Egry József kiállítás (Nagykanizsa, Thúry György Múzeum, 1968)
eett. A nagykanizsai járáshoz tartozó Zalaújlakon született. Gyermekkorát, serdülő éveinek tekintélyes részét ezen a vidéken töltötte. Igaz, először nehéz anyagi helyzete miatt, majd az önképzés nagyobb lehetőségeit keresve, még később katonai szolgálata során többször megvált hosszabb-rövidebb időre tőle, de Keszthelyen, illetve Badacsonyban való letelepedése előtt ezt a helyet tekintette szűkebb hazájának. Művészetének kiteljesedése sem erre a korai időszakra esett, mert ezt csak a huszas évek második felétől számíthatjuk. Mégis fontosnak és kedvesnek tartjuk korábban készült műveit. Bennük is a korszak aktuális problémáit látjuk, és vizsgálódásra érdemes párhuzamot találunk a fiatal Egry és más ugyancsak fontos művészek között. Végül ami a legfontosabb: teljesebbé tehetjük az Egry-életműre vonatkozó ismereteket. Tehát bátran hozzuk nyilvánosság elé legkorábbról fennmaradt próbálkozásait, így az 1901 és 1905 között készült tónusos genre műveit, fejtanulmányait, amelyekkel a Nemzeti Szalon, a Műcsarnok falán, a Művészet és az Új Idők című folyóiratok lapjain először nyilvánosság elé lépett. Azután azokat, amelyeket a hazai és külföldi képzőművészet közelebbi ismeretében alkotott. A Párizsban 1906-ban festett képeit, majd rövid ideig tartó itthoni főiskolai képzés után 1908—1910 között készült színesebb, szabadabb, hol a vonal szerepét, hol a szerkezetiséget hangsúlyozó műveit. A tizes évek elején belgiumi, illetve flandriai tanulmányútja során új benyomások érték, ennek nyomán tovább gazdagodott kifejezőkészsége. Ebből a korszakából is előkerült néhány olyan mű, amely alig szerepelt még nyilvánosság előtt. Végül az első világháború alatt ismét több tanulmányt, vázlatot és befejezett kompozíciót készített. A felsorolt etappe-ok segítségével áttekinthető képet tudunk adni Egry fiatalkori fejlődéséről. Fő témája az ember volt. Hol egyszerű tanulmányként festette, hol az élet küzdelmes jelenetei közt, hol a munkát aposztrofálta megörökítésével. Mindig mély együttérzést mutatott az ábrázoltak sorsa iránt. Abban az időben leginkább az olajtechnikát kedvelte. 1918-ban leszerelt, közben 1916 novemberében Nagykanizsán tartózkodott, s mint lábadozó honvéd próbálta kipihenni háborúban szerzett betegségét. A fővárosi kiállítóhelyiségekben ekkor már ismerték munkásságát, s az Ernst Múzeumban rendezendő kiállításához egyik művészettörténész segítségét kérte. Ő maga munkásságának eddigi fejezetét „homályba burkolt gyötrődés”-nek nevezte, s ami ezután következett, abban látta művészi világképének kiteljesedését. Természetesen így is volt. Nevét hallva vagy olvasva az utóbbi képek adta élményekre kell gondolnunk. A napfény diadalmas útját látjuk magunk előtt, amely összefüggésbe hoz közeit és távolt, hatására a motívumok elvesztik tárgyias jellegüket, egyedi értéküket, átlényegülnek, s legyen az ember, állat, víztükör, vízpart, nádas, hegyoldal, égbolt vagy akár szivárvány, mind Egry nagyszerű