Herwerth József (Mednyánszky Terem, 1966)

oldották a környezetet, az üzemi milliót, és el­nagyolva vagy éppen gondos precízséggel ábrá­zoltak az előtérben egy-egy szerszámot, gépet, néhány munkást. Ezek a művek végül is valami manufaktúrákat, egy hegesztőt, egy vagy két lakatost, néhány szerelőt ábrázoltak ugyan, de nem tudták kife­jezni a nagyipart, a modern üzemi termelés kol­lektív, részmunkákon alapuló alkotófolyamatát, nem érezhetjük a bonyolult technika nagyszerűsé­gét és sokszor furcsa félelmetességét, nem láthat­tuk a nagyüzemi munkás különbségét mondjuk egy falusi kováccsal szemben. Pedig tudjuk, hogy erre kellene tenni a hang­ súlyt. Herwerth József erre vállalkozott. Megragadni azt a világot és vizuálisan megjeleníteni, ahol a gép és az ember egymás mellett alakítja az anyagot, új, okos szerkezeteket hoz létre, azt hogy egyszerű alkatrészekből bonyolult mechaniz­musok születnek, hogy a sok-sok egyszerű kisember munkája végül is összegeződik bámulatosan nagy és értékes alkotá­sokká. Az egész, mint szervezet, annak egy-egy része sokkal másabb, mint egy kapáló vagy kalapáló ember. Az ipar, a mai

Next