Herwerth József (Mednyánszky Terem, 1966)
Herwerth József festészetének két nagyon határozott iránya van. Tájképei az oldott, árnyalt, hangulatos líra jegyében fogannak és hagyományos formarenddel készülnek. A művész részben ezzel akarja magában folyamatosan frissen tartani a természeti látvány forma- és színgazdagságát, és e festményekkel tudja a kapcsolatot tartani a szélesebb közönséggel, a vásárlókkal. Művészetének másik iránya figurális kompozíciók, amelyekben a gépek világát, az ember és gép bonyolultan sokrétű kapcsolatát ismerheti meg a néző. Ez az izgalmasabb része piktúrájának, értékei és eredményei e területen igen jelentősek. A munkát előtérbe helyező szocialista társadalmunk már régen sugallja és igényli képzőművészeinktől az ipar, a munkás világának művészi feldolgozását. A természetelvű, látványon ala puló, impresszionista és postimpresszionista isko lázottságú magyar festők, amikor e témával foglalkoztak, bár sokszor dokumentatív hűséggel ábrázolták az ipari létesítményt és embereket, szemléletben és szellemiségben csak átvetítették e területre a tájfestést vagy a tájban foglalatoskodó paraszti munka ábrázolása során kialakult módszereket. Kiválasztottak egy megfelelően egyensúlyos csoportozatot, atmoszférikusan meg-