Herwerth József (Mednyánszky Terem, 1966)
oldották a környezetet, az üzemi milliót, és elnagyolva vagy éppen gondos precízséggel ábrázoltak az előtérben egy-egy szerszámot, gépet, néhány munkást. Ezek a művek végül is valami manufaktúrákat, egy hegesztőt, egy vagy két lakatost, néhány szerelőt ábrázoltak ugyan, de nem tudták kifejezni a nagyipart, a modern üzemi termelés kollektív, részmunkákon alapuló alkotófolyamatát, nem érezhetjük a bonyolult technika nagyszerűségét és sokszor furcsa félelmetességét, nem láthattuk a nagyüzemi munkás különbségét mondjuk egy falusi kováccsal szemben. Pedig tudjuk, hogy erre kellene tenni a hang súlyt. Herwerth József erre vállalkozott. Megragadni azt a világot és vizuálisan megjeleníteni, ahol a gép és az ember egymás mellett alakítja az anyagot, új, okos szerkezeteket hoz létre, azt hogy egyszerű alkatrészekből bonyolult mechanizmusok születnek, hogy a sok-sok egyszerű kisember munkája végül is összegeződik bámulatosan nagy és értékes alkotásokká. Az egész, mint szervezet, annak egy-egy része sokkal másabb, mint egy kapáló vagy kalapáló ember. Az ipar, a mai