Grafika az építészetben (Budapest, 1965)

DARVAS ÁRPÁD BALOGH ISTVÁN SZILVÁSY NÁNDOR PAPP GÁBOR PINTA JÓZSEF GÖRÖG LAJOS MÁTHÉ ANDRÁS SINKA MÁTYÁS alkot a nagy emberi közösségeket szolgáló szociális tendenciákkal és új technikai lehetőségekkel. Úttörői között látjuk Moholy-Nagyot, Uitzot, Bortnyikot, Keményt, Vasarellit. Kepest, e szellemi magatartás letéteményeseinek tekintjük a modern építészet alapvető iskoláinak: a geometrikus (Gropius, Rohe, kora-Corbusier), dekoratív (Nervi, Candela, Castiglioni) és organikus (Wright, Reidy, Aalto, Siren, késő-Corbusier) iskoláknak alkotómű­vészetét is. Ez áramlatokat látjuk gyümölcsözni az építészeti együttesek és épületbelsők térképezésében. A téralakító feladatok esetében a kölcsönhatásoknak olyan láncolatával állunk szemben, hol a természet és domináló építészeti elemek mellett részt vesznek az együttesben a társművészetek reprezentáns és dekoratív alkotásai. Felvetődhet az a kérdés, szükség van-e a társadalomban tudatalatti vagy tudatos reprezentációra. Az igazság az, hogy egyrészt nehéz határt húzni épp a szociális törekvéseknek az anyag felhasználásában jelentkező ú.n. luxus-együtthatójára, másrészt az, hogy egyáltalában elképzelhető-e társadalomépítés egyfajta reprezentáció nélkül. A válasz kézenfekvő : otthonainkat sem alakítjuk a funkcionalitás és rideg szükségszerűségek tükreként. Szemközelbe hozzuk az alkotás szeretetét hordozó formatörekvéseket, a harmónia, emberi tevékenység és szellem friss sugarait, differenciált és igéző alkotásait. ERNYEI SÁNDOR A huszadik század sajátosan alakította ki az összefüggéseket vizsgáló agyműködést. Az újkor műtörténete e jelenséget figyelemmel kísérheti a műfaji határok feloldódásában. Ennek vetületeként a grafika sem mint műfaj lép fel, hanem mint gondolkodásmód, melynek irányelvei közösek más műfajok törekvéseivel. Azonos program, szemléleti elv és látásmód bontakozik ki különböző munkaterületeken — emberszabású, de szilárd konstrukciót és tiszta rendet kereső törekvésekben. Ez a jelenség a kor nagy áramlatainak olyan arculata, melyben a huszadik század képzőművé­szete élesen elválasztható minden korábbi képzőművészeti törekvéstől. Szerves egységet rím ERNYEI SÁNDOR

Next