 ÉPÍTŐK, 1964 olajtempera, 170x92 HAJÓÉPÍTŐBRIGÁD, 1960 olajtempera, 145x120 ANGYALFÖLDI UTCA, 1961 olaj, 60x80 DUNÁNTÚL, 1963 műagyag-tempera, 65x80 GYÁRNEGYED, 1963 olajtempera, 65x80 KATI, 1964 olajtempera, 28x26 KÖNYÖKLŐ KATI, 1963 (vázlat) olajtempera, 26x26 OLVASÁS KÖZBEN, 1963 olajtempera, 60x50 KATI BABÁVAL, 1964 olajtempera, 28x49 OLVASÓ, 1963 olajtempera, 35x30 ANYASÁG, 1963 olajtempera, 35x25 ANYA GYERMEKÉVEL, 1962 olajtempera, 35x30 OLVASÓ LEÁNY, 1962 olajtempera, 70x60 SZENTENDREI HÁZTETŐK, 1963 olajtempera, 35x30 ANYÁM, 1961 szén rajz, 65x50 vázlatok (1-20)

Next